A hagyományos őszi nagymarosi találkozó témája idén az engedelmesség volt. A főelőadás és fakultációk után megkérdeztem néhány résztvevőt, hogy miként, és hogyan éli ezt meg a mindennapjaiban…
„Érdekes volt az előadás témája. Különösen a családi és házastársi kapcsolat része volt az, ami megérintett. Arra biztatott, hogy szeretettel és engedelmességgel forduljak azok felé, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerülök. Ezen kívül Jézus példája tetszett nagyon, hogy egész életével az engedelmességről tanúskodott. Nem vagyunk egyedül, belőle mindig meríthetünk, mint kimeríthetetlen forrásból. Igyekszem ezt megélni. Fiatal, keresztény közösségnek vagyok a tagja, végzek önkéntes munkát, ministrálok, gyerekekkel foglalkozom. Törekszem egyenlőként bánni az emberekkel, Isten szemszögéből nézni őket, szeretettel fordulni feléjük. Kölcsönösségéről több pozitív tapasztalatom van. Akad negatív is, de ha nem is olyan formában kapom vissza, ahogyan vártam, akkor is igyekszem, hogy el tudjam fogadni. Végül is ez is engedelmesség.”
(Mesterházy Dorina Virág, 21 éves)
„Itt voltam a főelőadásnál, de nem vettem részt rajta. Nem vagyok egy engedelmes típus. Inkább lázadónak mondom magam, de amikor dolgozni kell, akkor persze engedelmeskedek. Családban nehezebb, de amikor önkénteskedem, akkor az elöljáróimnak kell engedelmeskedni. Érdekes dolog ez, elég nehezen élem meg. Szeretek szabad lenni, és nehezen mondok igent. Ha valaki igent mond, akkor teljes mértékben bele kell tennie magát. Például most eljöttem segíteni a Katolikus Ifjúsági Mozgalomnak, mint önkéntes, tehát egész nap, kvázi promótálom őket. Emberi kapcsolataimban szerintem ez jobb. Ha hívnak valahova, akkor próbálok elmenni, próbálom odatenni magamat, és próbálok adni az embereknek. A döntéseken sokat agyalok, ilyen kotlóscsirke vagyok, sokáig tart, amíg meghozom őket. Nem vagyok benne jó.”
(Szabadkai Gergely, 19 éves)
„Az istenkapcsolatomban élem meg leginkább az engedelmességet. Fontos nekem, hogy ne a saját akaratomat kövessem, hanem hogy Rá hagyatkozzam, hogy megtaláljam, amire Ő hív. Több közösségbe is járok. Az egyik a Szent Egyed közösség, ahol Budapesten a hajléktalanoknak segítünk. Számomra ez egy nagy lépés volt, legyőzve a félelmeimet, gátlásaimat, hogy nyissak az emberek felé. Ezáltal is közelebb kerülök Istenhez. Kötelességünk, hogy észrevegyük a többi embert. A másik a taizei közösség, ahol együtt énekelünk, dicsőítünk, imádkozunk. Ezek nem kötelezőek, viszont jó, ha rendszeresen megjelenik az ember, így engedelmességre késztet. Ez egy szabad döntés, ami a javunkra válik. Meg kell értenünk, hogy nem azért kell valamit megtennünk, mert valaki kötelez, hanem mert jó.”
(Zagorácz Bernadett, 19 éves)
Blaschke Sebestyén
Fotók: Helméczy Károly, Udvardy Márton
