2020. április 8. (szerda)
Nyitott fül

Nagyböjt: Vajon miért van rá szükség?

„Mikor valami fáj, mikor nem jön el a béke
Mindegy mi történik, ha Te ott vagy velem
Mert csak félember vagyok, Te vagy a másik felem”- énekli Deniz legújabb dalában.

Ezek a sorok juttatták eszembe Lukács evangéliumának 17  fejezetének 20.-21. versét: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felel nékik: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.”

A „másik felünk” tehát a valódi, alázatos, Istentől származó részünk az, akivé le kell tisztulnunk húsvét előtt. Mert a lemondás nem veszteség, sokkal inkább ajándék. Ezt az oldalát világítjuk meg cikkünkben a nagyböjtnek!

 

Elérkeztünk a Nagyböjt időszakához, és bár sokaknak nem különböznek ezek a napok semmiben a többitől, érdemes elgondolkozni azon, hogy mégis miért lehet jó valóban, teljes lényünkkel megélni.

Szerintem rossz PR-je van annak a szónak, hogy nagyböjt, mert bérmennyire is menő most a húsmentes életmód, hány fiatal kezd el önszántából valóban böjtölni húsvét előtt? Ezért nem is azzal kellene foglalkoznunk, hogy mire asszociálunk elsőként ennek a szónak az elhangzása után, hanem arra kell figyelnünk, ami mögötte van!

Mint amikor lejjebb vesszük a fényeket este és már csak az éjjeli lámpánk világít. Vagy mint amikor az elektromosság helyett inkább gyertyát gyújtunk, ilyen a nagyböjt! Nem arról szól, hogy megszüntessük a világot magunk körül és remete-üzemmódba kapcsoljunk. A figyelmünket túlnyomórészt befelé kell fordítani, ez pedig akkor válik könnyebbé, ha letisztítjuk a környezetünket.

Én a nagyböjtöt egy tisztulási  folyamatnak nevezném, amikor a terhekkel teli gondolatainkat és érzéseinket levetjük, helyettük pedig a Szépséget és a Jóságot engedjük be. Mert így húsvét ünnepére a tiszta isteni erő marad bennünk. Ennek a tisztulásnak az útjelzőtáblái a lemondások. Hiszen lemondva a sokról, a kevesebbet könnyebb megismerni és értékelni.

Kevesen veszik komolyan a böjtöt, vagy a világban lévő megpróbáltatások közti időszakban átértékelik az életüket az emberek?

Már nem abban a korban vagyunk, amikor a tudományt és Istent el lehetett választani egymástól. Legyen ezért minden Olvasó számára a nagyböjt az az időszak, amikor felismeri, hogy a Teremtő milyen precízen alkotta meg a Világmindenséget.

A mostani éveknek a legfőbb kérdése a nagyböjthöz köthető! Azt kell eldönteni, hogy olyan világban akarunk-e élni, ahol a kultúrát is árucikként kezelik. Tehát a művészeti értéke és az egyedisége helyett az eladhatóságát nézik például egy filmnek, és a különlegesség helyett egy olyan maszlagot vágnak össze, ami hatékony és gyors reakciókat vált ki az emberekből, de nem visz a mélyre.

Pedig a mélységben ismerhetjük fel, hogy a föld, az ég tükörképe. Ahogy feltekintünk a tengerben, és a víz egyé válik az éggel, önmagunkban elmélyülve, majd onnan a világra tekintve, annak a látószögébe juthatunk, aki minket alkotott.  „Evezz a mélyre!”- mondja Jézus. Ahogy a mag a földben, csak akkor hajt ki, ha elültetjük, a tudás is csak gyökeret vetve bont virágot bennünk.

