Egyéb

Köszönöm, hogy férfi vagyok! – Identitás 6.

Köszönöm, hogy férfi vagyok! – Identitás 6.

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. (Jn 15, 16a)

A férfi – a gondviselő

Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. (Ter 2, 19)

Gondviselő szerepét Isten megosztotta a férfival, amikor rábízta a teremtett világot. Az ember feladata volt, hogy elnevezze a teremtményeket, ezzel a gesztussal Isten kifejezte, hogy az embert teszi minden teremtmény tulajdonosává, átadja az embernek a „gazda” szerepet.

A jó gazda egyben gondviselő. A természet felelős, tudatos és szeretettel teljes alakítása Isten által kapott nemes feladatunk. Ez a tevékenység adja meg az ember rangját.

A férfi – mester

Az ember, aki békében él Istennel, a teremtett világgal és önmagával, megtalálja a módját, hogyan alakítsa a legjobb módon környezetét, mestere lesz a különféle tevékenységeknek. Milyen jó elnézni az ügyes kezek munkáját, hallgatni az okos tervezést, megérteni az évszázadok alatt kialakult mesterségek fortélyait.

Jézus emberré lett, és elénk élte, megmutatta, hogyan tegyük dolgunkat itt a földön. Bár bölcs tanításai miatt hívták „mesternek”, de földi mesterségét is majdnem két évtizeden keresztül űzte. 

A férfi – feltaláló

A bot, a kerék, a gőzgépek… A penicillin, a vitaminok… 

A fényképezés, a repülés, a Rubik kocka…

Az atombomba …

Nagy felelősséget kaptunk Istentől, amikor ránk bízta ezt a világot. Kaptunk hozzá találékonyságot… és szabad akaratot. Kezünkben van a döntés … mire használjuk fel eszközeinket: Az eszünket és a világot.

A férfi – a tudós

Amióta ember él a földön, Isten nyomába ered, és a teremtés titkait kutatja. Mit és hogyan alkotott Isten, milyen törvényszerűségek mentén. Mi lenne, ha nem így lenne? Miért így van? Honnan és meddig? A természet Isten hatalmas rejtvénykönyve, az ember pedig örömet talál a rejtvényfejtésben. Minél többet megtud, annál több információt szerez arról, mennyi mindent nem ismer még.

Gondolom, Isten büszke ránk. Kár, hogy értelmünk időnként felülmúlja a szeretetünket. Kár, hogy tudományunk felhasználható a rosszra is. (Néha eszünkbe jut megijedni az ősbűntől: ettünk a jó és a rossz tudásának fájáról. És ennek a bűnnek a következménye lett a halál. Vajon meg tudjuk-e akadályozni, hogy tudományunk ne a halálba sodorja az emberiséget, hanem inkább az életet szolgálja?)

A férfi  – a tanítvány

A férfi, aki megismerte képességeit, Isten teremtő társa lett, nemcsak a teremtés titkait fürkészi. Nemcsak alkotni akar. Feléled benne a vágy arra, hogy ez a világ megtisztuljon. Csendet teremt magában, hogy meghallja, hogyan tisztítsa meg a világot a rossztól, a bűntől. Odafigyel, és tanítvánnyá válik, hogy megtudja Isten rejtett értelmét a jelenségekben.

Mi kell ahhoz, hogy az anyag atomjainak megismerése ne az atombombához vezessen? Hogyan vezessünk egy népet úgy, hogy az békében éljen, elkerülve a háborúkat? Mit tegyünk, hogy az ember ne éhezzen és az ember ne pazaroljon, ne halmozza fel magának a javakat?

Jézus nemcsak szavaival tanított bennünket. Megélte azt az emberi életet, amit távol az Édentől meg lehet élni. Barátainak mond bennünket, ha értjük Őt és közösséget vállalunk vele. (Valójában Ő vállalt közösséget velünk.)

Hasonlóképpen a Lélek is segítségünkre van erőtlenségünkben, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal.  (Róm 8,26)

 Így Isten megváltó tevékenységének eszköze, főszereplője vagyunk.

A férfi – a küldött

Isten nem egy kényelmes, védett, elszigelt jólétben töltött életre hív minket. Terve van velünk. Mindannyian apostolok küldöttek vagyunk. “Isten politikusai”,  Isten békéjének, szeretetének és irgalmának követei.

Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. (Lk 10,3) 

Minden területen meg tudjuk találni küldött szerepünket. Munka, sport, barátság, család… politika, tudomány. Sok örömet találunk ezekben, küldetésünk jegyében is.

Azonban ha jól szemügyre vesszük életünket, minden szerepkörünk hátterében kirajzolódik a kereszt.

A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek. (Mk 10, 39b)  

A férfi – apa

Legszebb és legkedvesebb hivatásunk az apaszerep. Életet adni, és ezt az életet védeni, gondozni, emberré növelni a legszebb ajándék, amit kaptunk Istentől. És a legszebb alkotás, amivel hozzájárulhatunk a teremtett világhoz.

Az apa – a gondoskodó.

Az apa – példa.

Az apa – biztonság.

Az apa – védelem.

Az apa – az Istenkép alapja.

Az apa – az énkép kialakítója.

Sokan vannak köztünk, akiket Isten lelki apaságra hív.

A többi mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott. (Lk 8, 8)

“Uram, Istenem, te engem nem érdemem, hanem egyedül irgalmasságod kegye alapján alkottál képedre a földön; alakíts engem törvényeid szerint szentségben, igazságosságban és irgalmasságban, hogy elvégezzem művedet ezen a napon a tökéletességnek azon a fokán, amit kívánsz tőlem…

Ó, fejedelmek igaz példaképe, Jézus Krisztus! Segíts engem kegyelmeddel, hogy szívemet el ne fordítsam tőled, hozzád kell és hozzád akarok hasonlóvá válni! …

Ó, Jézusom! Te az Atya szeretetében öröktől fogva vele egyenlő Isten vagy, neki engedelmeskedve az időben az ember iránti szeretetből emberré lettél, add, hogy példádból az Isten és a felebarát kettős szeretetét megtanulva ma mindent, amit tenni fogok, szeretetből és szeretetben tegyek! Ámen.”

(II. Rákóczi Ferenc reggeli imája)