Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan!
Az idő rövid,
A zene elillan…
Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: „Hogy s mint?”
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj olyan gyorsan!
Az idő rövid,
A zene elillan…
Szoktad mondani a gyermekednek, „majd inkább holnap”?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jóbarátot, hagytad kihűlni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: „Szia”?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan!
Az idő rövid,
A zene elillan…
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz, s aggódsz.
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék…melyet eldobsz.
Az élet nem versenyfutás.
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan.
Halld meg a zenét,
Mielőtt a dal elillan!
