2020. április 8. (szerda)
Van egy kérdésem

SZEX – Miért van tiltva az, ami jó?

Hol van leírva, hogy nem lehet házasság előtt szexelni? Miért van tiltva az, ami jó?

Az első kérdésre a választ már itt olvashattad.

Jöjjön a második kérdésre adott válasz. Miért van tiltva az, ami jó? – kérdezed.

Aki kétségbe vonja, hogy a szex jó, az tulajdonképpen Isten jóságát kérdőjelezi meg. Teremtés könyve 1,31: „és látta Isten, hogy minden, amit alkotott igen jó.” “Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” Legelőször is tisztáznunk kell tehát, hogy a szexualitást Isten alkotta, s önmagában valóban jó dolog, de csak, ha rendeltetésének megfelelően élünk vele. A filozófia szerint ugyanis a jó nem az, ami jólesik, hanem a jó az, ami a céljának megfelel. A szexualitásnak a célja pedig az élet továbbadása és a hitvesi, sírig tartó hűség kifejezése a testi szimbólumok nyelvén és végül a házastársi szeretet elmélyítése. A szex sajnos ezzel szemben sokak számára az a kábítószer, amely néhány pillanatra megszabadítja őket az érzelmi ürességtől. Jólesik (ráadásul ez sem igaz mindig). A leeresztés, a fokozódó fájdalom, a félelem, a bizonytalanság később mind megérkezik, de ami most van, az jólesik. Az újságokban a legtöbb főcímhez oda lehetne biggyeszteni azt, hogy jólesik. Pl. minden második sportoló drogokon él. Jólesik. A gyújtogató lángot vetett a szállodára. Jólesett. A tüntetők összecsaptak a rendőrséggel. Jólesett. Az egyetemista megerőszakolta a barátnőjét. Jólesett. Sok olyan következménnyel kell majd szembenézned, amelyről az érzéseid nem is álmodnak. Amire az ember pillanatnyilag vágyik, az jónak és élvezetesnek tűnhet, de a következmények már nem azok. Sokan behódolnak a relativista gondolkodásnak, és az abszolút jó és rossz normái helyett azt mondják: az a helyes cselekedet, amitől jól érzem magam vagy ami a számomra előnyös. A Ef 4-17,19-ben azt olvashatjuk: „Többé nem élhettek úgy, ahogy a pogányok élnek, hiábavaló gondolkodásuk szerint. Elidegenedtek az Istennek tetsző élettől… ezért erkölcsi érzékükben eltompulva gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek.”
Még ha 100 %-ig biztos is vagy abban, hogy összeházasodsz ezzel az emberrel, az sem lehet indok arra, hogy fogod magad és lefekszel vele. Ez inkább a várakozásra kell, hogy ösztönözzön. Az 1Kor 13. fejezet az igazi szeretetről szól. Az ilyen szeretet türelmes (tud várni) és a másiknak a legjobbat akarja. Nem önző, a szeretet nem áldozza fel a hosszú távú jót a közvetlen gyönyörért. Pl. Jákob kétszer 7 évig szolgált Ráchelért, s olybá tűnt számára, mintha egyetlen nap lett volna, mert annyira szerette őt. A szenvedély hevében szabadon röpködnek a holtig tartó szerelemről és elkötelezettségről szóló ígéretek, azonban ezek gyakran közömbösségbe, sőt megvetésbe fordulnak.
Az első Korintusi levél 7. fejezete arról szól, hogy házasság és szex nélkül is lehetséges a teljes megelégedettség és boldogság. Isten egyedül is képes belső békét nyújtani, ehhez nem szükséges a házasság. Pont azáltal válhat az egyedülálló ember éretté a házasságra, hogy önmagában Istennel megtalálja a boldogságát és örömét, és nem egy másik személytől vagy pedig a házasságtól vagy rosszabb esetben az érzékiségtől várja az életének a megoldását, hiszen akkor ő másokat saját kielégülésének érdekében fog használni.

