November 30-án Hatvanban gyűltünk össze, hiszen aznap zajlott a Téli Galgás Találkozó. A ragyogó napsütés megalapozta a jókedvet, és bár egy nappal megelőztük, így tudtunk hangolódni a télre, és a másnap kezdődő adventi időszakra. Ábel mesélt arról, hogyan alakult a nap, és hogy ő milyen élményekkel gazdagodott az ott töltött idő alatt.
Reggel kicsit bágyadtan indultunk el a messzi Hatvanba. A kelés még úgy is kellemetlen volt, hogy a megszokott kezdésnél egy órával később kezdtünk a helyszínre való tekintettel. Ahogy a társaság nagy része megérkezett, el is kezdtük a reggeli megbeszélést, ahol még egy pillantást vetettünk a feladatok beosztására, és felfedeztük egy kicsit a helyet.
A megbeszélés után el is kezdődött a regisztráció, mi pedig Kristóffal és Árpáddal átmentünk a templomba, hogy előkészítsük a köszöntést és a szentségimádást. A legtöbb időt a villanykapcsolók megtalálásával töltöttük, amikre végül a sekrestye legeldugottabb zugaiban végül rátaláltunk. A nagy fényárban nekem igazán tetszett a templom, de aztán a meghittebb hangulat biztosítása érdekében csak egy részét hagytuk felkapcsolva. Bence szokásosan hosszú harcot vívott a vetítőprogrammal és a számítógépe operációs rendszerével, de mire a résztvevők is megérkeztek a templomba, már minden remekül működött.
A köszöntés után el is kezdődött az első programunk, a szentségimádás. Az énekes dicsőítős részeket szentírási részletek és csendes elmélkedés szakította meg. Az egyetlen nehézséget a hatalmas hideg jelentette, ami a templomban uralkodott.
Ez után gyorsan beosztottuk a kiscsoportokat, és kiscsoportonként el is indultunk vissza az iskolába. A visszaúton méregető pillantásokkal és udvarias köszönésekkel próbáltuk felmérni, csoportunk nem ismert tagjait. Én Petivel váltottan néhány szót, akivel előtte még soha nem találkoztam.
Az iskolába visszaérve a csoportvezetőinket követve ügyesen találtunk magunknak egy üres termet, ahol átmelegedve meg is kezdtük az ismerkedős kiscsoportot. Nem volt sok időnk, de már ennyiből is látszott, hogy egy igazán remek kiscsoportunk lesz a nap folyamán. Időnk lejárta után gyorsan siettünk át a tornaterembe, ahol már az előadásra berendezve vártak minket. A rövid szünet után már kezdődött is az előadás, ami igazán jól sikerült. A csodás előadóink igazán jól átfordították az egészet emberi nyelvre. Nagyon érdekes volt, és rengeteg igazán fontos témáról szó volt.
Az előadás vége fele már több korgó gyomor is hallatszott, ugyanis vészesen közeledett az ebédidő. Egy gyors kézmosás után kezdődött is az ebéd az iskola menzáján. Az ebéd paradicsomleves és rántotthús volt petrezselymes krumplival. Az ebédlőben sikerült a kiscsoportom tagjai mellé ülni, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Mind rengeteg izgalmas dolgot meséltek, és nagyon jól szórakoztunk.
Az ebéd után a nagy közös játék következett. Miután kicsit lemozogtuk az ebédet, visszatértünk a termünkbe, és elkezdtük a kiscsoportot. A fő téma természetesen az előadás volt, de egészen távoli témákhoz is eljutottunk.
Kicsit elbámészkodtunk, így egy gyors záróimát követően futólépésben indultunk át a templomba, hogy odaérjünk a misére. Nagyon szép, adventi előestés mise volt, így még gyertya gyújtás is volt, és a gitáros dalok között is volt már pár karácsonyi ének is, amit én nagyon szeretek! A mise után a helyiek agapét tartottak az advent alkalmából, ahova minket is meghívtak, és nagyon nagy szeretettel vendégül láttak minket. Nagyon finom sütikkel és forró teával vártak. Nem maradtunk túl sokáig, ugyanis még mi is szerettük volna megtartani a teaházunkat. A díszítő csapat nagyon kitett magáért! Igazán varázslatos hellyé alakították az ebédlőt, mire visszaértünk. Itt még társasozhattunk néhány kört egy kis nasi és tea társaságában.
A Találkozón tehát ismét átélhettük közösen az együttlét örömét, aminek hatására mindig alig várjuk a következő alkamat, amikor ismét együtt lehetünk!
További képeket ITT találsz!
