Ebben az évben Máriabesnyőn került megrendezésre az Összrégiós lelkigyakorlat október végén.
Bár már sokan mondták nekem, hogy minden évben nagyon jó szokott lenni, mégis kicsit félve indultam neki a hétvégének. Azonban amikor a barátnőmmel kiszálltunk az autóból minden ellenérzésem elszállt. Bár már a tavalyi zagyvás táborban elzarándokoltunk Máriabesnyőre, az őszi arcát akkor nem láthattuk a kegyhelynek.
Mi szombaton reggel érkeztünk, és ahogy sétáltunk a szállás felé a kanyargós úton, már akkor tudtam hogy lehető legjobb helyen vagyok. Gyönyörű volt ahogy a kora reggeli kissé ködös időben a sárguló falevelek között felcaplattunk a dombon. Igaz, utána eléggé eltévedtünk, mert nem találtuk a bejáratot és kiderült hogy egy másik csoport szállásán bolyongtunk vagy fél órát, de végül ennek köszönhetően fedeztünk fel egy kis kápolnát, ami mondhatni ima-törzshelyünkké vált a hétvége alatt.
A szombat délelőttünk nagyrészt a megérkezéssel telt, köszöntöttük a régi ismerőseinket és megismerkedtünk új arcokkal. Aznap 2 előadást is hallottunk, valamint kiscsoportból is 2 jutott ki.
Az Isten országa mint témaválasztás igazán találó volt, minden előadással több lettem, nagyon sok jó gondolatot kaptam a hétvége során.
Jókat beszélgettünk a kiscsoportok alkalmával is, és sokat nevettünk a játékok alatt. Különösen jó volt, hogy Zsolt atya keretmesét is kitalált, így születtek a „kornikák” és az „uniszok”.
A lelkigyakorlat csúcspontja számomra a szombat esti Szentségimádás volt amit közbenjáró imával kötöttek össze. Nagyon sok új dicsőítő dalt hallottam, az egész este egy óriási lelki feltöltődést adott. Vasárnap reggel jóval a többiek előtt ébredtem, így egy barátnőmmel lehetőségünk volt megnézni a felkelő nap fényeiben a felújított bazilikát. Gyönyörű volt, különösen most az őszi környezetben, hiszen sok-sok fa vette körül aranyló leveleivel a templomot. Reggeli után sor került az utolsó előadásra, majd a záró kicsoport és egy finom ebéd után már sajnos pakolnunk is kellett.
A búcsúzás mindig szomorú, én is maradtam volna még vagy egy hétig, ha lett volna ilyen lehetőség. De hát nincs itt helye a szomorkodásnak, küldetésünk van, ki kell mennünk a világba és sugároznunk magunkból az Isten országát!
egy lelkes KT tollából
