XVI. Benedek tavalyi váratlan lemondása után azonnal elkezdődött a találgatás, hogy ki követheti a 265. pápát Szent Péter római trónusán. A média is igen felkapta az eseményt, s beindult a totó. Szó szerint, ugyanis egy angol fogadóiroda közzé is tette a bíborosok megválasztási esélyeit.
A tucatnyi jelölt között találhattuk a ghánai Peter Kodwo Appiah Turkson bíborost is, aki megválasztása esetén – amellett, hogy a rá voksolókat több mint két és félszeres szorzóhoz juttatta volna – a történelemben először képviselhette volna Fekete-Afrikát, szólt a legtöbb híradás. Azonban az ősi krónikák másról mesélnek.
A kereszténység hajnalán a fekete kontinens valamelyest nagyobb szerepet töltött be, mint a Földközi-tengertől északra eső vidék. Néhányan például a kereszténység öveként emlegették Afrika északi partvonalát. Ily módon nincs mit csodálkoznunk, hogy a kontinens három pápát is adott az egyháznak, igaz, közülük ketten Rómában születtek, s csupán afrikai gyökerekkel rendelkező felmenőkkel büszkélkedhettek, így csak egy Szent Péter-utód született ténylegesen Afrikában, mégpedig a 189 és 199 között regnáló I. Viktor.
Viktor – akinek pontifikátusa idején került a kereszténység központja ténylegesen is Rómába, valamint a görög helyett a latin vált az egyház nyelvévé – születési helye révén valóban kiérdemelte az „afrikai” jelzőt, azonban máig nem tudjuk, hogy ez mit is jelent pontosan.
Ma, cirka 1300 évvel az arabok afrikai inváziója után természetesnek vesszük, hogy a kontinens északi részét zömmel világosabb bőrű lakosság lakja, ezért is hívjuk Fehér-Afrikának. Azonban 1800 évvel ezelőtt, jóval az arabok, s az őket megelőző vandálok dúlásai előtt e vidék őslakosai mindenféleképpen sötétebb bőrszínnel rendelkeztek.
Ám a sokat agyaló történészek ezen a ponton egy újabb csavarral ajándékozzák meg az igazság után szomjazó olvasót. Az 1-2. században ugyanis a római arisztokráciának hatalmas földjei voltak Afrika római uralom alatt álló részein, így Viktor szülőföldjén, a mai Líbiában is, tehát a bőrszín több skálája is előfordulhatott e területen. A források arról nem szólnak, hogy a reformpápa ezen családok sarja lehetett, vagy a sötétebb bőrű kolóniákból, esetleg a berberek közül származott.
A választ a kérdésünkre senki sem tudja csípőből megadni, csupán következtetni tudunk. Viktor esetében valószínűleg nem a mai Afrika legfeketébb országának mondott Angola sötét bőrszínű lakóira kell gondolnunk, hiszen ez esetben a Fekete-Afrikára utaló „Aethiopes”jelzőt kapta volna a pápa a kortársaktól, ami az akkor ismert színes bőrűek hazáját, a mai Etiópiát jelölte. Konklúzióként levonhatjuk, hogy ha Viktor nem egy kitelepült római arisztokrata fia volt, akkor bőrszínét tekintve valószínűleg a mai arabokra hasonlíthatott a legjobban.
Kulcsár Ádám