A Mindenható – Ha mindenható, akkor miért nem akadályozza meg a rosszat?
A Hitvallásban Istent Mindenhatónak mondjuk. Isten Mindenható, de nem az általunk elképzelt értelemben. Van ugyanis néhány olyan dolog, amit Isten nem képes megtenni, te viszont képes vagy. Pl. nem képes gyűlölni, amit alkotott (Vö. Bölcs 11,24), nem képes gonoszságra. Mindenhatósága abban mutatkozik, hogy bármit képes megtenni, amit akar. Isten azonban soha nem tesz olyat, ami a természetével (ti. hogy Ő maga a Szeretet) ellenkezik. Ezért a világban lévő rossznak nem lehet Ő a forrása: „A halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világon minden teremtmény az életet szolgálja. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Az igazság ugyanis halhatatlan. Isten halhatatlanságra teremtette az embert, a saját örökkévalóságának képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.” (Bölcs 1,13-14) Mivel a világban lévő szenvedésnek közvetlenül vagy közvetve a Sátán, s az ember bűne az oka, mely az egész kozmosz rendjét felborította (pl. az állatok, olykor az emberek is ezután gyilkolják egymást, természeti katasztrófák jelennek meg stb.), ezért csak egyféleképpen lehetne kiiktatni a rossz forrását a világból, ha kiiktatnánk magukat a rossz embereket is. Akkor nem tudom, hogy mi magunk iséletben maradnánk-e? Mi, akik olykor magunk is a rossz továbbadóivá válunk. Isten részéről tehát nem gyengeség, hogy nem irtja ki mindjárt a rosszat. Most még az irgalom és a kegyelem idejét éljük, hogy egészen megtisztuljunk a rossztól Jézus vérében, de aztán eljön ítélni élőket és holtakat, s örökre elkülöníti az ártókat, s a Sátánt „kénköves, tüzes tóba vetik” (Jel 20, 10. 15.; 21,8). „Ez a mindenhatóság egyetemes, mert mindenre kiterjed, mindent kormányoz és mindenre képes, amit csak akar, ugyanakkor szeretettel teljes, mert Isten a mi Atyánk. Végül titokzatos, mert néha úgy tűnik, Isten távol van, és képtelen a rosszat megakadályozni. Isten ereje »a gyengeségben válik tökéletessé.« (2Kor 12,9) Az Atyaisten »hatalmas erejének cselekedetét« (Ef 1,19) legtitokzatosabb módon Fiának önként vállalt megaláztatásában és föltámadásában nyilatkoztatta ki, melyek által legyőzte a rosszat.” (Vö. KEK 268 és 272)
„De miért nem teremtett Isten olyan tökéletes világot, amelyből ki lenne zárva a rossz? A maga végtelen hatalmában Isten mindig tudna valami jobbat teremteni; mégis a maga végtelen bölcsességében és jóságában Isten szabad elhatározásával olyan világot akart teremteni, mely »úton van« végső tökéletessége felé. Ez a folyamat Isten tervében magában foglalja egyes létezők megjelenésével együtt mások eltűnését, a tökéletesebbekkel együtt a kevésbé tökéletes dolgokat, a természet építésével együtt a rombolásokat is. Így a fizikai jóval együtt létezik a fizikai rossz is, mindaddig, amíg a teremtés el nem éri tökéletességét.” (KEK 310)
„Az angyaloknak és az embereknek mint értelmes és szabad teremtményeknek végső céljuk felé szabad választással és szeretettel kell haladniuk. Ezért le is térhetnek az útról. Ténylegesen vétkeztek is. Így lépett be a világba az erkölcsi rossz, mely összehasonlíthatatlanul súlyosabb, mint a fizikai rossz. Isten semmiképpen – sem közvetlenül, sem közvetve – nem oka az erkölcsi rossznak. Mégis megengedi, mert tiszteli teremtményeinek szabadságát, és titokzatos módon jót tud kihozni belőle: »A mindenható Isten, (…) mivel Ő a legfőbb jó, semmiképpen sem adna teret műveiben a rossznak, ha nem volna annyira mindenható és jó, hogy még a rosszból is jót tud kihozni.«” (KEK 311)
„Így idővel fölfedezhető, hogy Isten a maga mindenható gondviselésével még a teremtményei által okozott erkölcsi rossz következményeiből is tud valami jót kihozni. József mondja a testvéreinek: »Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten; (…) ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította (…), hogy sok népet életben tartson.« (Ter 45,8; 50,20) A legnagyobb erkölcsi rosszból, ami egyáltalán elkövethető volt, Isten Fiának minden ember bűne által történt elvetéséből és megöléséből Isten kegyelmének túláradása által a legnagyobb jót hozta létre: Krisztus megdicsőülését és a mi megváltásunkat. Természetesen ezáltal a rossz nem válik jóvá.” (KEK 312)
„»Az istenszeretőknek minden a javukra válik.« (Róm 8,28) A szentek ezt újra meg újra tanúsítják: Morus Szent Tamás is kevéssel mártírhalála előtt így vigasztalta leányát: »Semmi sem történhet, amit Isten nem akar. Amit pedig Ő akar, bármilyen rossznak tűnjék is, valójában a legnagyobb jó számunkra.«” (KEK 313)
„Szilárdan hisszük, hogy Isten a világ és a történelem Ura. Gondviselésének útjai azonban számunkra gyakran ismeretlenek. Csak a végén, amikor véget ér töredékes megismerésünk és »színről színre« fogjuk látni Istent (1Kor 13,12), akkor fogjuk tökéletesen és egészen megismerni az utakat, melyeken Isten – még a rossz és a bűn tragédiáin keresztül is – elvezeti teremtését annak a végső szombatnak a nyugalmába, amelyért az eget és a földet teremtette.” (KEK 314)
„Az isteni gondviselés a teremtmények cselekvése által is működik. Megadja az embereknek, hogy szabadon működjenek együtt az Ő tervével.” (KEK 323)
„Az Atyaistennek, aki végtelen Szeretet, a tulajdonsága az, hogy mindenható, tehát teremtő. Teremtésének ős oka nem a mindenhatósága, hanem atyasága, vagyis önzetlen szeretete. A teremtés így nem az isteni hatalom kiterjesztése, egyfajta »birodalomfoglalás«, hanem szeretetéből fakadó és mindenhatóságának teljes erőbevetésével készített ajándék.” (Barsi Balázs, Hitünk foglalata, 22.)
„Azzal, hogy megkapva Tőle a hit kegyelmét elfogadtam mindenhatónak, vagyis a semmiből a mindenséget teremtő szeretetnek”, Rá bízhatom magam a biológiai halál pillanatában is. „Mindaz, aki nem feltételezi Istenről, hogy erősebb a halálnál, a nem-létnél, az valójában a halált isteníti. Ezért van megengedve az abortusz, ezért lesz szabad az eutanázia. És ha egyszer az élet két végén már a halál az úr, akkor rejtetten az élet egész folyamán ő uralkodik. Ezért lesz egészen elfogadott az öngyilkosság gyakorlata is. De milyen gyalázatos istenség a halál. Csak rombolni és pusztítani tud – vigasztalása a megsemmisülés. Azért hódol ma mégis sok-sok ember a halál istene előtt, mert nem ismeri Isten hatalmát, aki képes a nem-létezésből előhívni a létezőket.” (Barsi Balázs, Hitünk foglalata, 23.)
Farkas László atya
