Újlengyelben gyűltünk össze Február 8-án. A Dél-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség fiataljai azért tették meg ezt a hosszú utat, hogy találkozzanak egymással, és hogy megértsék Szent József szerepét a Bibliában.
Jó sokáig utaztunk a találkozó helyszínére, a kocsiban kicsit szűkösen ültünk, de annál vidámabban vártuk az érkezést. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, mikor megláttam az első arcokat a templom sarkánál, úgy éreztem, itthon vagyok. A helyiek már vártak minket, örömmel fogadták az érkezőket. A nagy sürgés-forgásban eltartott egy ideig, mire felfedeztem a terepet, mindig jött valaki szembe, akivel válthattam pár szót. Átmentem a templomba előkészülni, nagyon tetszett a templomkert és benne a kis takaros épület.
Lassan bevonultak az emberek, kezdődött a köszöntés, bemutatkozás. Béres Vera és Klemencz Dani villogtatták konferáló tehetségüket. A nap elején előhoztuk a Szent József-szobrot és elimádkoztuk a Szent József-litániát, majd könyörgéseket olvastunk fel. Pozitív volt számomra, hogy a szövegeket szétosztották a padsorban ülők között, és mindig máshonnan hangzott fel egy-egy fohász, egy-egy ima. Így figyelni is könnyebb volt. Ha voltak is benne hibák, de komolyan és hittel imádkoztuk. Szent Józsefről azt szokták mondani,, hogy hallgat az Evangéliumban, és hallgat róla az Evangélium. Alakját közelebbről Dani és édesapja, Klemencz Tibi ismertette, helyenként humoros előadásával és tanúságtételével.
A kiscsoportban kielemeztük a fontosabb lépéseket. Ez a kisebbeknél nehezebben ment, de a nagyobbaknál már jobban értették. Abban biztos vagyok, hogy mindenki tanult valamit, én pl. azt, hogy az igazi férfi Istenre figyel, és magából teremti elő a biztonságot a család számára, mert ő maga is szilárd alapokon áll.
Ebéd után végignéztünk egy baranta-bemutatót, amit a helyiek adtak elő. Magyar fegyvereket és harci eszközöket vonultattak fel, egészen a honfoglalás korától kezdve. Persze valódi darabokat is, amiket körbeadtunk és próbálgattunk. Nekem a legjobban a szablya tetszett. Sajnos íjászkodásra és látványos összecsapásokra nem jutott idő. Helyette azonban sok érdekeset mondtak, erősítették magyarságtudatunkat.
Egy szusszanás után indult a csapatjáték. Erik és Vera nagyon királyra szervezték, minden mozzanatot összekapcsoltak az előadás témájával. Nekünk az elején pl. szamárháton kellett vinni Máriát és kopogtatni az ajtókon. Komoly csapatmunkát igényelt a feladat, és ebbe jól belelendültünk. A játék keretein belül Egyiptomba is eljutottunk, de a legjobb az ácsmunka volt. Lényege, hogy mindenki maga készíthetett egy kis házi áldást tartalmazó táblát. Nagyon tetszett, hogy fűrészelhettem, szögelhettem. Persze mindig volt, aki segítsen, ha nem ment valami. Levezetésként kimentünk az udvarra, lufitaposósat játszani.
A nap fénypontja, a szentmise most is megállta a helyét, mert „…ahol ketten vagy hárman összegyűlnek…” Fekete Roland atya prédikált arról, hogy milyen is lehetett Jézus nevelőapjának elfogadnia az álmokban kapott utasításokat, és hogyan lehet ebben példa számunkra. A hegyi beszédből a „föld sója és a világ világossága” rész hangzott el az Evangéliumból, ami pedig minket szólít fel a példaadásra.
Sokat tudnék még írni erről a napról, mely annyi új színnel és tapasztalattal, de legfőképpen kegyelemmel gyarapított minket. Minden bizonnyal még sok ehhez hasonló találkozónk lesz.
Tóth Piri
Az ebédszünetben Takáts Zsófi megkérdezte a résztvevőket, hogyan érzik magukat:
Először három éve, amikor Hernádon volt a találkozó, elmentem, és azóta vagyok Dél-Dunás. A mai nap nagyon tanulságos volt az előadás, nagyon élveztem az eddigi időt. A kiscsoport vicces volt, jófej emberekkel, jó vezetővel. A szentmisét várom, mert azt nagyon szeretem, meg a játékok is érdekelnek, hogy mit találtak ki. (Szládik Betti 16 éves – Hernád)
A 2008-as nyári táborban már kisebb testvérkedtem, úgyhogy előtte egy fél évvel lettem Dél-Dunás. Talán a játékokat várom a legjobban, mert újra a kiscsoportommal lehetek, akik nagyon beszédesek, és nagyon jókat tudnak mondani, és ez hasznos egy találkozón. (Koncsik Bori, 20 éves – Vecsés)
Lassan egy éve vagyok Dél-Dunás. A kiscsoportos beszélgetés érdekes volt, és jobban ki tudtuk fejteni a témát. Nagyjából mindenkit ismertem, és a legjobb haverom is ott volt. Azt várom még, hogy még többet tudjak lenni azokkal a barátaimmal, akikkel nem sűrűn tudok találkozni. (Nagy Emília, 16 éves – Vecsés)
Hat éve vagyok Dél-Dunás. Azt mondták, hogy jól sikerült az előadás, amit Apuval tartottunk. A játékra leszek még kíváncsi, hogy hogy sikerülnek. Jó a csoportom, én vagyok az egyik vezető, valamennyire lelkesek, de olyan átlagos kiscsoport. (Klemencz Dániel 17 éves– Újhartyán)
Ha érdekel milyen volt, akkor nézd meg a képeket. 🙂
