Idén nyáron is együtt táboroztunk Nógrádmegyerben, kis közösségünk rengeteg élménnyel gazdagodott. Íme egy kis olvasnivaló Kis Dalma tollából:
,,Életem legjobb tábora?”
Igen, bátran merem így nevezni ezt az egy hetet.
– Hogy miért? A tábor utáni pár napban még magam sem tudtam. Hisz voltam már flancosabb, menőbb helyeken is táborozni ahol nem kellett sátorban aludni, vagy volt légkondi. Miközben ezen gondolkodtam,miért vigyorgok folyton a tábor óta,megjelentek az ott készült képek. Millió arc nevetett bele a kamerába és szívemben újra felzendültek a gitáros énekek a Szentmiséről. Minden kép egy-egy emléket hozott magával, pedig csak egy jól elkapott pillanat volt. Hirtelen újra ott táncoltam Nógrádmegyerben a Plébánia udvaron, vagy imádkoztam a hűvös templom falak között. Újra ott ültem a csoportomban, és beszéltem az érdeklődő füleknek, vagy épp éjjeli őrként járkáltam a sátrak között és a csillagokat kémleltem.Újra ittam a reggeli teákat és ettem mázsa számra a dinnyét.
Minden ott élt, a szívemben.
A szívemben, amin annyi seb volt, de a tábor alatt mind begyógyult. Mert Jézus meggyógyította!
A szeretet meggyógyította! Annyi szeretetet kaptam pár nap alatt, amiről álmodni sem mertem volna. Ott nem volt olyan, hogy egyedül bóklásztam, magányosan. Mindig oda jött hozzám valaki, vagy csak kedvesen rám mosolyogtak, ami már bőven elég volt.
Az Ipolymenti táborban tapasztaltam meg, hogy én egy szerethető ember vagyok, sőt mind azok vagyunk! Te is, aki ezt most olvasod! Megtanultam szeretet adni és kapni,ami egy csodálatos dolog. Úgy érzem, mi mind erre lettünk teremtve. Azóta máshogy nézek a világra. Istenre bízom az életemet és őt dicsőítem minden jóért a világon. Ez a tábor egy ajándék volt nekem, amit pont akkor kaptam, amikor kellett, és pont olyan emberekkel, akikkel kellett. Újraélném még százszor, ezerszer , de valamit hagyni kell jövőre is, nem de bár? 🙂
Kis Dalma
Fényképeket a közösség Facebook oldalán találtok:)
