Honnan jöttem?
Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá”. (Ter 1, 28)
A család egy ember személyiségének kohója: a családban alakulnak ki azok a készségek, értékrendek, viselkedésformák, szemléletmódok, maga a személyiség és annak eszköztára, amivel később működnünk kell az életben. Megfelelő önismerettel azonban – felnőttként, kikerülve a családból – ezek az eszközök, tulajdonságok alakíthatóak, fejleszthetőek. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, amit hoztunk, és azzal, hogy ezekre milyen mértékben van szükségünk boldogulásunkhoz és boldogságunkhoz.
Családmesék
Talán mindegyikünk emlékei közt ott van egy kép. Együtt ülünk az asztalnál, és valaki mesél. Történetet, amit már ezerszer hallottunk, de mindig izgatottan hallgatjuk. A családból valakivel ez meg az történt. Amikor anya gyerek volt… Nagyapa a háborúban. A dédik szokásai. Én, amikor először álltam fel… Van, amin nevetünk, és van, amin sírunk. Az egyik történet a büszkeségünket növeli, a másik a szeretetünket. „A saját és családtörténetünk megalkotása alapvetően hozzájárul az önbecsülésünk növeléséhez, a családi rítusok és szokások kialakítása által lehet a külső-belső világunkban rendet teremteni, megküzdeni a külső és belső sárkányokkal.” (Kádár Annamária)
Szüleinktől, nagyszüleinktől örököljük fizikai adottságaink mellett nagyon sok szellemi, lelki tulajdonságunkat is. Újabb kutatások szerint “felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései … bennünk élnek tovább”. ( Orvos-Tóth Noémi) Ezeket fel kell kutatni, szembe kell néznünk az elszenvedett traumákkal, és fel kell dolgozni, majd elengedni.
Családfa
Egy-egy család szerkezetét családfán szokták ábrázolni Azt vizsgálva, sok információt szerezhetünk a családról és a családot alkotó egyénekről, összefüggéseket találhatunk a családtagok tulajdonságai, sorsa, életútja között. Bizonyos szakmák, hivatások vagy különleges tulajdonságok megismétlődnek, halmozódnak a családban. Pl Johann Sebastian Bach családjában nagyon sok zeneszerző volt.
Próbáld meg lerajzolni a saját családfádat! Írd oda az adott személyhez, mi az, amit szeretnél az ő tulajdonságaiból tovább vinni, mi az, amit nem.
Szülői minta
A megszületett kisember teljes mértékben a szüleire utalt. Fizikai létezése édesanyjától függ, de ennél sokkal fontosabb a szellemi, érzelmi, lelki függés: ilyenkor alakul ki az ősbizalom. A baba még nem tesz különbséget önmaga és az édesanya, édesapa között, amit ők tesznek, azt a saját cselekedeteként éli meg. A szülők viselkedése, szemlélete, cselekedetei beleépülnek a személyiségébe, ők a minták.
Az édesanya gondozása adja a biztonságérzetet, az édesanya figyelme segíti abban, hogy megtanulja a beszédet, járást, evést, az anya mosolya, biztatása a motiváció, ami beépülve a gyerek személyiségébe, segíti őt önbizalmának, akaraterejének, önfegyelmének fejlesztésében.
„A gyermek személyiségfejlődéséhez elengedhetetlen az apa jelenléte a családban. Joseph Kentenichet idézve „ a világ ismét az apák után kiált a természetes és a természetfölötti létben egyaránt”. Az apát atyai vonásai miatt az életadó és gondviselő erő transzparenseként nevezte meg. A gyermek első istenképe ugyanis az apja. Ahogyan az Atya elküldte Jézust, hogy részt vegyen az emberek életében, jelen legyen közöttük a nevetésben, a játékban, a szenvedésben, a közös cselekvésekben, ugyanúgy a gyermek számára szükséges mindkét szülő együttes jelenléte a nevelésben. A férfit erővel ruházza fel maga az apalét, amit ha ápol magában, sokat tesz gyermeke önértékeléséhez, önbecsüléséhez.” (Pécsi Rita)
A szent család
Isten számára nem volt fontos, hogy fia milyen fizikai környezetbe születik. A szüleit azonban gondosan kiválasztotta, Mária bűn nélkül élte életét (Szeplőtelen fogantatás), Józsefet pedig megbecsült, dolgos, tisztaszívű férfiként tisztelték. A Szentírásban ezt olvashatjuk róluk:
„Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” (Lk 1, 28b) „Férje, József igaz ember volt.” (Mt 1,19)
Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. (Lk 2,7)
Jézus szülei nem pénzt és kényelmes anyagiakat biztosítottak gyermeküknek. Amire szüksége volt Jézusnak, megkapta. Tisztaszívű, dolgos emberek nevelték, és már serdülő korában tanulta a Szentírást és mellette az ácsmesterséget. (A világ ura kamasz korában már dolgozott!)
Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt. (Lk 2,52)
A család az üdvösségünk eszköze
Bárhonnan is jöttünk, sokan vannak közülünk, akik úgy érzik, életük hivatása a család. Isten üdvösségre teremtett mindannyiunkat. Ezért tervének legszentebb eleme a család, hiszen ebben a közösségben csírázik, növekszik és érik be az ember személyisége, egyúttal a lelke is. Sokan vagyunk, akik családot szeretnénk, Isten által kapott hivatásként megélve. Nagy a felelősségünk, hogy identitásunkat keresve felkészüljünk erre a feladatra, amely életszentségünk forrása lehet. Tanuljunk saját szüleink erényeiből és hibáiból.
Vizsgáld meg, milyen értékek fontosak a számodra? Miket kaptál szüleidtől? Mit kell megváltoztatnod? Miben vagy jó? Mi az, ami könnyedén megy? Mi az a tulajdonság, amelyért még sokat kell „edzened”, hogy készséggé váljon?
Milyen hivatás tenne boldoggá? Mit kell érte tenned? Ezt hogyan vidd végbe? Kitől tudsz segítséget, tanácsot kérni?
