MindenkinekUncategorized

,,Mert Ő azt akarta, hogy Vele legyek” – ForrásPont mentés szemmel

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus titkársága második alkalommal szervezte meg a „ForrásPont – Még egy nap Jézussal” ifjúsági eucharisztikus napot, ezúttal szeptember 21-én Budapesten, a BOK csarnokban, ahol közel ötezer hazai és külhoni fiatal volt jelen.

Na de milyen is volt ez a nem mindennapi esemény? Mentés fiatalokat kérdeztünk élményeikről, olvassátok szeretettel!

,,Felejthetetlen élmény volt. Amikor megérkeztem a csarnokba, úgy éreztem, hogy a Mennyei Atya minden szavával engem hív. Már egy jó ideje haragban voltam egy barátommal, és az iskolakezdés fáradságai is rám nehezültek. Azonban most egy nagyon szelíd és biztató hangot hallottam: „Gyere! Szeretném, ha újra találkoznánk és beszélgetnénk egy nagyot.”

A másik csoda az első dal felcsendülése volt. Számomra a legjobb imamód a dicsőítés, a zenével történő imádság. Isten pedig tudta, hogy ezen keresztül megszólíthat engem, és én biztosan felismerem a hívását.

Örömmel töltött el, hogy ennyi tanúságtételt hallhattam. Érdekes belegondolni, hogy mennyire különbözőek vagyunk, és Isten mégis képes minden embert különböző és személyre szabott módon hívni. Mégis mindenkivel és mindenkiben az Ő szeretet-tervét szeretné megvalósítani.

Nagyon nagy megkönnyebbülést éreztem a gyónás után. Sosem lesz megszokott az a gondolat, hogy a Mindenható elé letehetem a bűneimet, és Ő minden egyes alkalommal képes azt mondani: „Itt egy tiszta lap, kezdd újra!”

A misében és a szentségimádásban pedig egészen közel lehettünk Jézushoz, ismételten, sokadszorra eljött hozzánk. Mert maga Krisztus mondta: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”

Hála és dicsőség az Úrnak!”

Péntek Zoltán


,,A Forráspont nekem egy jel volt, hogy nem én vagyok az egyetlen keresztény az országban. Megmutatta Krisztusnak az erejét abban, hogy összehozott minket arra a napra. Olyan barátaimmal találkoztam, akikről azt hittem egyáltalán nem is jönnének el egy ilyen programra.

Szerintem nem csak azt ünnepeltük, hogy Isten és Jézus nevünkön szólít, hanem a barátságot és szeretetet az emberek között. A szervezés hihetetlenül profi volt. Nem volt semmi megakadás, minden szervező tudta, mi a dolga és csinálták becsülettel.

Nekem erről a napról sokan meséltek és eredetileg el se tudtam volna jönni, de aznap valaki hívott. Hívott, hogy menjek, hívott, hogy induljak el. Ezt a hívást sokan mondják sorsnak. De én Isten és Jézus javára húzom a strigulát. Majdnem lekéstem a vonatot, amivel mentünk a barátaimmal a helyszínre. De ebbe is beleszóltak és elértem. Mert Ő azt akarta, hogy Vele legyek… Fontos voltam Neki én is, hogy ott legyek és beszéljek Vele. Odaértünk, és megnyugodtam, boldog voltam.

A programok nagyon színesek és érdekesek voltak. Nem érzékeltem egyik programon se, hogy lankadna a figyelmem. Az egész napos programok szépen fel lettek építve egymásra. Csattanóval indult (Kovács András Péter) és csattanóval zárult (Cristina nővér). Cristina nővér éneke mindenkit megszólított, beszéde pedig tele volt tisztelettel, szeretettel, és az biztos, hogy itt nálunk maradandót alkotott. Az utána következő szentmise és szentségimádás pedig méltóképpen le is zárta a napot. Remélem, mindenki úgy tért haza, ahogy én. Őszintén, én még maradtam volna szívesen éjszakába belemenően. Mise utáni kis dicsőítés olyan töltöttséget adott nekem, amit elég ritkán kaptam eddig. Én szó szerint sírtam.

A Forráspontot mindenkinek ajánlom, aki hisz Istenben, az Ő szeretetében, gondoskodásában és Fiában, Jézusban. Jövőre én is szeretnék majd ezeknek a fontos szervezési dolgoknak a részese lenni, s remélem, tudok majd segíteni. Ha nem sikerül, akkor résztvevőként biztos ott leszek. Jövőre, Veletek, ugyanott!!!”

