Az idei nyár sem múlhatott el DD-s tábor nélkül. A Dél-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség Dabas-Sárin táborozott július 24-től 29-ig. A héten a hivatás témáját jártuk körbe. Egy utazásra hívunk benneteket, kettőnk tollából származó beszámolónk, és a betekintést nyújtó videók által. Öveket becsatolni! 🙂
Kezdjünk először a lelki résszel! Táborunk első sorban lelkigyakorlatos tábor, ezért nagy hangsúlyt kapott a héten ez a vonal. De mit értsünk ez alatt?
Az idei táborunk témája a hivatás, vagyis a hivatáskeresés volt. Ezt a témát a „gazdag ifjúról”
szóló bibliai történet segítségével jártuk körül úgy, hogy a sztori fontosabb mozzanatai alapján minden napra volt egy jelszó, ami meghatározta, hogy aznap minek szenteljünk több figyelmet. Emellett a keretsztorisok remek színdarabjai is segítették a feldolgozást, a tábor minden napján. Csütörtökön egy szociális nővér, egy szerzetes és két házaspár is jött közénk. Tanúságtételeik segítségével egy kis bepillantást nyerhettünk a papi és a házas életbe egyaránt. Persze a DD-s táborok állandó elemei sem maradhattak el, mint a közbenjáró ima, a pénteki bűnbánati nap, az előadások, vagy éppen a szentmisék minden nap.
Most pedig beszéljünk a tábor feelingről. A lelki feltöltődésen kívül szabadidős programok, játékok, sok zene, tánc, és rengeteg nevetés járult hozzá a páratlan hangulathoz. Szemezgessünk ezekből kicsit!
Mi az a foca?
Nem tudom felidézni, hogy mikortól kezdtük el így hívni a focit, de az egész tábort végigkísérte ez az idétlen kifejezés. Minden kínáló alkalmat megragadtunk, hogy kiélhessük sportolási hajlamainkat. Ezt a helyi katolikus iskola nyitott pályáján gond nélkül megtehettük. A tábor előrehaladtával vírusként terjedt a „foca”, és a végére közkincsé vált ez a szó!
Call of DD
Vagyis az egyik akadályversenyünk! Itt a csapatok a lemondás jutalmát tapasztalhatták meg. Háborús hadszíntéren kellet végighaladnunk, a különböző állomásokon mindig valakin segítve. A pálya végén kitüntettek minket a bátor helytállásunkért, és közösen imádkoztunk az elnyomottakért.
Strandra fel!
Idén végre volt lehetőségünk, hogy strandolhassunk.
Biztosan
emlegetni fogják a helyiek, mikor „Dabas a mi kisvasutunktól volt hangos”, amíg külön járatunk kiért a helyi strandra. A nap nagy részét kint töltöttük. Úszás, vízicsúszda, röhejes ugrások, csapatjátékok, foca… a döntés csak rajtunk állt, hogyan töltjük el a napot. Ez a mi táborainkból valahogy mindig kimaradt, de végre idén, a nagy melegben mi is felszabadultan ökörködtünk a vízben.
Moldvai, Salsa, Tunak Tunak?
Hát hogy hagyhatnánk ki a táncot? Egy egész estét szenteltünk neki. Szerencsés helyzetben voltunk, mert a résztvevők között többen hobbiként táncolnak, így az oktatás meg volt oldva. Moldvai táncházzal indítottunk, majd belekóstoltunk a kubai salsa világába. Leginkább mégis az ezeket követő bálszerű hangulat dobott fel minket. Főleg a Tunak Tunak névre hallgató sajátos, de annál szenzációsabb tánc. Ezt a hét folyamán többször elővettük. Első hallásra belopta magát a szívünkbe.
Mindezek járultak hozzá, hogy idén is egy fergeteges hangulatú, lelkileg feltöltő táborban vehessünk részt. Hálásak vagyunk a szervezőknek, a jelen levő atyáknak, tanúságtevőknek, de elsősorban Istennek, hogy közelebb segítettek minket hivatásunk megtalálásához, és egy igazán DD-s hangulatú tábort tölthettünk együtt. Hála értetek!
Papp Csongor és Blaschke Sebestyén
https://www.flickr.com/photos/del-dunamente/sets/72157700574103054/page1
A csoportképre kattintva érhetitek el a képeket.
