Hat nap szeretetben, közösségben Mátraverebély-Szentkúton, avagy a Zagyvamenti Nagyboldogasszony Közösség I. nyári tábora
Sok mindenre gondoltam, hogy mi vár rám a táborban. Jó és rossz dolgok is kavarogtak bennem. Féltem. A megérkezésünkkor is esett az eső.
Aztán az Úr gondviselése körbe vett minket, és egy olyan légkör alakult ki, amit eddig még nem tapasztaltam, erősödtem lelkileg. Leírhatatlan érzés. Tanultam, fejlődtem, kegyelemben részesültem. Adtam és kaptam.
A tábor jelszava, ami köré minden program (kivéve a sport programokat) szerveződött, a Jézustól származó „Adj innom” kérés, amit a szamáriai asszonnyal való találkozásakor mondott. Előadások, játékok, imádkozások, kiscsoportos foglalkozások, páros beszélgetések követték egymást. A lelki feltöltődésnek a tetőfoka a közös Szentségimádás, és a közbenjáró ima volt. Ezt az élményt csak az Atya tudja megadni. Megerősítést kaptam. A vetélkedők jobban összekovácsolták a csapatokat, valamint egymás megismerését segítette elő. Az esti tábortüzek összehozták az egész tábort, együtt imádkoztunk, nevettünk, játszottunk.
Vegyes volt a társaság, kevés embert ismertem meg a másik két csoportból, de az én csoportomban mindenkiből kaptam, amit magából adott, ki többet ki kevesebbet. Jó vezetőink voltak, ügyesen irányítottak minket.
A szervezőknek nagyon hálás vagyok. Sokat tettek azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Négy előadás volt megtartva négy különböző témában. Név szerint a kommunikációról, az énképről, a barátságról, és a fiú lány kapcsolatról. Külön voltak a kicsik, a nagyobbak és a legnagyobbak csoportja, amelyikben én is voltam. Sokat tanulhattunk az előadóktól, mert figyelemfelkeltőek voltak, és érdekesek (saját életükből a példák hitelessé tették őket). Az adott napon ezekről volt kiscsoportos foglalkozás. Ezekből és a hittel kapcsolatos tudásunkból kellet jól felkészülnünk, hogy a vetélkedőn, és az akadályversenyen jól szerepeljünk.
A pénteki nap kiemelkedő volt, hiszen bűnbánati nap volt és a húst is megvontuk magunktól. Keresztutat is jártunk, nagyon meghitt volt, és nem mindennapi. Ezt követően gyónásra került sor. Egy dobozba összegyűjtöttük azokat a kis papírdarabokat, amelyekre az előző napok alkalmával az átkainkat írtuk fel, és amely dobozt a szombat esti tábortűznél elégettünk (levetve magunkról ezekkel az átkokat, megkötözöttségeket a szentgyónásban).
Ezen a napon éreztem legjobban a kegyelmet. Az esti (már említett) Szentségimádással és közbenjáró imával fejeztük be a napot.
Szombaton túrával egybekötött akadályversenyen vettünk részt. Amit kiemelnék az a jó hangulat, a csapatszellem, és a beszélgetések, amelyek közül az utolsó olyan volt, hogy megerősödtem abban, hogy folytassam azt, amibe belekezdtem, és járjam végig az utam.
Utoljára említem, de a legfontosabb személy Farkas László atya, aki nélkül az egész tábor fele ilyen jól nem sikerült volna. A szentmisék végzését, és a gyóntatást más atyák is segítették: Kecskés Attila, Hulitka Róbert, Sánta János atyák. A vasárnapi szentmisét Peregrin testvér (ferences szerzetesatya) végezte.
Az Úr áldjon meg mindenkit! Bízom benne, hogy minél többször tudunk találkozni a barátainkkal a találkozókon, és remélem, hogy jövőre is lesz egy ugyanilyen jó táborunk.
György Balázs
