Advent – eljövetel
Az egyházi év
A katolikus egyházi év Advent első vasárnapjával kezdődik és a következő év első adventi vasárnapját megelőző vasárnappal, Krisztus Király ünnepével zárul.
Maga az adventi időszaka várakozás ideje. A liturgiában találkozunk az ószövetségi messiásvárással, majd az újszövetségi, mai ember bűnbánat-gyakorlatával, a megtérés gondolatával, végül Mária szent állapotával, amelyben szíve alatt növekvő magzatával készül üdvösségünk beteljesülésére.
Ószövetség
Az emberiség történetének kezdetén megjelent a bűn. Ezzel egyidőben hangzott el az „ősevangélium”, az az örömhír, amelyben Isten megígérte a Megváltót. Ezt mondta a kígyónak:
Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.
Ezt az üzenetet sugalmazza a Szentlélek a prófétákon keresztül az Ószövetségben:
Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. (Iz 9,5)
Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. (Iz 11,1)
A Messiás születésének helyéről Mikeás próféta szól:
De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. (Mik 5,1)
Zakariás próféta a Messiás-király ünnepélyes bevonását vizuálja:
Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő… és békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig… (Zak 9,…)
Megtérés
Az Újszövetségben konkréttá válik az üzenet. Keresztelő János sürgeti a megtérést, hiszen hamarosan megérkezik közénk a régen várt Szabadító. Bár kétezer évvel ezelőtt történt, a 21. században éppolyan élő és aktuális az üzenet:
Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” (Mt 3,3)
János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele. Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész vidéke. Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. (Mt 3,4-6)
“Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!”
„Legyen nekem a te igéd szerint.”
Mária igenje valósította meg Isten üdvözítő tervét és váltotta be a több évezredes várakozás „igéjét”.
Az adventi időszakban megvizsgálva életünket felfedezhetjük és megfogalmazhatjuk saját igenjeinket, amelyekkel mi is szolgálhatjuk ezt a tervet.
Isten akaratát elfogadva és felismerve Isten célját öröm fakad Mária szívében.
Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.
Ezt az örömet érezhetjük át mi is advent harmadik vasárnapján, amit az adventi koszorún a rózsaszín gyertya jelképez.
Isten báránya
Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.
Isten szeretetből teremtett minket, nem a pusztulást, hanem a tiszta szív boldogságát, vagyis az üdvösséget szánta nekünk.
„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.”
Mert az Isten országa közöttetek van.
Bűneinkkel tönkretehetjük a teremtett világot, kapcsolatainkat, életünket. Isten szeretete nem ezt a sorsot szánja nekünk.
Így hát megjelent az emberiség történelmében az emberré lett Isten.
Valóságosan jelen van a mi életünkben is, amennyiben befogadjuk szívünkbe.
Sötét fenn az ég , fény sehol sem ég,
az arcomra álmos köd szitál;
Süket, sűrű csönd, némaság
köszönt, és senki nincs ki fénylő jelet
gyújtson az éjszakán.
Jöjj el hát Istenem, lobbants lángot az éjjelen,
élő irgalmadat terjeszd ki fölénk!
Jöjj el hát Istenem, nyíljon már ki a végtelen,
jöjj el gyermekarcú Isten, szállj közénk!
Földünk puszta rom, jöjj el Irgalom,
jöttöd reményt, megváltást ígér;
minden elveszett, ne hagyd népedet,
hiányod a szívekben már
a földtől az égig ér.
Jöjj el hát Istenem, lobbants lángot az éjjelen,
élő irgalmadat terjeszd ki fölénk!
Jöjj el hát Istenem, nyíljon már ki a végtelen,
jöjj el gyermekarcú Isten, szállj közénk!
