Mi már találkoztunk Ferenc pápával…
Krakkó, 2016.
Ferenc pápa a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón elhangzott szentbeszédeiből néhány gondolat:
Nincs szebb dolog, mint szemlélni azokat a vágyakat, azt az odaadást, azt a szenvedélyt és energiát, amellyel sok fiatal éli az életet.
Az ég ajándéka látni, hogy sokan közületek, a magatok kérdéseivel, azon vagytok, hogy a dolgok másképp folyjanak. Szép, és szívemet erősítő, ennyire hevesnek, lendületesnek látni titeket! Az egyház ma titeket néz – tovább megyek: a világ ma titeket néz –, és tanulni akar tőletek, hogy megújítsa bizalmát az Atya irgalmasságában, akinek mindig fiatalos az arca, és nem szűnik meg hívni minket, hogy tartozzunk az ő országához, amely egy örömteli ország, ahol mindig boldogság van, olyan ország, amely mindig továbblendít minket, amely erőt tud adni nekünk, hogy megváltoztassuk a dolgokat.
Ismerve azt a szenvedélyt, amellyel küldetéseteket végzitek, meg merem ismételni: az irgalmasságnak mindig fiatalos arca van! Mert az irgalmas szívnek van bátorsága elhagyni a kényelmet; az irgalmas szív képes mások elé menni, át tud ölelni mindenkit.
Amikor a szív nyitott és képes álmodni, akkor van hely az irgalmasságnak, van hely megsimogatni azokat, akik szenvednek, van hely azok mellé állni, akiknek nincs béke a szívükben, vagy nélkülözik a létfontosságú dolgokat, vagy nélkülözik a legszebbet: a hitet.
Aggódom azokért a fiatalokért, akik „bedobták a törölközőt”, még mielőtt elkezdődött volna a meccs. Akik „feladták”, még mielőtt elkezdtek volna játszani. Fájdalmas olyan fiatalokat látnom, akik szomorú arccal járnak, mintha az életüknek nem lenne értéke.
Jézus Krisztus az, aki valódi szenvedélyt tud adni az életnek! Jézus Krisztus az, aki eléri, hogy ne elégedjünk meg a kevéssel, és hogy a legjobbat adjuk magunkból! Jézus Krisztus az, aki kérdést intéz hozzánk, aki hív és segít minket, hogy felkeljünk, amikor vesztesnek érezzük magunkat! Jézus Krisztus az, aki ösztökél, hogy felemeljük tekintetünket, és merészet álmodjunk!
Gondolatai Istenről:
Isten tehát úgy ment meg minket, hogy kicsivé, közelivé és konkréttá válik.
Mindenekelőtt: Isten kicsivé válik. Az Úr, aki „szelíd és alázatos szívű” (Mt 11,29), a kicsiket kedveli, akik előtt feltárult Isten országa (Mt 11,25); ők nagyok az ő szemében, és ő rájuk emeli tekintetét (vö. Iz 66,2). Kedveli őket, mert szembeszállnak az „élet kevélységével”, mely a világtól származik (vö. 1Jn 2,16). A kicsik az ő nyelvét beszélik: az alázatos szeretetét, mely szabaddá tesz.
Azután Isten közeli, országa közel van (vö. Mk 1,15): az Úr nem akarja, hogy úgy féljenek tőle, mint egy hatalmas és távoli uralkodótól, nem akar egy mennybéli trónon vagy a történelemkönyvekben maradni, hanem szeret leereszkedni mindennapjaink eseményeibe, hogy velünk együtt járjon.
Végül Isten konkrét. A ma hallott olvasmányokból kitűnik, hogy Isten cselekvésében minden konkrét: az isteni Bölcsesség „kézművesként cselekszik” és „játszik” (vö. Péld 8,30), az Ige testté lesz, anyától, a törvénynek alávetve születik (vö. Gal 4,4), vannak barátai és ünnepelni megy: az örök úgy közli magát, hogy személyekkel és konkrét helyzetekben járja végig az időt.
Meghív minket:
A mai estén, kedves fiatalok, az Úr ismét meghív titeket, hogy vállaljatok főszerepet a szolgálatban. Konkrét válasszá akar tenni benneteket az emberiség szükségleteire és szenvedéseire. Azt akarja, hogy az ő irgalmas szeretetének jele legyetek korunk számára! Hogy teljesíteni tudjátok ezt a küldetést, ő megmutatja nektek a személyes elköteleződésnek és önmagatok feláldozásának az útját: ez a kereszt útja. A kereszt útja a mindent vállaló Krisztus-követés boldogságának útja a mindennapi élet gyakran drámai körülményei között, az az út, amely nem fél a sikertelenségtől, a kirekesztéstől vagy a magánytól, mert betölti az ember szívét Jézus teljességével. A kereszt útja Isten életének és stílusának az útja, amelyet Jézus végigjárat velünk egy olyan társadalom ösvényein is, amely nemegyszer megosztott, igazságtalan és romlott.
Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk, és semmilyen bűn, gyarlóság vagy hiba miatt nem gondolja meg magát. Jézus számára – erről tanúskodik az evangélium – senki sem alacsonyrendű vagy távoli, senki sem jelentéktelen, hanem mindannyian kedvencek és fontosak vagyunk: te fontos vagy! Isten számít rád, azért, ami vagy, és nem azért, amid van: az ő szemében semmit sem számít a ruha, amelyet hordasz, vagy a mobiltelefon, amelyet használsz; nem érdekli, hogy divatosan öltözködsz-e; te érdekled őt, úgy, ahogy vagy! Az ő szemében értékes vagy, és értéked felbecsülhetetlen!
