Egyéb

Köszönöm, hogy nő vagyok – Identitásunk 5.

Köszönöm, hogy nő vagyok – Identitásunk 5. 

 „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”  (Lk 1,38)

Mária az az asszony, aki “kegyelemmel teljes”, vele van az Úr. Ő az egyetlen ember, aki szeplőtelenül fogant, áteredő bűn nélkül. Benne valósul meg Isten teremtménye, az ember, még a paradicsomi állapotban, Isten eredeti terve szerint. Amit Mária az életével megmutatott nekünk, mindarra mi is meghívást kaptunk.

1. A nő “termő ékes ág” – részt kaptunk Isten teremtő munkájában

Madách Imre szerint, amikor kiűzettünk a Paradicsomból, Éva azonnal nekifogott, hogy otthont teremtsen:

Én meg lugost csinálok, éppen ollyat,
Mint az előbbi, s így körénk varázsolom
A vesztett Édent. (Madách Imre: Az ember tragédiája, 3. Szín)

A férfi házat épít, a nő berendezi, széppé és meghitté varázsolja. Függönyt és takarókat vesz, színeket hangol össze, virágot ültet.

Mindnyájan tudjuk, milyen érzés hazamenni, ahol anya teríti meg az asztalt, teszi elénk az ételt, és az ágyneműnek is jellegezetes “otthon” illata van. Az otthon minden pici zuga őrzi az otthont teremtő nő lényét, keze érintését.

Teremtőnk megosztja velünk a létet adás folyamatát, ami a biológiai létezésnél sokkal többet takar. A kisember anyjától tanulja a szavakat, a viselkedést, a bizalmat, az Isten- és emberszeretetet. Az anya, mint egy kertész, biztosítja a növekedő lény számára a táőlálékot, napfényt, ha kell, nyeseget.

“Kertészkedésünk” nyit a világra, nagyon sok hivatás vár bennünket, ahol Isten szeretetével nevelhetjük, gyógyíthatjuk, gondozhatjuk embertársainkat. Itt Isten az Ő üdvözítő tervébe von be bennünket.

2. A nő – “virág az Isten viharában”.

Isten a bűnbeeséskor ígéretet tett a sátánnak:Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” (Ter 3,15)

Mária küldetése a mi szívünkben is visszhangzik. Ha odafigyelünk Isten bennünk szóló hangjára, a magunk eszközeivel mi is részt vehetünk a gonosz elleni harcban, részesei lehetünk Isten megváltó munkájának.

 

Veronika kendőt nyújt Jézusnak. Jézus kínszenvedésének súlyához képest ez a tett pihényi, Veronika mégis odament az acsarkodó katonákkal nem törődve, és örökre példája lett a női lélek együttérző szeretetének.

Salkaházi Sára az üldözöttek befogadásával párhuzamosan imájában odaadta életét Istennek, a vértanúságig. Isten elfogadta ezt a felajánlást.

Sok nő eljut az életszentségre, csendben, észrevétlenül, életét odaajándékozva szeretteinek és Istennek. A mindennapi lemondás, ahol még megbetegedni sincs ideje az embernek, mert a körülötte élőket szolgálja.

A legkisebb, pihényi szeretet és irgalom, amit adni tudunk, Isten örök irgalmának megcsillanása emberi életünkben. Megszületésünk óta hordozzuk magunkban ezt a képességet.

3. A nő – “Bölcsesség széke”

Egészen hétköznapi tulajdonságunk ez, mi szervezzük általában az életet akár egy munkahelyen, mint titkárnő, hr-es, csoportvezető, akár otthon. Az édesanyák a család logisztikusai.

Mi vagyunk azok, akik a hétköznapok rohanásában is kapcsolatban maradunk Istennel, rövid fohászokkal, hosszabb imákkal kérjük Őt családunkért, szeretteinkért. Imaháttér – ez főleg az asszonyok feladata, akik  – nem írnak teológia könyveket, de pontosan érzik Istent. 

Az ősegyházban is jelentős szerepe volt az asszonyoknak. Míg a férfiak vállalva a megvesszőzést, a börtönt, megkövezést, az asszonyok otthonaikba hívták a születő közösséget, ápolták a betegeket, gondoskodtak a szegényekről, és hűséges hívei lettek Jézus tanításának, akár a vértanúságig.

A nők a háztartás vezetése, a gyermeknevelés és a férfiak hátterének biztosítása miatt sokszor lemondanak a karrier építéséről. Isten azonban nyitva hagyja ezt az utat a nők számára is. Többen kiharcolták, hogy a tudomány területén is elfogadják őket. Sok tudós nő van, aki a családi élet mellett jelentős mértékben hozzájárult az emberiség életének könnyítéséhez, a tudomány fejlődéséhez. 

4. A nő – Isten mosolya

Isten végtelen szeretete nemcsak teremt, megvált és üdvözít. Isten sajátja a humor, a gyöngédség, a kedvesség. Amikor erényeinket “osztotta”, a nő bőven adott ezekből. A Paradicsomból kiűzött ember hideg, kemény, fekete-fehér világába Mennyei Atyánk becsente a Paradicsom színeit.

És mi nők, értjük ezt. Néha azt gondoljuk, mi találtuk fel a szépséget. Pedig nem. Mi csak eszközei vagyunk Isten mosolyának.