2020. április 8. (szerda)
Van egy kérdésem

Egyház és születésszabályozás

Miért tartja az Egyház a természetes születésszabályozást helyesebbnek, mint a gumióvszer használatát? A női életritmust ugyanolyan mértékben befolyásolják, káros hatásuk nincsen, ráadásul a motiváció ugyanaz: káros beavatkozás, neadjisten gyilkosság nélkül befolyásolni a gyermekszületést. Magyarul: aki betartja a természetes születésszabályozás szabályait, ugyanúgy szándékosan elveszi Istentől a megtermékenyülés áldásának lehetőségét, mint aki gumióvszert használ. Miért van az, hogy előbbit az Anyaszentegyház támogatja, utóbbit tiltja? Hiszen a kettő csak az eszközben különbözik, a szándék és az eredmény ugyanaz.

1. Első meglátásom: A Teremtés könyvének az elején olvashatjuk az isteni parancsot: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok és töltsétek be a földet” (Ter 1,28). Azt gondolom, hogy ezt az isteni parancsot magyar népünk alaposan megszegi, mert nem sokasodunk, hanem fogyunk. Tehát hajrá fiúk, lányok: Minimum 3 gyerek!!! 🙂 Az isteni parancs miatt bűn mindenféle védekezés, a gumi óvszer is. Védekeznek? Már maga a szó is bizarr. Egy gyermek válik ellenséggé, aki ellen védekezni kell. Micsoda ember és életellenes szemlélet ez! Tudjuk, sajnos vannak olyan fogamzásgátlónak nevezett módszerek, melyek valójában nem pusztán a fogamzást gátolják, hanem a magzati életet veszélyeztetik. Ezekről itt csatolok egy mellékletet:

A “fogamzásgátló”-nak nevezett, magzatölő hatással is járható tabletták, eszközök

Sokan úgy gondolkodnak, hogy ma már mindenki tudja, hogy vannak olyan “megoldások”, amelyek meggátolják, hogy megfoganjon az emberi élet, így aztán a szex ebben a tekintetben felelősség nélkül élvezhető. Kérdezem, meggátolják? Teljes tévedés fogamzásgátlónak nevezni az úgynevezett “fogamzásgátló” tablettákat. Az egykomponensű (progeszteron származék tartalmú) tabletták a már megtermékenyített petesejt beágyazódását gátolják és így magzatelhajtó hatásúak. Ilyenek pl. többek között az esemény utáni tabletták is (pl. Postinor, Rigesoft). Magyarországon nemrég, nagy vitát kiváltott RU 486 is tipikus magzatölő szer, amit fogamzásgátlónak neveznek, eddig a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium állt a pirula alkalmazásának útjában, azonban nemrég úgy döntött a testület, hogy javasolja a szer legalizálását az Egészségügyi Minisztériumnak. Azonban a készítménynek a magyarországi törzskönyvezése még nem történt meg. Ajánlják a terhesség 7. sőt 10. hetéig, és azt írják rá, hogyha késik a menstruációd… A méhen belüli eszközök (a spirál és a kapszula (ami fogamzásgátlót adagol kb. 3 évig), melyeket az orvos tesz fel, szintén a beágyazódást is gátolják. A magzat, ha megfogan, már az első napokban meghal. A méhspirált Amerikában a nők már nem használják, nagyon ártalmas a hölgyek egészségére.

Az Egyház tanítása szerint az emberi élet a fogantatással (megtermékenyüléssel) kezdődik (ez dogma=tévedhetetlen tanítás, Isten által kinyilatkoztatott igazság), és attól a pillanattól fogva lelke van! Minden ember lelkét Isten közvetlenül teremti (ez is dogma). Már a megtermékenyített petesejtben meg van határozva, hogy a magzat fiú-e vagy lány, milyen színű lesz a szeme és a haja, hogyan fognak működni a szervei, milyen lesz a természete. A megfogant emberi élet a világmindenség legértékesebb teremtményét képezi az anyag legkisebb mennyiségében, egy vadonatúj személy, aki Isten képére és hasonlatosságára van teremtve, ezért maximális oltalomban kell részesíteni.

A gyakrabban használt fogamzásgátló tabletták több komponensűek (ösztrogén és progeszteron származék tartalmúak). A legtöbb ember nem tudja, hogy ezek is járhatnak magzatelhajtással, emberöléssel. (Figyelem! A gyógyszerhez mellékelt leírás, és a nőgyógyászok említést sem tesznek róla. Mit gondolsz miért? Hihetetlen pénzek vannak benne, ezért kormányszinteken is lobbiznak ezek terjesztéséért.) A kétkomponensű tabletta több fronton hat. Első fronton sűrűbbé teszi a méhnyaki nyákot nehézzé téve azt, hogy a hímivarsejtek keresztüljussanak rajta, mindamellett gátolja az ovulációt, és abban az esetben, ha egy emberke mégis megfogan, a tabletta progeszteron hormon-tartalma megkeményíti a méhnyálkahártyát, hogy a megtermékenyült petesejt ne tudjon beágyazódni, aki már genetikailag és személyét tekintve a kibontakozás teljes lehetőségével megáldott egyedülálló emberi lény. Számos szakértő szerint ezek a korai abortuszok a menstruációs ciklusok 2-10%-ában megtörténnek a fogamzásgátló tablettát szedő nőknél. Ez azt jelenti, hogy egy tablettát szedő nő lehet, hogy megfogan és abortál egy bébit úgy, hogy még csak nem is tud róla. Japánban nincsenek forgalomban fogamzásgátló tabletták. A tablettát szedő nő, ha mégis gyermeket fogan, akkor nagyobb esélye van rá, hogy a készítmények hatására gyermeke károsodással születik. A tabletták mellékhatása lehet: meghízás, trombózis (érelzáródás), tüdőembólia, szívinfarktus, stb. A tablettát szedő nőknél ötször akkora az agyvérzés és háromszor akkora a szívinfarktus esélye.

Összefoglalva: a fogamzásgátló tabletták mindegyikének lehet magzatölő hatása.

2. De térjünk rá kérdésed lényegére, a magzatelhajtással nem járó, de erkölcsileg el nem fogadható eszközökre.
Nincs meg a magzatelhajtás lehetősége a gumióvszer, illetve azoknak a méhen kívüli eszközöknek a használata esetén, amelyeknek egyedül spermaölő hatásuk van vagy mechanikusan gátolják a spermiumok természetes céljához jutását (pl. hüvelygolyó, tampon, hab, krém), ezek nem érintik tehát a „Ne ölj!”-parancsot, érintik viszont a hatodikat (Ne paráználkodj!). Miért? Egy asszony mesélte, hogy mennyire megviselte a férjével való kapcsolatát az, hogy óvszert használtak. Úgy éreztem magam, mintha azt mondanám a férjemnek: „Apa, nagyon szeretlek, csak a spermáidat hagyd kívül.” Nincs benne tehát a teljes önátadás. Természetellenes tehát az itt felsorolt módszerek mindegyike, mert nem engedi az aktust (és a spermiumokat) természetes céljához eljutni. Próbálja szétválasztani azt, amit Isten összekapcsolt, a házastársi aktust és a nemzés lehetőségét (ezek miatt nem elfogadható a megszakított közösülés sem, ami lelkileg traumatikus is lehet, mert elhúzza a mézesmadzagot, de nem mindig nyújtja, amit beígért, pl. felkészíti a testet az orgazmusra, de nem mindig adja meg, főleg a nőnek). A szex az az aktus, amelyet Isten arra “használ”, hogy véghezvigye kedvenc tettét – új életek világra hozását. A legszentebb őserőnél, az élet forrásánál vagyunk, amivel nem lehet játszani, ahol az ember legnagyobb méltóságát éli meg a Teremtő lehetséges társaként. A szexet ez nagyon sajátos és egyedülálló módon az “Istenévé” teszi. Amikor egy férfi és egy nő találkoznak a szexben, Isten ott van, készen arra, hogy véghezvigye legkreatívabb tettét. A mesterséges beavatkozásokkal “kizárjuk Istent”. Ezzel azt mondjuk neki, hogy nem akarjuk, hogy ilyenkor a közelünkben legyen. A szex pedig már nem az önajándékozás nyelveként jelenik meg, mert a házastársak azt mondják egymásnak a testükkel: „Elfogadom a többségedet, de sajnálom a termékenységed, nincs ott az elfogadhatóak listáján.” (Real Love, 104) Nincs benne, hogy: „teljesen elfogadlak úgy, ahogy vagy, nem kell csinálnod magaddal semmit, hogy elfogadható légy számomra.” A személyt, vagy magát az aktust fosztjuk meg termékenységétől, a termékenység a gyermekáldástól való félelem forrása lesz, ezért úgy bánunk vele, mint egy betegséggel, vagyis nem fogadjuk el saját magunkat. Egyesek a szexuális élvezetet fontosabbnak tarják a gyermek életénél. A szeretkezés egyetlen célja a szexuális élvezet lesz, de nincs benne már a teljes önátadás és elfogadás, ami a házasság lényegi tulajdonsága: hogy „elfogadlak Téged teljes valóddal, azzal együtt, hogy általam bármikor reprodukálódhatsz, nem akarom, hogy ezt a vonásodat kizárd magadból, mert ha gyermekünk születik, én annyira szeretlek, hogy itt leszek veled, hogy szeressem és felneveljem szerelmünk gyümölcsét.” Az Egyház ezért egyedül a természetes családtervezést tartja erkölcsileg elfogadhatónak (vö. Humanae vitae pápai enciklika), ha a házaspárnak komoly indoka van arra, hogy várjanak egy gyermek születésével. Ez ugyanis tiszteletben tartja a teremtés csodáját (ugyanis azt jelenti, hogy a házaspár a feleség termékeny periódusában (havonta kb. öt nap) tartózkodik a közösüléstől), benne rejlik a másik testének és termékenységének teljes elfogadása úgy, ahogy van. A közös várakozás által segít a házaspárnak, hogy ráhangolódjanak a Teremtő ritmusára és ünneppé tegyék az együttlétüket. És akármilyen meglepő (helyesen használva) hajszálnyit „biztonságosabb” bármilyen módszernél. De hála Istennek, nincs abszolút biztos módszer. Egyébként már rég kihalt volna az emberiség. A kérdésedben helyes a meglátásod, hogy itt is úgy tűnik, mintha Istennek, mint embert Teremtőnek a kiiktatása lenne a cél. Egyrészt itt is marad esély a foganásra. Hozzáértő használat esetén a testhőmérséklet mérésével együtt alkalmazva 99,8% a biztonsága, a hormonális tablettáké 99,7% a gumióvszeré 99%. Másrészt – és ez a döntő, itt a Teremtő által adott természetes lehetőséget alkalmazzuk, s nem avatkozunk be az aktus természetes lefolyásába se, s végül nem teszi kényelmessé és áldozathozatal nélkülivé a házas életet, mert szükségessé teszi az önmegtartóztatást, és nem csupán az egyik félre rója a felelősséget, hogy csináljon valamit magával.