Isten jól tudja, hogyan működünk. Amikor Isten azt mondja: „ne paráználkodj!” (Kiv 20,14), akkor nem kozmikus ünneprontó akar lenni. Ellenkezőleg, kozmikus ünnepszerző. Azt mondja: „nem akarom, hogy olyasmit cselekedj, ami neked és másoknak fájdalmat vagy lelki kárt okoz, jobb terveim vannak számodra.” Egy fiatalember írta: „hadd tisztázzak egy esetleges félreértést. Isten igenis szexpárti! Ő találta fel és gyönyörűnek tartja, amikor a megfelelő környezetben, azaz a házasság életre szóló elkötelezettségében élvezzük. A szexre vonatkozó szabályai nem azért vannak, hogy megfosszanak bennünket valami örömtől, hanem igyekszik a bajtól megóvni bennünket. Isten a normákat azért adja, mert saját ostobaságunktól igyekszik megvédeni bennünket. A világ azt mondja: ’a te tested, a te döntésed.’ Isten azt mondja: ’dicsőítsétek meg Isten a testetekben’; ’testetek a Szentlélek temploma.’ (1Kor 6) Az 1Kor 6,18 így hangzik: ’Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik’.” Isten az övéinek a házasság szentségében mennyei örömökön kívül még ráadásként átlagon felüli szexuális életet is szán, mert egyedül egymás elfogadásának és mindhalálig való vállalásának légkörében lehet igazán jó a szex. Mert a szex az „örökké” nyelvét beszéli, s ha az ember nem az előtt mezteleníti le magát, aki soha nem fog ezzel visszaélni, s aki Istentől kapott szövetséges társa lett a házasságban, hogy örökre mellette marad, akkor sebződik és szorong: mi lesz, ha mégis elhagy.
Egy fiatal ezért azt javasolja: „Azért mondunk le a magas kalóriatartalmú ételekről, hogy a testünkre vigyázzunk, tehát miért ne óvnánk testünket a bajtól a szex területén is? Nem érdemes akkora szorgalommal gondozni a testünket minden más területen, pl. hizlaló ételek, fogmosás, ha nem futunk el a helytelen szexuális érintkezés tisztátalansága elől. Ha megtesszük, hogy megóvjuk a testünket, az eredmény minden szempontból kellemes lesz.”

Isten a szexuális érintkezést a szaporodás és az egység céljára, de ugyanakkor örömszerzésre is teremtette. Isten nem pikkel a szexre. Az Énekek Éneke kifejezetten Isten ajándékaként mutatja be, Pál nemcsak bátorítja a hitvestársak közötti szexuális érintkezést, hanem rendszerességre is buzdít: “A férfi teljesítse házastársi kötelezettségét feleségével szemben, és ugyanúgy az asszony is férjével szemben. Az asszony nem rendelkezik tulajdon testével, hanem a férje. Ugyanúgy a férfi sem rendelkezik tulajdon testével, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat, aztán térjetek vissza egymáshoz, hogy a Sátán meg ne kísértsen, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni. Ezt engedményképpen mondom, nem parancsként.” (1Kor 7,3-5) Természetesen a Szentírás tanítása alapján minden aktusnak meg kell őriznie a tisztaságot és a nyitottságot az élet továbbadására, hogy erkölcsös legyen. A házasságban a tisztaság azt jelenti, hogy az aktus szeretetből történjen és természetes rendje és célja szerinti teljes önátadásban kifejezett közösülés legyen, mert pl. az orális szex természetellenes.
Mit tudunk meg a Teremtés könyvéből? Első: Isten szex párti, ő teremtette a szexet, és azt akarja, hogy a legteljesebb mértékben legyen örömünkre, s mivel tudja, hogy ez egy olyan őserő, ami a teljes elkötelezettségen, a házasság összefüggésén kívül rombol, ezért parancsaival óvja a személy javát. Második: a szexuális közösülés célja a szaporodás mellett az egység a férfi és a nő között: „ezért a férfi elhagyja apját, anyját, feleségével tart és a kettő egy testté lesz.” (Ter 2,24) Isten terve szerint a szex két ember végleges egymáshoz kötésére való, amit Szent Pál Krisztus és az Egyház analógiájával igyekszik megvilágítani (Ef 5,31-32).