Milyen érdekes, hogy a nagyböjt tavasszal van! Tavasszal végre alig várjuk, hogy kilépjünk a világba. Jön a meleg, a virágok, új kínálat, lazább hangulat, esetleg egy kis szerelem. Valódi felfrissülés ez, a téli begubózás után. Erre itt a nagyböjt, ami azt mondja, hogy „mondj le valamiről negyven napra, vagy legalább péntekenként…” És persze, hogy rengeteg fiatal fejében az fogalmazódik meg, hogy „na persze, pont pénteken, ráadásul most van végre tavasz, nem leszek önkínzó…”.

Én ebben a cikkben, mégis arról szeretnék írni, hogy hogyan tud ez a lemondásokkal teli időszak az egyik legszebb részévé válni az évnek!

Széppé csak akkor válik egy festmény, ha a festő lemond valamennyi festékről. Talán kinyomta az egész tubus tartalmát, de csak egy részletét használta fel. Mégsem kenheti fel az egészet a vásznára, mert úgy összemosódnának a színek, eltűnnének az alakok és a mű mondanivalója is elveszi. A nem használt festék beszárad vagy kidobja, de neki az alkotásával kell foglalkoznia, hiszen a festék szolgálja az anyagba formált ötletet, nem vetheti az ötlet alá magát a festéknek.

Ez a nagyböjt, hogy nem akarjuk kimaxolni a „festéktubust”, vagyis azt a kínálat-áradatot, amit a világ nyújt. Meglepően szép nyarat alapozhatunk meg magunknak, ha most megelégedünk csak pár ecsetvonással mozogni, letisztult tudattal válogatunk a lehetőségek közül, kevesebbel élni és többel megelégedni.

Nyarat illetve húsvétot! Mert az ünnep akkor válik valóban kiemelkedővé, ha érezzük a hétköznapok és a közte lévő változást. Az összehasonlítása a böjti napoknak és a majd ismételt „teljes tubus” használatú napoknak, hozza meg az ünnep valódi színét.

Aztán mindenki maga döntheti el, hogy mennyi lemondással folytatja életét. Mennyire marad letisztulva, megtisztulva.

Nemcsak a hívőknek, hanem az egész világnak szüksége van most egy nagyböjtre

Miért lehet jó lemondani arról, amit a világ kínál? Mert az, amit a világ kínál, általában a felszínen akar tartani. Például egy hamburger reklámja, arról szól, hogy rögtön hatást gyakoroljon rád és adjon egy pici, múlékony boldogságérzetet. De ez a mulandó boldogságérzet  nem ugyan az, mint amit a Szerető Isten tud nyújtani. Ahelyett, hogy az ismeret vagy tapasztalat elmélyítését célozná, sajnos sok műsor és film erre a pillanatnyi, múlékony hatáskeltésre apellál.

Ha mindent tartani akarunk, mindennek csak a felszínét tartjuk, ha választunk, a mélységet is megismerhetjük!

A dal is, amit hoztam nektek, arról szól, hogy néha elég, ha egy valaki ottvan. Egy valaki pedig mindig ottvan! Amíg hallgatjátok, tudatosítsátok magatokban, hogy a Teremtő mindig velünk van, és sokszor épp elég ha vele osztjuk meg a belső titkainkat, válaszát pedig szívünkben érezni fogjuk.

 

“Az éj peremén, bárhol a Föld kerekén
A csillagok közt, vagy épp a karjaimban
A lehulló levelek csendes hangjaiban
Egy eldobott kőben, egy kinyíló virágban
Mindenhol a szemünkkel látható világban
Csak Te legyél ott, ahol nem lehet ott más
A belőlünk születő újabb szívdobbanás.”

Hallgassátok Deniz és Reni Csillagos című dalát!

 

 

Írta: TAMÁSFALVI HANNA

(A Nyitott Fül csapata: Blaskó Rebeka, Blaschke Sebestyén, Dudás Bernadett, Kis Domonkos, Kis Dalma Róza  Kasza Boglárka, Nyulas Tamás, Tamásfalvi Hanna )

KERESSETEK MINKET INSTAGRAMMON IS!

@nyitottful