Legeslegvégül pedig azt is el kell mondanunk, hogy VI. Pál Pápa ezt sem válogatás nélkül használható eszközként adta, hanem komoly indok esetén (ez az indok lehet a szülők testi vagy lelki állapota, vagy külső körülmények) erkölcsösen használható felelős családtervezési módszerként arra az időre, amíg ezek a komoly indokok fennállnak. Az Egyház tanítja ugyanis, hogy a felelős családtervezés és szülőség is lelkiismereti kötelessége a szülőknek. Ezt a két elvet (a nyitottság megőrzését a gyermekáldásra és a felelős szülőséget) kell a Szentlélekre figyelve, Isten gondviselésére hagyatkozva, nagylelkűen, de a felelős lépéseket megtéve egyeztetni.

Sokszor azok alkalmazzák a fogamzásgátlást, akik nem fogadják el magukat, és a szexuális élvezetet fontosabbnak tartják a gyermek életénél. Egy nő írta: „Úgy tűnik, a társadalom deklarálta, hogy a testünk nem elég jó így. Azt mondják nekünk, ahhoz, hogy versenyezzünk a társadalomban, a testünknek olyannak kell lenni, mint a férfiak testének. Nem eshetünk teherbe. A férfiak mércéje szerint kell versenyeznünk.” (A hormonális készítmény olyan brutális módszerekkel tud csak “hatékonyságot” elérni, ha a fiatal női testet olyan állapotba helyezi, mint egy klimax-os “öreg”asszonyét, így testileg sem lesz annyira élvezhető a szex, nem beszélve a magzatelhajtás veszélyéről és a teljes önátadás és elfogadás hiánya miatti lelki vákuumról, ami észrevétlenül hat, és a pár közé hosszú távon beazonosíthatatlan éket verhet. A mai nőkben dúló harag nagy része ahhoz a lehetetlen ellentmondáshoz vezethető vissza, amely önmagunk szeretete és természetünk kémiai úton történő megváltoztatása között feszül.)

