A hétvége csendesen, mégis izgatott várakozással indult: péntek este a fiatalok lassan megtöltötték a Hétkápolnát, amely két napra otthont adott a közösségnek, a tanulásnak és a kreatív alkotásnak. A médiás képzés nem egyszerű szakmai továbbképzés volt — sokkal inkább egy olyan tér, ahol a résztvevők közelebb kerülhettek egymáshoz és a szakmához is.
A közös palacsintasütés ezután hamar megtöltötte az épületet élettel és illatokkal. A tésztasütés ritmusa, a beszélgetések moraja és a fel-felcsendülő nevetések igazi közösségi melegséget teremtettek. A vacsora után összehozó játékok, miközben a konyhában kialakított teaház vált a nap lezárásának meghitt színterévé. A teaforró gőz, a pattogó popcorn és a hosszúra nyúló beszélgetések mintha lassan, megfontoltan készítették volna elő a következő nap munkáját.
Szombat reggel a közös zsolozsma hangulatával indult a nap, majd a reggeli után megkezdődött a hétvége szakmai szakasza: a videós képzés. Verőcei Gábor, alias Vega vezetésével a fiatalok betekintést kaptak a mozgókép világába — nem csupán technikai fogásokba, hanem a történetmesélés művészetébe is. Hogyan szólal meg egy kamera? Milyen történetet hordoz egy arc, egy hangszín, egy félmondat? A délelőtt ezekre kereste a választ.
Ebéd után kezdetét vette a valódi alkotás. A csoportoknak egy 2–3 perces promóvideót kellett készíteniük: témát választani, kérdéseket megfogalmazni, operatőri szerepet vállalni, majd mindezt összefűzni egy rövid, mégis beszédes kisfilmbe. A folyosókon halk megbeszélések, az udvaron beállított kamerák, a szobákban újra és újra felvett mondatok — a ház minden szeglete alkotóműhellyé változott.
A délutáni bemutató egyszerre volt ünnep és visszatekintés. A kisfilmek hol játékosak, hol komolyabb hangvételűek voltak, de mindegyik mögött ott állt a közös munka és a hétvége energiája.
A médiás hétvége így nemcsak tudást adott, hanem közösséget, élményt és önbizalmat is. Egy lépéssel közelebb vitte a résztvevőket ahhoz, hogy ne csak nézői, hanem alkotói is legyenek a saját történeteiknek.