Heinczinger Flóra


Már a második ForrásPonton vettem részt, tavalyi fantasztikus volt. Úgy indultam el otthonról, hogy nézzük, lehet-e überelni a tavalyit? A választ megkaptam: Lehet!  Tavalyról azt vittem haza, hogy ha a víz forráspontja 100 fok, akkor a lelkem forráspontja Jézus, illetve, hogy győztes csapatban játszunk!

Közel ötezren gyűltünk össze a BOK csarnokban az ország különböző részeiről, külhoni magyarokkal együtt. Idén is sok programmal készültek nekünk, előadások sorozatát hallgathattuk végig. Első előadó Kovács András Péter – KAP humorista volt. Hozzám közel áll a humor, ezért vártam, hogy mit fog velünk megosztani. Sajátos humorával fűszerezve biztatott, hogy merjük ki mondani Isten nevét:

,,Kaptunk egy lakossági Istent, aki megszólítható, és ő is nevünkön szólít minket. Teljesen váratlanul, teljesen hirtelen meglep. Egyházi gimibe jártam, ott ültem 15 évesen az osztály misén, röhögcséltem a harmadik sorban az osztálytársaimmal, amikor azt éreztem, hogy valami a levegőbe emel, valami megölel, valami dédelget, valami nagyon-nagyon szeret. Amíg a többiek ugyanúgy röhögcséltek tovább, én azt éreztem, úgy facsarják a szívemből a könnyeket, mint szivacsból a vizet. És aztán hazamentem húsz centivel a föld felett , mert az is olyan volt, mintha vinnének a tenyerükön. Napok teltek el, amíg vissza mertem szólítani, kimertem mondani én is, hogy Ki szólított meg.”

KAP

Másodikként Pulay Eszter aerobikedzőt hallgattuk, aki dicsőítő zenékre tartja  edzéseit és ezzel evangelizál. Eszter a mélypontjáról és egyben megerősödött hitéről is mesélt. A 2017-ben bekövetkezett Veronai busz balesetben elvesztette kedves történelem tanárát. Ahogy mesélte, akkor komoly válságba került a hite.

,,Elgondolkodtam akkor, hogy miért ilyen Isten?! Hogy történhet ilyen? Mélységes fájdalom volt bennem, annak ellenére, hogy nem az közvetlen családtagjaimmal történ ez a tragédia. Később kikristályosodott bennem egy kép, hogy Isten semmit sem hiába enged meg, Isten nem akar rosszat, Isten jót akar nekünk.”

Pulay Eszter

Eszter tanúságtétele utána A Dal című tehetség kutatóból ismert Dánielfy Gergő következett, aki egy gitárral érkezett a színpadra, és saját nagymamájához írt számát adta elő. Gergő elmondta, hogy elhunyt nagymamája nagyon sok mindenre megtanította, a színház szeretetére, a zene szeretetére, Jézus szeretetét.

,,Mama nem ment el, mama itt él!”

-mutat a szívére.

„Nem félek kimutatni, hogy keresztény vagyok színházban sem.”

Az esemény második felében érkezett: Papp Miklós morálteológus atya. Előadását az Eucharisztia és az életvezetés témáról tartotta.

„Szövetséget kell kössünk az Istennel. Emlékszem máig, amikor 19 évesen a kápolnában az eucharisztia előtt  megkötöttem a saját szövetségemet Istennel. Kívánom ezt nektek is! Ezt helyettetek  senki nem teheti meg. Kössétek meg a saját baráti szövetségeteket Istennel, Uram, ezt az életet Veled szeretném élni!”

Papp Miklós elmesélte azt is, hogy a jelenlevőkért már korábban imádkozott, hogy a Forrásponton istenkapcsolatuk szempontjából történjen velük valami, és ne csak „részesei legyenek” a rendezvénynek. A morálteológus beszélt az áldozás utáni lelkiállapot összetettségéről.


Mi történik ilyenkor?
A kezén és ujjain mutatta meg.

