Ide jön majd a Dél-Duna Régió facebook oldala
hétfő, szeptember 23, 2019
Mindenkinek

Két év után megkelt a Kovász – “Emberformáló műhely”

November 15-17-én zárult le a Váci Egyházmegye Ifjúsági Közösségszervező- és Vezetőképzőjének, a Kovászolónak első képzése. 44 fiatal vehetett át oklevelet az ünnepi szentmisén dr. Beer Miklós megyéspüspöktől. Antalicz Gáborral, a Kovászoló vezetőjével beszélgettem többek között a zászlóshajóról valamint a sokféleség és az egyéniség szerepéről.

Mire készítettétek fel a fiatalokat?
A képzés alapvető célja az volt, hogy a fiatalokat alkalmassá tegyük arra, hogy a saját plébániájukon gyerekekből vagy fiatalokból álló csoportokat vezessenek, tartós közösségeket formáljanak belőlük. Ott, ahol vannak, kovászként tudjanak jelen lenni.

Az egyes hétvégék alatt miben volt részük a kovászolósoknak?
A képzés két évében voltak teológiai és pedagógiai előadások, hogy kedvet csináljanak a témához és utána olvassanak, esetleg részt vegyenek IMG_0387teológiai képzésen is. Lehetetlen dolog lenne a 12 hétvége alatt átfogó tudást adni számukra. Fontosabbnak tartom, hogy  olyan tapasztalatokat, élményeket adjunk számukra, amit egy teológiai képzés nem tud nyújtani. Csak azt tudják majd továbbadni, amit ők is átéltek. Ezért meg kell tapasztalniuk, milyen a jó közösség, milyen a bensőséges ima, Szentségimádás, játék, igényes szórakozás, táborozás, a közös élet: étkezések, munkák, amiket csoportokban végeztek (konyhai szolgálat, dekoráció, stb.).

A bentlakásos forma is nagyon lényeges. Együtt töltjük a teljes hétvégét, így ki tudunk szakadni a saját feladataink világából, és jelen tudunk lenni a többiek számára.

Több lelkiséget, mozgalmat is meghívtunk a képzés során. Szerettük volna megmutatni, milyen gazdag az egyházunk és hogy sok útja, formája van a keresztény életnek.

Gyakorlatilag napokig együtt éltetek, alaposan megismerhettétek egymást. Milyen benyomásaid vannak a most végzettekről?
Képzésnek neveztük a Kovászolót, én azonban azt látom, hogy ennél talán pontosabb lenne emberformáló műhelynek nevezni, ahol a személyiségük alakul az átélt élmények, valamint az egymással és Istennel való kapcsolat hatására.

Nagy hangsúlyt helyeztünk arra is, hogy ne csak passzív befogadók legyenek, hanem ők is aktív alakítói a képzésnek. Elmondhatták a véleményüket, igényeiket, amiket megpróbáltunk beépíteni a hétvégékbe. Egyre inkább bekapcsolódtak a feladatokba is. (Pl: pályázatírás, médiaanyagok kezelése, filmek vágása, háttérmunkák.)

Úgy gondolom, mindannyiuknak meg kell találniuk a saját helyüket az egyházban. Mások a képességeik, lehetőségeik, és mi bátorítottuk is őket, hogy legyenek kreatívak, és akár legyenek úttőrök egy-egy területen. Például a színjátszás, sport igen alkalmas területe az evangelizációnak. Kovászok bárhol lehetünk, és erre mindannyian alkalmasak. Persze ez csak úgy fog menni, ha nem állnak meg. Nem szakadnak el Istentől, és mindannyiuknak lesz olyan közössége, ami megtartja őket.

A 2 év után hogyan értékeled a munkátokat?
Alapvetően a teljesség érzése van bennem.

Nagyon szép volt a záróünnepünk, amelyre eljöttek az atyák – akik a fiatalokat küldték – és a családtagok, barátok is. Több mint húsz pap és kétszáznál is több ember tisztelt meg bennünket a jelenlétével. Az ünnepi Szentmise után egy agapéra hívtuk meg a vendégeket, majd röviden bemutattuk a képzést, majd néhány fiatal és atya beszélt a két év tapasztalatairól. Annak ellenére, hogy sokan voltunk, nagyon családias volt. A fiatalok beszámolói olykor könnyeket csaltak a hallgatóság szemébe. Talán azért, mert nagyon természetesek voltak, azt mondták ki, ami a szívükön volt, és ezt megérezték a hallgatók.

Minden fiatalnak szüksége lenne ilyen tapasztalatra. Egy olyan helyre, ahol elfogadottnak érzi magát, ahol képes önmaga lenni, kibontakozni és növekedni. Az egyház lehetne ezen a területen zászlóshajó, aki olyan közösségeket hoz létre, ami a fiataloknak ezt a lehetőséget megadja. Micsoda változást hozna ez az életünkbe, ha ez tömegesen megvalósulna!

A fiatalok nagy részének vagy volt, vagy a képzés alatt alakult saját plébániai közössége. Vannak néhányan, akiknek még nincs. Nekik próbálunk ebben segíteni, lelkesek és egy erős küldetéstudattal indulnak tovább.

Talán néhány Olvasónknak felkeltette az érdeklődését ez a nagyszerű lehetőség. Milyen jövőt terveztek a Kovászolónak?
Most egy évig biztosan nem indul új képzés. Ennek az az oka, hogy a most végzettekre akarunk figyelni maximálisan. A jövő évben lesz két konferencia-hétvégénk Vácon. Itt a megosztás, megerősítés, találkozás, tanulás lesz a fókuszban. Emellett pedig szakmai csoportokat szerveztünk a területileg közel lévő fiatalokból, hogy erősítsék egymást.

Persze sok olyan programunk lesz még, amiken találkozni fogunk. Ilyenek az egyházmegyei ifjúsági régiók találkozói és nyári táborai, a HúHa fesztivál, Nagymarosi Találkozók, Egyházmegyei Napok, MIKSZ, iskolai lelki napok, és ki tudja még, milyen egyéb alkalmak.

Azt tervezzük, hogy 2015 elején indul a következő évfolyam. Sokakról tudjuk, hogy szívesen jönnének a Kovászolóba, és az is nagyon biztató, hogy a most végzős fiatalok nagy része szívesen segítene ennek a képzésnek a szervezésében, háttérmunkáiban.

Hiszek abban, hogy Isten áldása van ezen a képzésen. Valóban úgy érzem, ez a kezdeményezés kovász lehet az egyházmegyénkben és talán ennek határain túl is terjedhet.

44 fiatal kapott oklevelet az ünnepi szentmisén. Az oklevéllel a kezükben miként tudnak elhelyezkedni?
Az oklevél egy ajánlás, amit Beer Miklós püspök atya hitelesített. Mindig a helyi plébános az, aki eldönti, hogy igényt tart-e a kovászolós fiatal segítségére, és azt milyen formában igényli. Fontosnak tartottuk már a képzés alatt, hogy alakuljanak kapcsolatok a plébánosok és a fiatalok között. Kértük őket, hogy vegyenek részt egyházközségük életében. Akár csak egy búcsúi előkészítésben, kertrendezésben. Tegyenek olyan dolgokat, ami fontos a plébánosuknak. Ha a plébános megismeri a fiatalt, akkor jó esélye van annak, hogy megbízza feladatokkal.

Én bízom ezekben a fiatalokban. Lehet, hogy nem mindenki lesz közösségvezető közülük, de mindannyian kovászok lesznek a családjukban, iskolában, munkahelyükön, és úgy hiszem, egyházközségükben is.

A Püspök atyával készült interjút itt olvashatod.
A résztvevőkkel készült interjút pedig itt találod.
KÉPGALÉRIA ITT.