Ide jön majd a Dél-Duna Régió facebook oldala
vasárnap, augusztus 18, 2019
Hivatásgondozás

Ki az én testvérem?

Mátraverebély-Szentkút adott otthont a 2010-es nyári hivatástisztázó lelkigyakorlatnak – az idén M. Jácinta és M. Anna nővérek voltak a lelkivezetők.

Nyolc lány. Tele várakozással, hogy miért hívta ide, mire szeretné őt ráébreszteni és megajándékozni Jézus ezalatt a hét alatt.

Az rögtön világossá vált, hogy mindannyian más-más fogalmat helyeznek előtérbe a testvériséggel kapcsolatban. De egy pontban egyetértettek: testvériséget csak közösségben lehet élni/megélni. Közösen kerestük a kérdésekre a válaszokat: mennyire vagyok nyitott az Istennel való közösség megvalósulására? Tudok-e adni/elfogadni: megajándékozható vagyok-e? Ezt a lelkigyakorlat első felében vizsgáltuk Jézus Atya-kapcsolatának tanítványaival, az emberekkel való találkozásainak fényében.

Majd Szent Ferenc kapcsolatait vettük szemügyre: Isten-kapcsolatát, a testvérekhez, korának társadalmához kapcsolódó viszonyát. Amikor Ferenc megértette a hívó szót, radikálisan határt húzott korábbi élete és az új feladata közé. Itt arra próbáltunk választ keresni: mi az én vágyam, és mi Isten vágya velem kapcsolatban?

Mivel a ferences közösségek ebből a lelkiségből kiindulva alakultak, fontos volt arról is gondolkodni, hogy milyen a mai szerzetesközösségen belül és a szolgálatok során a testvériség megélése azokkal, akikkel találkozunk.

A lelkigyakorlat végén a megosztásban elmondták a résztvevők, hogy egészen új szemmel néznek a „testvér” szóra. Sok mindent jelent számukra, amit addig nem fogalmaztak meg, még ha a lelkük mélyén bennük is volt: feltételmentességet, előítélet mentességet. Az ember akkor is segít, ha a másik megbántotta, mert bajban van, a másik hordozását, jelenlétet – és még sok-sok jó dolgot mindazzal együtt, hogy megfogalmaztuk azt is, milyen együtt élni a „nehéz testvérrel”.

A lelkigyakorlat napjait a zsolozsmaimádság és a szentmise keretezte, az esti programokon pedig Szent Ferenc szeráfi rózsafüzérét imádkoztuk, liturgikus táncokat tanultunk, és természetesen volt szentségimádás is a hét koronájaként.

Nemcsak kötött program volt, szívesen adtunk arra is időt, ha valaki beszélgetni szeretne, a jó ferences atyák pedig szívesen álltak rendelkezésre a gyóntatásban. Volt idő sétára, a résztvevők a természetet járva mélyedhettek el Isten szeretetében.