Egy faluban mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember megkérte az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy állatot, nem tudták ugyanis, hogyan néz ki egy elefánt, és úgy akartak visszamenni a faluba, hogy el tudják ezt mesélni a többieknek. Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. A vakok alig várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak.
Az első, aki az állat oldalánál állt, ezt mondta: – Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.
– Nem úgy van, – vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta – az elefánt kicsi, kerek, sima és hegyes.
A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: – Az elefánt egyáltalán nem ilyen! Olyan, mint egy hatalmas levél.
– Nem értek egyet veletek, – mondta a negyedik, aki az ormányát fogta – az elefánt olyan, mint egy cső.
Az ötödik nem értette, hogy miért mondják ezt. Ő az állat egyik lábát fogta. – Az elefánt kerek és vastag, mint egy fatörzs.
A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára. Ő így szólt: – Egyik megállapítás sem jó! Az elefánt olyan, mint egy nagy mozgó hegy.
Mindannyian másképp látjuk a dolgokat, és sokszor nem lehet azt mondani, hogy nekem van igazam, vagy neked. Több részből áll össze az egész. Mindnyájan a saját „szemüvegünkön” keresztül nézzük egymást, a helyzeteket, és Istent is!
Hancsók Detti
A történet Wayne Rice Fején a szöget c. könyvéből származik.
Hancsók Detti
