Férfi és nő Tiszaföldváron, avagy tiszás tábor 2015

“Nem jó az embernek egyedül. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő” (Ter 2,18).

Idei tiszás táborunk mottója több szempontból meghatározó volt a táborra nézve. Egyfelől senkinek nem jó otthon egyedül töltenie a nyarat. Úgy tűnik, ezzel a tábor mintegy 80 résztvevője is egyetértett, amikor úgy döntött, eljön a plébániára, hogy együtt legyen velünk egy hetet (aug. 4-9.).

Másfelől a tábor témája a bibliai mottó szellemében a férfi-nő kapcsolat volt. A két nem különbségeitől kezdve a párkeresésen és együttjáráson át egészen a házasságig taglaltuk a témát.   
Hat tanúságtételt is hallhattunk, amikor egyének vagy párok (házasok és Laci atya) meséltek a saját életükről, tapasztalataikról, így a fiatalok hiteles példákat hallhattak. Nagyon fontos ez a téma. Nemcsak azért, mert a fiatalokat már egészen korán elkezdi érdekelni, hanem azért is, mert a világ gyakorlata jelentősen eltér az egyház tanításától, például a házasság előtti testi kapcsolat vagy összeköltözés kérdésében. Sőt, felmérések szerint még a hívők jelentős része is idejét múltnak vagy betarthatatlannak tartja az egyház tanítását ezen a téren. Remélhetőleg a táborlakók megérthették a tanúságtételek és kiscsoportos beszélgetések alapján, hogy az egyházi álláspont nem rideg eltiltást, korlátozást jelent, hanem az ő érdeküket szolgálja. A tanúságtevők saját tapasztalatuk alapján mondták el, hogy a kapcsolat akkor tud igazán elmélyülni, ha először a felek közötti barátság erősödik meg, s a szexuális kapocs csak a végleges elköteleződés (házasságkötés) után alakul ki. Ellenkező esetben a szeretet kifejezése megreked azon a szinten, amelyen a testi kielégülés előtt volt, és nem fejlődik tovább, nem keres új utakat, hiszen nem érzi szükségét. Ez pedig majd visszaüt, legkésőbb a házasság azon szakaszaiban, amikor egészségügyi okokból lehetetlen a nemi kapcsolat (pl. szülés utáni időszak). A partnerrel való szexuális kapocs elhomályosítja a józan ítélőképességet, így fennáll a veszélye, hogy olyan emberek kötnek később házasságot, akik nem illenek egymáshoz. Ha pedig egy olyan kapcsolat szétszakad, ahol a partnerek testileg is teljesen átadták magukat egymásnak, akkor az mélyen bevésődő sebeket okoz, melyek a későbbi párkapcsolatok kialakulását is jelentősen megnehezítik. A házasságra való tiszta készület mellett még sok más érv elhangzott, a fentiek azonban szinte minden tanúságtételben előjöttek. További érvekre és tapasztalatokra ajánlom a http://biztosut.blogspot.hu weboldalt.

Még egy beszédes adat a témához: a felmérések szerint azok a párok, akik a szexszel a házasságkötésig vártak, 95%-ban együtt maradtak, míg az országos átlag 50% körüli. Ha a párok a tiszta készület mellett ráadásul még minden nap együtt imádkoztak, akkor az együtt maradási arány 98%. Mindezek ismeretében az egyházi álláspont vitatása szerintem a valóság elől való menekülés kategóriájába esik.

Örültem, hogy többen is mondták: bár már nem először voltak idén tiszás táborban, a mostani is tartogatott számukra meglepetéseket, új, kreatív elemeket. Idén például az akadályversenyt a városban rendeztük meg, és bár félig elmosta az eső, mégis a változatosságot érzékelték az emberek. Meg persze annak is megvan a maga hangulata, ha az eső elől kell menekülni. Új elemnek számított még az éjszakai bátorságpróba, a Shrek c. animációs filmen alapuló tábori keretmese és a napindító színdarabok, amikor férfi és női erények napi gyakorlására biztattuk verses formában a táborlakókat. Idén az előadások alatt kétfelé osztottuk a csapatot, a kisebbek a témához kapcsolódó színi jeleneteket tekinthettek meg, melyek a Shrek világában zajlottak. Ezáltal lehetővé vált, hogy a nagyobbak a színdarabok alatt hosszabb és tartalmasabb tanúságtételeket hallgassanak meg, hiszen nem kellett attól tartanunk, hogy a kicsik unatkozni fognak.

Bár számos népszerű programot is megszerveztünk (strand, csapatjátékok, tábortűz, táborzáró buli) visszajelzések alapján sokak számára – köztük számomra is – a legmaradandóbb élmény a lelki nap volt. Minthogy a táborunk lelkigyakorlatos tábor, ezt az egyik legnagyobb sikerünknek élem meg. Jó volt látni, hogy sokan elmentek gyónni, hogy megérintette őket a szentségimádás és a közbenjáró ima. Most is élénken él bennem az a kép, mikor a közbenjáró ima alatt egyszer-egyszer a szentélyből végignézve a padsorokon tömegével láttam a könnyező arcokat, olyanokét is, akik tavaly nem is maradtak végig a közbenjáró imán. Érezhető volt, ahogyan a Szentlélek megérintette ezeket a gyerekeket – meg persze a felnőtteket is, engem is beleértve. Bízom abban, hogy erre az Isten-élményre mindannyian sokáig fogunk emlékezni, és hogy ebből meríthetünk erőt a hétköznapjainkban is.

Köszönjük mindenkinek a segítségét, aki bármilyen módon hozzájárult a tábor sikeréhez. Kérünk mindenkit, aki jelen sorokat olvassa, hogy imádkozzon a közösségünkért és a további programjaink sikeréért. Ez az imádság tartson meg minket a Sátán kísértéseivel szemben.

Végezetül pedig adjunk hálát mindannyian az Istennek, aki a mi gyenge emberi erőfeszítéseinkhez hozzátette a maga oroszlánrészét, és széppé tette a táborunkat. Hiszen amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy mi sem, ha nem maradunk meg Jézusban (vö. Jn 15,4).

ifj. Kovácsik Antal

  <strong style="font-size: 20px;">KÉPEK A TÁBORRÓL</strong><span style="font-size: 20px;">

A tábor utolsó estéjén ezt a kis képösszeállítást vetítettük le: