Nagy készülődéssel kezdődött az idei első Észak-Dunás találkozó. Idén sok év után újra Vácon találkoztunk a fiatalokkal, most a Karolina iskolára jutott a sor. Már reggel több ismerőst, barátot láttam a vonaton, buszon, hiszen a Mentében már az is egy kaland, hogy odaérjünk a helyszínre, mert mindnyájan különböző településről jövünk: sokan sok helyről, ahogy mondani szoktuk.
Az iskolában nagy örömmel fogadtak mindket a KT-k. Egy megmozgatós játékkal kezdtünk, nem volt ellenünkre a csípős reggelen. A játék után összeszedtük magunkat és átvonultunk a pár sarokra lévő Barátok templomába. A szentmisét Kovács Zsolt atya celebrálta, a zenét Zoli vezette, nagyon felemelő érzés volt.
Ezt követően visszamentünk az iskolába és kezdetét vette az előadás, amit Urbán Gábor atya hozott és ő is adta elő. Vajon mi az igazi öröm? Tette fel nekünk a kérdést. Érdekes válaszok születtek, jól beleástuk magunkat a témába. A tornateremi közös gondolkodás után a műhelyek következtek. Én is tartottam egy műhelyfoglalkozást, jó volt látni, hogy mennyire érdekli a fiatalokat a téma, a Szentlélek jelenlétét véltem felfedezni.
Az egyik legjobban várt program, az ebéd következett, ahol nagyon is kitettek magukért a konyhások. A döfönye részeként folytattuk a közös gondolkodást, nálam szentírási szövegeket lehetett keresni arról, hogy egyes emberek hogyan örültek a Bibliában, ezzel elég komoly útmutatást adva a fiataloknak: ne legyünk félénkek, rengeteg lehetőség van az ünneplésre!
A délután folyamán szentségimádáson vehettünk részt, ahol úgy éreztem, a közösség összeforr és mindenki kapcsolódik Jézushoz, aki velünk volt az Eucharisztiában. Hogy ne csak a lelkünket és az elménket mozgassuk meg, hanem a testünket is, így volt egy inkább vicces, mintsem komoly sorverseny. Leginkább a nevető izmunk melegedett be. Mielőtt még lezártuk volna a napot, – mivel mégis csak lassan itt a farsang- több lehetőség közül választhattak a résztvevők: lehetőségünk volt, hogy ÉD-s kvízt töltsünk ki, beugrót játszunk, táncoljunk, vígadjunk.
A nap zárásaként a szervezők kifejezték hálájukat, és elbúcsúztunk egymástól, legalábbis majdnem, hiszem kész csapatokban mentünk hazafelé, elindulva minden irányba.
Egy ilyen találkozó után az ember elfárad. Testileg. Ám lelkileg egy nagy energia töltet mindig is egy ilyen lehetőség. Hála mindenért Jézusnak, aki megmutatta, hogy milyen sokféleképpen tudunk örülni, magunknak, egymásnak, Neki!
Patrik
A találkozón készült képek a csoportképre kattintva érhetők el. 🙂
