Legalábbis az angolszász nemzetek, azonban nálunk is egyre jobban terjed a március 17-én érvényes „Garázdálkodj és pazarolj!” jelszó. De vajon mért tesszük mindezt, és ki az, aki miatt e napon zöldbe öltözünk, s gyakran zöld színű alkoholt iszunk?
A válasz: Szent Patrik, aki talán Szent Miklós után a leghíresebb szent az Egyesült Államokban, amely március 17-én valósággal zölddé válik. A polgárok zöld színű ruhákat öltenek, mosolygós manót állítanak a kertjükbe, majd megkeresik a google mapsen a legközelebbi ír kocsmát, és lehetőleg minél többet isznak és parádéznak – miközben egyre inkább háttérbe szorul az ünnep lényege.
Az angolok és az ausztrálok hasonlóképpen járnak el, míg az ír katolikusok évszázados szokásaiknak megfelelően sokáig reggeli misével kezdték a Szent Patrik napot, délután pedig lakomával folytatták. Annak ellenére, hogy a jeles nap mindig nagyböjtre esik, amikor a régi szokás szerint tilos volt húst enni, az írek felmentést kaptak, és már tálalták is a legendás káposztát ír szalonnával. Az ünnep napján zárva tartott minden írországi kocsma, ám 1995-ben a kormány turistacsalogató szándékkal megnyitotta ajtajukat.
Az első tengerentúli Szent Patrik napi ünneplés 1762-ben volt, amikor a brit hadseregben szolgáló ír katonák végigmasíroztak New Yorkon. Az 1840-es években kitört burgonyavész hatására több százezer ír hagyta el a „smaragd szigetet”, s telepedett le az Újvilágban a 19. század során. Jelenleg 35 millió amerikai vallja magát írnek, akiknek ősei kezdetben kis közösségekben ápolták az otthonról hozott hagyományokat, amely később az amerikai nemzettudat gyökeres részévé vált, s mára tengerentúli nagyvárosok vetélkednek a „kinek van a legnagyobb zöld parádéja” című játékban.
Ha mindezt Szent Patrik látná, valószínűleg elszomorodna, de mindenképpen nevetségesnek találná, ugyanis például az ő színe nem a (smaragd)zöld, hanem a kék. Patrik életéről keveset tudunk és az is sokszor a legendák ködébe vész. A római uralom alatt álló Britannia provinciában született egy jómódú, pogány családban, ám fiatal korában ír kalózok elrabolták és Írországba vitték. Pásztorként kellett dolgoznia, ám hat évvel később megszökött. Hamarosan megtért és Galliában telepedett le, ahol 12 éven át készült missziós feladatára, ugyanis Isten angyala arra szólította fel, hogy térjen vissza a szigetre.
431-től három évtizeden át hirdette az igét a kelták között, akik később az ír egyház alapító tagjának kiáltották ki a szentet. Tevékenységéről számtalan csodás történet született. Az egyik szerint egy szikláról szónokolva elűzte az összes mérges kígyót a szigetről, amelyek a tengerbe vesztek, egy másik legenda pedig arról mesélt, hogy szavára egy alkalommal hasadék támadt a földben. Az egyik hozzá kötődő mítoszból származik Írország egyik szimbóluma, a lóhere is, amelynek a segítségével magyarázta el a pogány keltáknak a Szentháromság működését. 461. március 17-én távozott az élők sorából, azóta tartó kultusza máig töretlen.
Kulcsár Ádám
