Ide jön majd a Dél-Duna Régió facebook oldala
MédiásokMindenkinek

Büszkeségeink 1.

Amikor csatlakoztam a Mente médiás csapatához, szinte azonnal azzal szembesültem, hogy az egyik kollégám különdíjat nyert a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett fotópályázaton. Aztán kiderült, hogy egy másik mentés fiatal pedig a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zenei pályázatán kapott helyezést. „Hű, szóval itt ez a norma?” – gondoltam.

 

Két büszkeségünk Pesti Dóra és Ács Dávid László.

Dóri „Az Eucharisztia az Egyház életének forrása” című fotópályázaton, Dávid pedig a „Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus himnuszára, szentségimádási énekre, mise-ordináriumra, illetve a szentmise propriumára” kiírt pályázaton volt eredményes.

Most a Dórival készült portré-interjút olvashatjátok.

 

Kedves Dóri! Gratulálunk ehhez a szép eredményhez! Kérlek, avass be minket, honnan jött az ötlet? Ki, vagy mi inspirált a pályázat benyújtásában?

Dóri: Ez egy vicces történet. Az ötletet a saját régióm (Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség) kispásztorosaitól kaptam, előtte nem is tudtam, hogy a NEK kiírt egy ilyen pályázatot. Személy szerint Dinnyés Patrik keresett meg telefonon. A leadási határidő előtt három nappal, este fél 11-kor szolt, hogy van egy ilyen pályázat, és akár a Tápiós médiásokkal összefogásban küldhetnénk be képeket. Az ő lelkesedése ragadós lett. Az lebegett a szemem előtt, hogy ez egy olyan dolog, ami ( ha csak egy-két napra is) összerázhatja a kis médiás csapatot. Másnap megkerestem hát őket, mit gondolnak, benne volnának-e, hogy az utóbbi pár év képeit végig nézve kigyűjtsük a kiírásnak megfelelő képeket? Meglepődtem, mert félórán belül megvolt minden év képi anyagára az önként jelentkező.

Éreztem, hogy ők is fellelkesedtek és szívesen benne voltak a dologban. Véleményükkel a képek végleges kiválasztásában is jelentős szerepet játszottak. Utólag belegondolva kicsit talán azt érzem, hogy mivel a pályázat talált meg engem és nem én őt, ráadásul eredményt is értem el vele, lehet, az Úrnak ezzel van terve az életemben. Ebben belegondolni fantasztikus érzés.

Hány képpel pályáztál? Szerinted melyik volt a legjobb?

Dóri: Személy szerint én egyetlen egy képet küldtem a csapattal pedig öt képet választottunk ki. Általában mindegyik képemben találok valami kivetnivalót, nagyon kritikus tudok lenni magammal szemben.

Mesélnél egy kicsit a Mentés múltadról?

Dóri: Huuu, ez hosszú lesz.  Az is kérdés, hogy honnantól számít mentésnek a múltam… De azért megpróbálom összeszedni.

„Médiás pályafutásom” 2014 nyarán, július 10.-én, csütörtökön délután, a gyerektáborunkban kezdődött. Ekkor ugyanis a kezembe nyomtak egy kamerát, azzal hogy „nesze, ezt a gombot kell megnyomni a felvételhez, alkoss”. Érdekes, hogy milyen pontosan emlékszem a dátumra, pedig akkor még nem is gondoltam, hogy ez egyszer ilyen meghatározó lesz az életemben.

Legelső felvételeim ebben a videóösszeállításban találhatóak: https://vimeo.com/100685464 Anno olyan lelkes voltam, hogy megszámoltam, összesen mennyi snitt található benne, és abból mennyi az enyém (122 snitt és 77 saját felvétel😊)

Legelső saját „videóm” 2016-ban készült, amikor is kicsit kényszerítve is voltam arra, hogy valamit alkossak. Az akkori médiás vezetőnk nehezen tudott lejönni az egész táborra, én pedig készetetést éreztem arra, hogy (habár ez nem volt felém elvárás) az elmúlt évekhez hasonlóan egy összefoglaló videót készítsek a tábor utolsó estéjére, amit a tábortűzi est keretében vetítettünk le szokás szerint. Ez a videó ezen a linken található: https://www.youtube.com/watch?v=8R9b4QcHWMI&feature=youtu.be

Egy vlogszerű videó, tele rengeteg bakival, amin a mai napig is mosolygunk.

Ebben az éven a gyerektáborunk keretsztorijának megfelelően készült ez a videó is, amiben már statisztaként is megjelentem az operatőri szerep mellett: https://vimeo.com/177807838

Ezeken kívül sokat segítettem a tábortűzi képvetítésekben, fotózásban, interjúk készítésekben és minden, ami média a táborokban.