A szexuális aktus közben kötődés-hormon, oxitocin termelődik, ami azt okozza, hogy a szeretkezés után a férfi és a nő úgy érzi, hogy mindörökre összetartoznak. Hormonális alapon tehát olyat érezhet egy fiatal pár ennek következtében, már a házasságkötés előtt, aminek igazából még nincs meg a megfelelő alapja a kapcsolat minőségében. Nem szerencsés összeragasztani azt, ami korántsem biztos, hogy örökre össze fog tartozni. Elveszíthetik a józan ítélőképességüket, s belesodródhatnak egy hosszan elhúzódó szakításba, mert a szexuális közelség miatt nem látják a másik hibáit, vagy azt, hogy „nem is Ő a hozzám illő személy.” Mindent elvakít a nagy kötődés élmény és a rózsaszín köd. Így nehéz józan döntést hozni, hogy a másik személyt szereted-e igazán, vagy a testét. Ha két papírlapot összeragasztasz, majd megpróbálod szétszedni, mindkettő belemar a másikba, s elvisz belőle egy darabot. Éppígy sebződhetsz, s vihetnek el belőled egy-egy darabot szeretőid. Továbbá lélektani tapasztalat, hogy ahol belép az érzékiség egy kapcsolatba, ott az nem fejlődik lelkiekben tovább. Egy csökevényes kapcsolatra pedig „életveszélyes” egy egész életet építeni. Nem lehetséges, hogy emiatt is vonakodnak ma sokan az elköteleződéstől? Talán maguk sem érzik elég megalapozottnak a kapcsolatot? Amikor belép a testiség, elvész a kapcsolat kezdeti játékossága és kreativitása, elsorvadnak a gyengédség kifejezésének egyéb formái. Isten a jegyességet az udvarlásra szánta, hogy a pár egész széles repertoárját fejlessze ki az egymás iránti gyengédség nem szexuális kifejezési formáinak. A szeretet széles skálájára van szüksége egy fiatal párnak ahhoz, hogy egy élethosszig tartó, boldog házasság biztos alapjait letegyék. A legfőbb, amiről a jegyesség alatt meg kell bizonyosodniuk egymásról, hogy „a másik képes értem áldozatot hozni, jobban szeret, mint amennyire kíván, szolgálni akar, s nem uralkodni rajtam. Nemcsak emberi kibontakozásomat akarja szolgálni, hanem lelki életben való növekedésemet is.”

Végül amiatt sem jó a házasság előtti szex, mert szeretetlenség az abból esetlegesen születendő gyermek iránt. Miért teszek ki egy emberi lényt olyan veszélynek, hogy olyan kapcsolatba szülessen, ami nem házasság, ahol szülei még nem biztosak egymásban, ahol lehet, hogy elhagyják majd őt és egymást? Végül Te szerettél volna egy olyan kapcsolatba születni, ahol nem vártak, ahol Te csak besikerültél, ahol anyukád megrémült, amikor megtudta, hogy az életed jelentkezett a méhében, ahol apádon átsuhant az a gondolat is, hogy esetleg meg kellene téged öletni Anyád méhében. Ha pedig azt mondod, hogy ahol egy kapcsolat már eljutott oda, hogy már elfogadnák, várnák a közös gyermeket, akkor miért ne lehetne már szexelni? Akkor én meg visszakérdezek az ilyen párnál: Ha már itt tartotok, akkor miért nem vagytok még házasok? Ha mindhalálig akarjátok egymást, akkor kérjétek és fogadjátok el egymást testestül-lelkestül az Isten kezéből a sírig, s akkor nem paráznaság, hanem szent esemény lesz együttlétetek.
„Senki sem szolgálhat egyszerre két Úrnak.” (Mt 6,24) Nem követhetjük egyszerre testi vágyainkat és Isten Lelkének vágyait, aki szexuális tisztaságra hív bennünket. A Galatákhoz írt levélben (5,22-23) az egyik tulajdonság, amelyet Isten lelke ki akar fejleszteni bennünk, az önmegtartóztatás. Aztán fejleszteni akarja a szeretetet, a türelmet és a jóságot, stb. Egy fiatal lány felismerve ezt elhatározta: „Megfogadtam, hogy nem kerülök semmiféle testi kapcsolatba férfival, mielőtt megházasodom. Még csókolózni sem fogok. Ez furcsának tűnik ebben a korban, mivel a szexuális érintkezést oly könnyen veszik, és a csókolózás csupán szórakozás. De hogyan gondolhatok ’tiszta, ártatlan, dicséretreméltó, erényes és magasztos’ (Fil 4,8) gondolatokat, mikor valaki szorosan magához szorít? Hogyan törődjek az ’odafenn’ valókkal (Kol 3, 2), amikor valakinek a szája oly forrón tapad az enyémre?”

Felhasznált irodalom:
Miért várj?
Érdemes várni a szexszel a házasságig?
(Josh McDowell: Why Wait? – Timóteus Társaság 1995)

Farkas László atya