Apor Vilmos Katolikus Főiskola: Ehhez hivatás kell. Mint ahogy mindenhez. Hivatás az, hogy katekéta legyél, óvodapedagógus, tanár vagy szociálpedagógus. Ahhoz is, hogy anya, apa, pap legyél. Meg egyben ajándék. S mint minden ajándékot, ezt is ki kell bontani, tehát együtt kell működni Istennel. Mert nem elég az, hogy vagy. Valamilyennek lenned kell.
Én hívást éreztem, hogy óvónő legyek. Már 14 éves koromban. A középsuliban körvonalazódott ki, hogy ebben a főiskolában kell növekednem. S egyre kaptam olyan mondatokat azoktól, akiknek a szájából Krisztust hallottam, hogy „jó helyen vagy.” Örömmel vártam azt, hogy minden reggel a főiskola kápolnájában kezdjem a reggelt, mindig felajánlva valakiért. Csiba Tibor atya, Nemeshegyi atya és Nemes atya szokta tartani a szentmiséket. Minden hét keddjén teológiai est van, különböző előadókkal, témákkal. Dr. Beer Miklós püspök atya ünnepeinken ott van, támogat minket. Sokszor a kispapokkal jön. Tavaly még Tamás bátyám is nulladikos szeminarista volt ott, s gyakrabban láthattam őt, mint bárki a családból. Jövő ilyenkor már záróvizsgázom és a szakdogával fogok bajlódni. Mert ami a három év képzés alatt történik, az fog gyümölcsözni a későbbiekben. Mi más ez a főiskola, ha nem egy gyökered? Ugyanúgy család, ugyanúgy múltad, jelened, jövőd.
Ha hív, menj!
Pálfalvi Katalin
