Jézus megkísértése (Mt 4,1-11)
Máté evangéliumában Krisztus hármas megkísértettségének legyőzésében az ember (Ádám és Éva) hármas büntetettségére találunk gyógyírt.
A hármas büntetettség a következő volt:
Szenvedés: „Fájdalommal szülöd gyermeked.” „A föld tövist és bojtorjánt terem és arcod verítékével keresed a kenyered.”- Halál: „…amely napon eszel (a fáról), meghalsz.”
- Kiszolgáltatottság: „észrevették, hogy mezítelenek”, de most már takargatniuk kell magukat egymás után, hisz’ a férfi uralkodni akar a nőn, vagy birtokolva őt képes visszaélni törékenységével: „vágyakozni fogsz (férjed után), de Ő uralkodni fog rajtad.” A nő hasonlóan, talán kevésbé nyilvánvaló, körmönfont eszközökkel próbálja hatalma alá vonni a férfit, használva őt céljai elérésére.
A Sátán hamis megváltást, hamis utakat kínál, hogy megszüntesse a szenvedést, a halált és a kiszolgáltatottságot, ezáltal csak fokozva a bajt. Például: élvezz, és nem kell többé szenvedned, ne gondolj a halálra, vagy gyűjts sok pénzt, nagy hatalmat, és akkor búcsút mondhatsz örökre a kiszolgáltatottságnak. A Teremtő megígérte a Megváltót, Aki széttiporja a kígyó fejét, és megszabadítja az embert. Az Evangéliumban látjuk az elérkezett Megváltót, aki győz a hármas kísértés felett, nem azáltal, hogy megszüntet minden szenvedést a világban, megóv minket a haláltól vagy a kiszolgáltatottságtól. A megváltás nem azt jelenti, hogy Jézus máris elvesz minden szenvedést, halált és kiszolgáltatottságot az életből (bár enyhíti azokat), hanem hogy a szenvedést a szeretet alkalmává teszi. A halált az új élet kapujává, a kiszolgáltatottságot az önátadás legnagyobb jelévé változtatja.
1. Szenvedés elkerülése:
Az Ördög arra akarja rávenni Jézust, hogy szüntesse meg az éhezését. Ha nem képes rá, akkor Ő nem is az Isten Fia. Ismerős a gondolat: ha van Isten, miért nem szünteti meg az éhezést, a szenvedést a világban? Kétféleképpen lehet itt elcsúszni, Jézus mindkettőt kikerüli:
a.) Megpróbálok elvenni a világból minden szenvedést: ez a törekvésünk tehetetlenségérzéshez, létszomorúsághoz fog vezetni, vagy enervált kedvetlenséghez (semminek semmi értelme). Úgyse változtathatom meg a világot. A nagyot nem tudom megtenni, a kicsi meg csepp a tengerben. Jézus kicsiben kezdi. Isten országa olyan, mint a mustármag. Általunk akarja átváltoztatni a világot Országává. Jézus sem gyógyít meg minden beteget, nem szüntet meg minden éhezést a világban, mert tudja, hogy van az éhezésnél is nagyobb nyomorúsága az embernek, s azt kell előbb orvosolni: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, mely Isten szájából származik.” Jézus ugyanakkor nem lesz enerválttá, nem tartja feleslegesnek a kicsit. Nem szabad bedőlnünk az Őskígyó sziszegésének: „mi értelme van, hogy a Nagyböjtben nevetséges apróságok megfogadásával a felszínt kapargasd! Minden próbálkozásod és erőfeszítésed felesleges, ezektől úgysem fogsz megváltozni és úgysem lesz jobb ez az elrontott világ. Lásd be! Csak csepp a tengerben.” Bátran higgy a kevésben! Amit Istennek adhatsz, az mindig elégtelennek tűnik. Gondolj a felajánlás kevesére: a falat kenyérre és néhány csepp borra, vagy a tanítványok öt kenyerére és két halára. Jézus kezében átlényegül és elég lesz. Ez lesz újjáteremtésed kezdete. Higgy a kevésből növekvő Országban, amely olyan, mint a kovász, vagy mint a mustármag, mely kisebb minden más magnál, mégis hatalmas fává terebélyesedik. Mit se törődj a „suttogóval”, Te csak tedd meg a mai „kicsi” nagyböjti felajánlásodat!
