NEM AKÁRMILYEN BULIRA…
Isten nem akármilyen bulira hív. Nem középszerű bulira. Nem lehetsz szánalmasan igénytelen, hogy azt teszed, amit sokan mások. A buli mindenképp sokba kerül. Jézusé és a világé is. De melyikkel mit nyersz?
„Dicsőítsétek meg Istent testetekben!” (1Kor 6,20) Ahogy táncolok, az is legyen istendicsőítés! Ne egymást fogdosva, smacizva, szemérmetlenül táncoljak. Ugyanakkor, ha arra hív Jézus, bátran testi valómat is adjam bele felszabadultan a buliba, a vidámságba vagy a dicsőítésbe, mint Dávid Király, aki teljes erőbedobással táncolt az Úr ládája előtt, de az Úrnak adjam át. Ez frenetikus élmény tud lenni, főleg, ha mindenki ezt akarja egy keresztény bulin veled együtt.
„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma?” (1Kor 6,19) – Ne szomorítsuk meg a Szentlelket magunkban! Engedjük, hogy a Szentlélek járja át testünket, lépteinket, mozdulatainkat, táncunkat, mosolyunkat és szabaddá tegyen az önfeledt, tiszta örömre. Ő teremtse, hozza létre a nagy egymásra figyelő, egymásnak igazi örömet szerző „körtáncot”. Hadd legyen Ő a „bulifelelős”. Aki az igazi jó légkörért felel. Ne mérgezzük a légkört klikkesedéssel, önzéssel, bármilyen bűnnel. Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. (Róm 12,1) Így lehet két Mise közt az életünk mise, vagyis istentisztelet, ha szórakozásainkban is megéljük Isten országát.
