A címválasztás némi magyarázatra szorul, de aki végigolvassa ezeket a sorokat, mindent érteni fog. 😉
Idén immár harmadszor adott otthont Isaszeg a Galgás tábornak, de idén először a táborba érkezőket kellemes pluszmeglepetés fogadta: az iskola udvarán gondos kezek az előző két táborban még ott lévő dombot elhordták és egy sátorhelyet alakítottak ki belőle. Erre az udvar nagy részén köves, illetve beton-, és egyéb kemény darabokkal teli (tehát sátorverésre csak igen mérsékelten alkalmas) terep miatt szükség is volt. Ugyanazon a napon Varga Eszti kreatív ötlete alapján a kiscsoportok egy csapatjátékban is összemérték a tudásukat. Ennek eredményét egy későbbi tábori napon ismerhettük meg.
A saját kiscsoportomban és a tábor első felében is Erik atya volt velünk. Később Zsolt atya is becsatlakozott a táborozókhoz.
A második napon, kedden aztán az Összrégiós találkozón megismert témát, a Krisztusban való egység kérdését is elkezdtük feldolgozni. Este aztán egy hangulatos néptánccal zártuk a napot.
A harmadik napon egy zenés, bemelegítő tornával és pár perces elcsendesedéssel lendültünk neki a túrának. A táv teljesítésének első perceiben a csend alatt alkalom nyílt arra, hogy mindenki összeszedje magában azt a tíz, reá jellemző jó tulajdonságot, aminek felsorolása nagyobb kihívást jelentett nekünk, mint a túra fizikai része. Persze akiknek ez nagyon nem ment (mint pl. nekem), azok később is visszatérhettek ehhez a feladathoz. A kirándulás alatti pihenőt tavalyhoz hasonlóan idén is egy szentmise koronázta meg, amit Gábor atya mutatott be. A különböző Galgás alkalmak szervezésében kulcsszerepet vállaló és abban évről évre fejlődő „Kisebb Testvérek” még az oltárról is gondoskodtak. 🙂
A negyedik napon ellátogatott hozzánk egy házaspár, akik az Összrégiós találkozón is tanúságot tettek a hitükről és az egymás iránti önzetlen szeretet gyümölcseiről. És a Galgamente életében egy jeles alkalomra is sor került, hiszen a régió 30 éves évfordulóját egy tortával ünnepeltük meg. A fotósoknak sietniük kellett, ha meg akarták örökíteni a szépen díszített cukrászterméket, mert a torta olyan finomra sikerült, hogy gyorsan elfogyott. És szintén ezen a napon a műhelyfoglalkozások alatt is kipróbálhattuk, hogy milyen is egy közös célért egységben együttműködni.
De a nap (és az egész tábor) csúcspontja a közbenjáró imaest volt, ami alatt idén először gyónásra is volt lehetőség. Ez számomra sokat segített abban, hogy még nagyobb egységbe kerüljek az Úrjézussal. A gyónás közben nagyon mélyen megtapasztaltam, hogy Zsolt atyán keresztül Ő munkálkodik értem. A dicsőítés alatt a zenei szolgálatot a Dél-Dunások biztosították, a régióra jellemző vidám, „bulis” hangulatban. Ez szintén sokat tett hozzá ahhoz, hogy élményekben gazdag legyen az együttlétünk. Hála és köszönet nekik is! Mialatt az éjszaka folyamán többen is virrasztottak, addig jóval hátrébb, a „vállalkozó szelleműek” hálózsákkal, kispárnával felszerelkezve a nagy templom főbejárathoz közeli részében, a kihelyezett Oltáriszentség közelében pihenhették ki a hosszú és tartalmas nap fáradalmait, biztosítva ezzel saját maguk számára egy kivételesen mély és békés alvást.
Az ötödik napon, pénteken aztán a végére értünk a téma feldolgozásának is. Az előadások közül ez volt a számomra a legmeghatóbb: Tomi és Máté előadásában ugyanis egy olyan misszionárius pap életpéldája elevenedett meg, aki azért, hogy a felebarátja megmeneküljön a biztos haláltól, és épségben hazaérjen, lemondott a saját földi életéről. Megrendítő lecke volt ez a hallgatóságnak bajtársiasságból, önzetlenségből és a Krisztusban való egységről. Ez egyébként már a hetedik Galgás táborom volt, de ekkor sírtam először egy tábori előadás végén…
A pénteki nap végén még egy „újítás” várt ránk: az előző évekkel ellentétben nem „színes est” volt, hanem kiscsoportonként vállalkozott egy vagy több személy arra, hogy tanúságot tegyen arról, hogy ő milyen örömökben és kegyelmekben részesült a tábor alatt. Ezek a tanúságtételek bőségesen tartogattak nekünk vidámságot, lelki mélységet és személyes drámákat is.
Szombaton aztán elbúcsúztunk egymástól. A két régiófelelős, Szanna, és Bendzsi, akik hosszú éveken keresztül szolgáltak régiófelelősként, ünnepélyes keretek között átadták a feladatot az utódjaiknak. A továbbiakban mindketten az Ifiiroda csapatában találkozhatunk velük: Bendzsi ifiiroda-vezetőként, Szanna pedig Lujzival együtt a Kovászoló vezetésében végzi tovább a missziót. Ekkor tettek a KT-k is újabb egy évre fogadalmat. Ősztől pedig már Sari és Tomi vezetik tovább a Galgát.
És a fentieken kívül említést érdemelnek még a konyhás testvérek is, akik idén is alaposan kitettek magukért, hogy finom, ízletes fogásokban legyen részünk a közös étkezések alatt. 🙂
