Augusztus 11-19-ig tartották a cserkészek Nemzeti Nagytáborukat Ócsán. A mente.hu és a TVSS csapat ellátogatott hozzájuk.
Egy hatalmas homokos mező közepén állunk, és amerre a szem ellát, meneteléssel és hangos énekkel, csapatok közelednek felénk. Türelemmel várunk, és ahogy egyre közelebb érnek, már biztosak vagyunk benne: ők a cserkészek.
Barna ing, különböző színes nyakkendők egyedi készítésű nyakkendőgyűrűvel. Bármikor, bárhol felismerhetők.
Ócsa egyik külterületén jártunk, ahol a cserkészet fennállásának 100. évfordulója alkalmából Nemzeti Nagytábort rendeztek. Több, mint 3000 cserkész vett részt az eseményen, határon innen és túlról minden korosztály képviseltette magát.
Rendhagyóan kezdődött el az idei táboruk, hiszen mi, külső szemlélők is betekintést nyerhettünk az előkészületekbe, meséltek a szokásaikról, hogyan élik meg hétköznapjaikat és miért fontos számukra a cserkészet.
Rengeteg színes programon vehettek részt a táborlakók az itt eltöltött egy hét alatt. Első, mindig izgalmasnak ígérkező program a tábor felépítése, amit ha egy nappal a cserkészek érkezése előtt látna bárki, el se hinné, hogy tényleg fog itt „lakni” valaki.
Akik szeretik az adrenalin szintjüket növelni, mászhattak rekesz tornyot, falat, vagy akár terep biciklizésben is kipróbálhatták magukat. Akik szeretik a talajt biztosan a lábuk alatt tudni, azok táncoktatáson, rapid randin, kiselőadásokon vehettek részt, vagy akár karitatív munkát is végezhettek, mint például az ócsai óvoda kerítésének lefestése.
Ahány korosztállyal találkoztunk, annyiféle újabb és újabb információt gyűjtöttünk arról, hogy mit is takar az, ha valaki cserkész esküt tett.
A kisebbek számára fontos, hogy megtanulnak a táborokban és a heti egyszeri foglalkozásokon különféle énekeket, játékokat, és megtanulnak csapatban dolgozni, egymásnak segíteni. Nagy élmény számukra, mikor az iskolában a tanítók, vagy akár otthon a szülők/nagyszülők elismerik tudásukat.
A tizenéves korosztály számára inkább a közösség, a hangulat és az önkéntesség az, ami fontos. Ha valaki kicsiként kezdi, felnő a feladathoz, hogy átadja tudását a nála korban kisebbeknek (ők az úgy nevezett őrsvezetők), vagy saját korosztályában tevékenykedik. Ha valaki később csatlakozik is, tud olyan csapatot találni, ahol jól érzi magát, és aktívan tevékenykedhet. Számukra az, hogy önkéntesen „dolgoznak” sosem teher, hiszen élvezik minden percét, hogy foglalkozhatnak gyerekekkel, értékelik a munkájukat, és persze egy nagyon jó csapatnak a tagjai, akik támogatást nyújtanak nekik a hétköznapokban is.
Ehhez a rendezvényhez hasonlító nyári táborokat és találkozókat is szerveznek, ahol elsősorban az aktív cserkészeké a főszerep. A mostani alkalom egy különleges lehetőség volt arra, hogy megnézhessük, mitől is „élnek” ők másképp. Kiemelem „nomád életmódjukat”, amit ez idő alatt folytatnak. Nagy élmény látni, ahogy kihasználják minden kreativitásukat és ügyességüket egy-egy akadály leküzdésére. Nem használnak technikai felszerelést, építkezéshez még szögeket sem, és mindent maguk terveznek meg. Az általuk formált kis terek, ahol mosogatót, asztalokat, székeket, sőt még tűzhelyt is építenek, különlegesek. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi munka és energia kell hozzá, hogy mindezt megalkossák.
Ha három szóval kellene jellemeznem mi az, amit ennyi idő alatt megtanultam róluk, akkor azt kell hogy mondjam, Lelkesek, Vidámak és Életrevalók.
(További fotókat a mente.hu facebook oldalán találhattok)
Bodonyi Boglárka