b.) Hamis magatartást veszek fel a szenvedéssel szemben: önhitt módon elhitetetem magammal, hogy mindent kibírok és másoknak is kell bírniuk mindent, hiszen a lelki táplálék mindenre elég. Sportot űzök abból, hogy szenvedtessem magam, vagy másokat. Nem számolok a valódi ínséggel, szükséggel. Figyeljük meg: Jézus nem azt mondja, hogy kenyérre nincs szüksége az embernek, hanem, hogy nem csak kenyérrel él az ember, vagyis, hogy a kenyér is kell az embernek. Egy alkalommal kifejezetten kéri az apostolokat, hogy ők adjanak kenyeret az embereknek. Hamis tehát elhitetni magunkkal, hogy csak spirituális szükségleteink vannak. Ez érzéketlenné tesz. Ezért imádkoztat minket maga Jézus így az Atyához: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
2. Halál elkerülése:
A halál minden egyes veszteségben, betegségben küldi előre követeit hozzánk. A kísértő, félremagyarázva a halál jelzéseit, fenyegetően azt hazudja: nincs benned semmi rendkívüli. Jelentéktelen vagy. Éppúgy elföldelnek, mint egy kutyát. Ha tényleg több lennél, mint por és hamu, ha tényleg Isten gyereke lennél, akkor hogyan történhet meg az, hogy a halál arcodba röhög? Ha Isten Fia vagy, mutasd meg, hogy rajtad nem fog a halál. Ezzel kapcsolatban két kísértésünk van:
a.) Reménytelenség (kétségbeesés): beletörődve feladom a harcot. Tényleg nincs értelme semminek, nincs mit tenni a halál szorongató tényével szemben, mely mindent megkérdőjelez, mindent jelentéktelenné tesz. A szentek nem azt nézték, hogy mit nem tudnak megtenni, hanem, hogy mit igen. Ők változtatták meg a világot.
b.) Reménytelen kísérletezés rendkívüliségem megmutatására: munkaalkoholistaként beletemetkezem a tennivalóimba, csak hogy ne kelljen szüntelen farkasszemet néznem a mindent megkérdőjelező halál rémével. Mindenáron jelentőségtudatot, rendkívüliség érzést akarok adni személyemnek. A fontosság érzését a siker, a pörgés, a szüntelen aktivizmus hajszoltsága által akarom elérni. Nem hiszem, hogy egyébként bárkinek fontos lehetek. Nem hiszek igazi önazonosságomban (identitásomban). Nem hiszek az Atyában, és hogy a szeretett fia, szeretett lánya vagyok. Önmagamért és nem a teljesítményeimért szeret. Minden kísértés gyökerében ez áll, az Ördög megkérdőjelezi identitásunkat, megkérdőjelezi, hogy Isten gyerekei vagyunk. Ne hagyd magad megingatni!
3. Kiszolgáltatottság elkerülése:
A Sátán felkínál Jézusnak egy olyan hatalmat és gazdagságot, hogy ne kelljen soha többé mástól függenie. Ne kelljen átélnie a kiszolgáltatottságot. Ő mégis azt választja magának, hogy sebezhetővé, visszautasíthatóvá teszi magát, mert csak ezzel tudja kinyilatkoztatni önnön lényegét, azt, hogy Szeretet. Az Isten természete és lényege nem más, mint szeretet. A szeretet pedig kiszolgáltatja magát annak, akit szeret. A szeretet sebezhető. Vissza lehet utasítani. Mint ahogy a magát kicsivé tevő Istent, vissza lehet utasítani, meg lehet gyalázni az Oltáriszentségben. Ami hatalmamba, birtokomba kerül, annak szolgálatára megy el az életem. A bűnbeesés óta férfi és nő sokszor birtokolni, használni, saját céljai szolgálatába akarja állítani a másikat. Jézus arra hív meg minket, hogy szolgáljuk egymást, és ne uralkodni akarjunk egymáson. A kiszolgáltatottság ne fenyegető valóság legyen, hanem megváltott valóság, az önátadás legnagyobb jele, a megtapasztalás, ahol a szeretet legmélyebb dimenziója, az igazi meghittség megszülethet, ahol többé nem kell álarcokat hordanunk, hanem azok lehetünk, akik vagyunk. Ahol mezítelenségünk, vagyis hiányosságaink ellenére elfogadhatónak és szerethetőnek tapasztaljuk magunkat. Ezt elsősorban Isten előtt majd a belőle újjászületett kapcsolatainkban tapasztalhatjuk meg magunkról.
Adja meg az Úr, hogy a Nagyböjt során megtapasztaljuk azt a békét, melyet többé nem fenyeget semmilyen szenvedés, semmilyen halál vagy kiszolgáltatottság, azt a békét, amit semmi sem tud kioltani. Tapasztaljuk meg a megváltottság frenetikus szabadságát, hogy Jézussal egyesülve a szenvedés alkalommá válik a szeretetre és az együttszenvedésre, a halál az új élet kapuja lesz, a kiszolgáltatottság pedig az önátadás legnagyobb jelévé és lehetőségévé változik!
Farkas Laci atya