MenteMédiás képzéseken az akkori médiás összefogónk és Farkas Laci atya meghívására 2014. óta vagyok jelen. Legelső ilyen médiás hétvégém az írott sajtóról és a kamerázásról szólt, majd a következőn a plakátkészítésről és a fotózásról beszéltünk illetve alkalmunk nyílt gyakorolni is őket. Igyekeztem az összes ilyen programban részt venni, ami sokszor nem volt egyszerű, mert kollégista voltam Pesten és ezek a képzések pedig általában hétvégéken voltak. 2015-től azonban Budapesten is megnyílt egy lehetőség, mert minden hónap utolsó csütörtökjén médiás workshop volt a MentePontban. Én pedig ide is éreztem a hívást a legtöbben szerintem ott is voltam.

Nagyon-nagyon sokat tanultam, fejlődtem ezeken a hétvégéken, mai napig hálás vagyok a szervezőknek, a támogatóknak, mindenkinek, aki valamilyen formában részt vett ezekben és legfőképp az Úrnak, hogy meghívott ezekre az eseményekre.

Országos rendezvényen tavaly ősszel fotóztam először, mint két főfotós közül az egyik. Azóta újra megkerestek, hogy a következő alkalmakon is számítanak rám, ami nekem hatalmas megtiszteltetés, kimondhatatlanul hálás vagyok érte.

Tavaly decemberben kaptam egy telefonhívást Tamás atyától, a Váci Egyházmegye Ifjúsági Lelkészétől, aki felajánlotta, hogy legyek munkatársa. Örömmel fogadtam el a felkérést, így most már a Váci Egyházmegyei Ifjúsági Lelkészség Médiás Koordinátori Csapatának vagyok a szakmai munkatársa, részmunkaidőben. 

Hogyan, milyen körülmények között készült a nyertes kép? Miért lett pont ez a címe? Volt esetleg más elképzelésed is a címre vagy rögtön tudtad, hogy ez az “Összetartó erőnk”?

Dóri: A pályamű (leánykori nevén: tábori fotó) 2018. áprilisában egy Tápiós találkozón készült Gyömrőn. A találkozón a fotózás mellett kiscsoportot is vezettem, a képen a csoporttagjaim látszódnak. Hogy hogyan készült? Elmagyaráztam nekik, mit szeretnék, lefeküdtem a földre és kattintottam.

Gondolom, nem ilyen válaszra számítanak az olvasók, de a címe fél perc alatt jött, mikor a határidő előtti este beküldözgettem a csapattal kiválasztott képeket. Akkor tudatosult bennem, hogy hoppá, címet is kell nekik adni. Gyorsan beírtam, ami legelőször eszembe jutott a képről. Összetartó erőnk. Hiszem, hogy ez sem véletlen, hogy erről az erőről, azaz valójában Róla, szól a fotóm. 🙂

Mi lesz a nyertes képed sorsa?

Dóri: A fotó kiállításra került a budapesti Szent István Bazilikában. Ezentúl a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia saját rendezvényein, illetve honlapján vagy egyéb média felületein is bármikor megjelenhet. Még az is elképzelhető, hogy a 2020-as NEK előkészületeiben is szerepet játszik, mint például egy plakát vagy egy imakártya, de egyáltalán nem leszek csalódott, ha nem látom viszont sehol, hiszen már a megítélt különdíj is hatalmas örömmel tölt el.

Hogyan tovább? Mik a terveid, mivel szeretnéd folytatni?

Dóri: Nyitott szemmel járok, lecsapok a hasonló lehetőségekre. Médiás tevékenységemmel igyekszem szolgálni az egyházmegyét. Célom, hogy átadhassam az önkénteseknek piciny kis médiás tudásom és tapasztalatom, illetve tőlük is tanuljak, mert bőven van mit.

Zárásként, van olyan üzenet, amit szeretnél az olvasókkal megosztani?

Dóri: Csapjatok le a lehetőségekre, ha kell, izzadjatok meg érte, mert nem tudhatjátok, lesz-e következő! (És ezt nem csak médiásoknak 😊 )

Kiegészítés (a szerk.):

Jelenleg a Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség nem tartozik a Mentemisszióhoz. Egy újraértelmezési folyamat részeként a közösség vezetői arra mozdultak el, hogy az Ifjúsági Lelkésztől független, civil vezetésű helyi közösségként kívánnak működni. Így 2016. novemberétől a Tápió mentén nem működik Ifjúsági Lelkészséghez tartozó regionális ifjúsági közösség. (Bővebben itt!) Pesti Dóra a Tápióban nevelkedett és ma is aktívan kötődik a közösséghez, emellett nagy örömünkre jelenleg az Ifjúsági Lelkészség részidős munkatársaként a Mentemisszióért is dolgozik.