A termékenység ajándékának súlyos elutasítása még a sterilizáció, amikor vagy a férfit teszik orvosi úton képtelenné a nemzésre, vagy a nőt (petevezeték elkötésével). Érdemes megfigyelni a világ szemléletét! Az iskolai „felvilágosító órákon” nem a tiszta szerelemre, a szeretetből vállalt önmegtartóztatásra és felelős családalapításra és életfakasztásra nevelik a gyerekeket, hanem a felelőtlen önzésre és egy – már nevében is életellenes szemléletre, a fogamzásgátlásra. A gyermek ellenséges betolakodóként jelenik meg, aki elrontja élvezkedésünket, akinek a megszületését minden áron meg kell gátolni, akár gyilkosság vagy az anya egészsége veszélyeztetésének megkockáztatása árán is. Olvastam egy iskolásoknak szóló “felvilágosító anyagot”, mely arra biztatja a fiatalokat, hogy az egyetlen biztos módszer a gyermek ellen az önkielégítés és a petting (=egymás testének a felizgatása a nemi szervek, vagy más elsődleges nemi zónához tartozó részek (pl. a női mell) simogatásával), ami gyakorlatilag az esetek nagy részében kölcsönös kielégülésben végződik. Ez „páros önkielégítésnek”, „páros önzésnek” is nevezhető, mert meg van fosztva termékenységétől, és a teljes önátadástól, mely a szexualitásnak Isten adta természetes célja, s ha ettől megfosztjuk, azt az ember lelke is megsínyli. Ürességet és fura céltalanság-érzést fog hozni a szívbe és a kapcsolatba. Páros önzés ez, hisz kölcsönösen megalkuszunk azon, hogy a testünket és a szexualitásunkat nem arra fogjuk használni, amire való, amire Isten teremtette, vagyis nem a teljes önátadásra és életfakasztásra. Ha pedig egy készüléket nem rendeltetésének megfelelően használunk, előbb utóbb zavart mutat. Önzés akarni a szexuális életet, de nem akarni vele együtt a családot, s az ahhoz szükséges szeretetet, áldozatot. Az úgynevezett „felvilágosító” irodalom sötétségeivel szemben az egyetlen biztos és erkölcsös módszer a házasságig megőrzött vagy a házasságban időszakosan alkalmazott önmegtartóztatás. A házasságon belül a maga természetes és teljes lefolyása szerint, minden mesterséges beavatkozás nélkül megélt, közösülésig végigvitt szexuális kapcsolaton kívül az összes többi, jelen fejezetünkben felsorolt dolog (fogamzásgátlás, megszakított közösülés, önkielégítés, petting) a Szentgyónásra tartozik, és Krisztustól a Szentségben bocsánatot és újjáteremtést nyerhetünk, ha újra akarunk kezdeni, és megpróbáljuk elhagyni a bűnt. A Szentségben meg is kapjuk az erőt ehhez. Ha pedig Jézus már megtisztított, akkor egészen tiszták vagyunk újra, s vehetjük az Ő Szent Testét, s testünk újra, s egészen a Szentlélek temploma, függetlenül attól, hányszor és hogyan buktunk el. Éljünk is ezután méltóságunk tudatában!

Végül egy kis bibliai adalék: A Teremtés könyve 38. fejezetben találjuk meg Onan történetét. Onan Júda egyik fia volt, és Onannak volt egy idősebb bátyja, akit Ernek hívtak. Er elvette feleségül Támárt, azonban Er meghalt azelőtt, mielőtt gyermeknek adhatott volna életet Támárral. Így, a kor szokásának megfelelően, ha egy házas ember meghalt, mielőtt fiúörököst nemzett volna, akkor testvérének kellett elvennie az özvegyet, hogy így hátha lesz egy fiúgyermek. Ha a férfitól fiúgyermek született, akkor őt az elhunyt testvérének a fiaként kellett tekinteni, és nem a biológiai apjának a fiaként. Ezt nevezték a testvér levirátusi kötelességének – támasszon utódot meghalt testvérének. Mivel Onan bátyja, Er utód nélkül halt meg, Onannak volt kötelessége, hogy utódot támasszon számára Támártól. Onan valahányszor együtt volt Támárral, gyermeket nem akart bátyjának adni. Így a magömlés pillanatában elhúzódott Támártól, és magját a földre ontotta. Ez az egyetlen alkalom az egész Szentírásban, amikor egy fogamzásgátló gyakorlatról van említés. És mi történik Onannal ennek a fogamzásgátló praktikának az eredményeképpen? A Szentírás azt mondja, hogy „Istennek nem tetszett, amit (Onan) művelt, ezért ő is meghalt”. Azaz minden házastársi aktusnak nyitottnak kell maradnia az élet továbbadására. Ezért nem erkölcsös a védekezés semmilyen módja, egyedül a természetes családtervezés, komoly indok esetén, mert az az Istentől adott természetes lehetőségre épít.

Ha már a házasságban is ennyire fontos Isten számára a tisztaság, s hogy a szexuális erőt rendeltetésszerűen, s ne pedig élvezkedésre vagy pettingelésre használjuk, hanem a teljes önátadás kifejezésére a közösülésben, nyitottan az életfakasztásra, akkor mennyivel inkább fontos a párkapcsolatban, hogy a testi gyengédség jeleit a tiszta szeretet és gyengédség kifejezésére használjuk, s ne menjünk bele egymás kielégítésébe, mert abba könnyen belefulladhat a kapcsolat is és az Istenkapcsolatunk is megsínyli. Ez ugyanis nem az áldozatos szeretetet és a házasságban később is szükséges önuralmat növeli, hanem az önzésre rendezheti be a kapcsolatot, jóllehet kölcsönös megegyezés alapján „használják” egymást. Mi lesz, ha egy idő után máshoz támad valamelyiknek kedve, mert az előzőt megunta, s most izgalmasabbnak tűnik az új?

Farkas László atya