„Az első ujj, a hüvelykujj jelzi, Isten önmagát adja (nekünk is önmagunkat kell adni), az áldozás szövetségkötés Istennel, és azután újra és újra e szövetség megerősítése, alapdöntés. A második, a mutatóujj jelzi, hogy az Eucharisztia küld, döntéseinket odavisszük a liturgiára, ezért megyünk oda, Istennel (csináljuk együtt) az életünket. A harmadik, középső ujj az életszentségre figyelmeztet, ami nem a hibátlanságot, hanem a szeretetet jelenti. A negyedik, a gyűrűsujj arra utal, hogy Istent szerelemmel kell szeretni (így nem kötelesség az áldozás). Az ötödik, a kisujj pedig arra figyelmeztet, hogy a kicsiket, a rászorulókat, az elesetteket, a kulturálatlan társainkat ne feledjük el, törődjünk velük. A tenyér az Egyház, és a teljes, nyitott kéz Isten sebzett tenyerében van.”

Ezután az előadás után, mindenki kezébe vette a telefont, hogy videóra vehesse az este sztárját, Cristina nővért, aki az olasz „The Voice” győztese. Megjelent Cristina nővér a színpadon, és magyarul köszönt ” Sziasztok” mindenki felujjongott. „Hisztek a szeretetben? Akkor soha ne szűnjetek meg szeretni, mert egyedül az igazi szeretet üdvözít minket!” Cristina nővér énekei között fantasztikus tanításokat, üzeneteket mondott, elmesélte, hogy miként kezdődött igazán az ő Voice-os kalandja.

“A The Voice szerkesztői felkeresték az elöljáró anyánkat a szerzetesrendünkben, hogy megkérjék, hadd vehessek részt egy meghallgatáson. Az elöljáró először megijedt, mert én voltam a legfiatalabb a rendházban. De aztán úgy vélekedett, hogy valaki arra kér bennünket, hogy lépjünk ki innen, úgy gondolta, hogy valaki kopogtat az ajtónkon! Így aztán elküldött engem erre az egészen különleges küldetésre. Ha az elöljáró anya nem bízott volna bennem, akkor én ma este nem lehetnék itt veletek. Szeretném tehát “felszólítani” azokat, akik lelkipásztorok és vezetők, hogy bízzatok a fiatalokban, mert ők a holnapunk kincsei!”

Kedvenc üzenete számomra ez volt:

„Nincs olyan hely, ahová ne vihetnénk el az evangélium örömét! Ne szégyelljétek magatokat olyan környezetben sem, ahol esetleg gúnyolnak titeket a hitetekért! Bátran hirdessétek a találkozásotokat Jézussal, mert amikor Rá bízzátok magatokat, akkor hatalmas dolgokat művel veletek! Arra kérlek titeket, hogy imádkozzatok értem, és én is hordozlak titeket az imáimban, hogy bátran lehessetek hűséges tanúságtevők a világban!”

A Forráspont harmadik részében a szentmise következett melyet Mohos Gábor Esztergom-Budapest  segédpüspök és a NEK püspöke mutatott be. Szent beszédében elmondta, hogy senki sincs ok nélkül itt

„Senki sincs itt véletlenül. Jézus az, aki téged neveden szólít, a te neveden. Ismeri a nevedet, tudja, hogy ki vagy, tudja, hogy ki vagy a szíved-lelked mélyén. Tudja, hogy ki vagy az álarcaid mögött. Tudja, hogy ki vagy valójában. Ismeri a félelmeidet, ismeri a gyengeségeidet, ismeri az összetörtségedet, de ismeri az értékeidet is.”

A  szentmise végén Dr. Fábry Kornél atya, a NEK főtitkára arról beszél, hogy az Eucharisztikus Kongresszus nem lesz más, mint egy Krisztus központú találkozó. A központ: ünnepelni Jézust! A szentmise után szentségimádás következett, ahol először láthattuk meg azt a monstranciát, amely a jövő évi NEK-re készült. A szentségimádás alatt az atyák áldásokat adtak a fiataloknak.

A következő Forráspont egy még nagyobb arénában, jövőre 2020 szeptember 18-án lesz a Papp László Sportarénában, ez már a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében. Szeretném megköszönni a szervezőknek, önkéntesnek ezt a fantasztikus Forráspontot. Hiszem, hogy sok szív jó útra tért, és mindenki töltekezni tudott Jézussal ezen a napon!

Kollár Péter

Minden, amit tudnod kell a NEK-ről, itt elérhető.

Képek forrása: NEK FB oldal és Magyar Kurir