Egyszer egy gazdag ember elment egy szigetre kincset keresni. Találkozott indiánokkal, akiket felfogadott, hogy vigyék utána a csomagjait. A gazdag ember már három napja loholt előre a kincstalálás reményében, mikor az indiánok megálltak, és egy tapodtat sem mozdultak. A gazdag ember visszament, és megkérdezte tőlük:
– Miért nem jöttök tovább?
Ők ezt válaszolták:
– Elhagytuk a lelkünket, és most bevárjuk.
Így vagyunk mi is: sokszor a nagy rohanásban (a sok ténykedésben) elhagyjuk a lelkünket, ami nem jó, mert akkor lélektelenül cselekszünk. A lélek kell, hogy vezessen minket, akkor járunk a jó úton. Elsősorban Istennel kell tartani a kapcsolatot, sok időt szánni imádságra, és akkor a dolgaink is jól sikerülnek, nagyobb értékűek lesznek. Ha mégis elhagytuk a lelkünket, nekünk is be kell várni azt: Istenhez közelebb kerülni. A lélek elhagyásának jelei lehetnek a fáradtság, indulatosság.
Hancsók Detti
