A XX. század pápái (8)
Szent II. János Pál pápa
„Totus tuus”
Szent II. János Pál pápa megválasztásának 45. évfordulóját ünnepelhettük idén. Karol Wojtylát 1978. október 16-án választották meg a katolikus egyház fejévé. „Nagy pápa lesz belőle” – jelentette ki Zbiegnew Brzezinski, aki az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója volt. 264. volt az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz származású, és az összes addigi pápa között a legelső, aki egy szláv nép fia, ráadásul a szovjet-blokk országából származott. Jelentősen hozzájárult az egyházi reformokhoz, valamint elévülhetetlen szerepe volt a szocialista világrend lebontásában.
Karol Józef Wojtyla Wadowicében született, 1920. május 18-án. Édesapja a Monarchia katonatisztje, édesanyja tanítónő volt.
A család mélyen vallásos életet élt. Karol három gyermek közül a legfiatalabb volt, de nővére meghalt, mire ő megszületett. A Karol nevet apja azért adta fiának, mert nagy tisztelője volt IV. Károly magyar királynak.
Karol 9 éves korában elveszítette édesanyját. Három évvel később meghalt bátyja, Edmund is, aki orvosként dolgozott, és egyik betegétől skarlátfertőzést kapott.
A fiatal Karol 1930-ban kezdte meg tanulmányait a helyi gimnáziumban, ahol már az első évben a ministránskör tagja lett. A gimnáziumi évek alatt megmutatkozott írói és színészi tehetsége, de emellett szívesen futballozott is, elsősorban kapus szeretett lenni. 1938-ban felvételt nyert a krakkói Jagelló Egyetem lengyel szakára. Vele együtt apja is Krakkóba ment, s a Tyniec utca 10. sz. alatti ház kétszobás alagsori lakásába költöztek be. A háború előtt a lengyel szak a fiatal értelmiség gyűjtőhelye volt, Karol a lengyel állam leendő csúcsértelmiségei közé tartozott.
1939. szeptember 1-jén kitört a második világháború, Krakkóba bevonultak a németek, akik öt nappal később bezárták a Jagelló Egyetemet, és professzorait a sachsenhauseni koncentrációs táborba szállították. Karol egy városközeli vegyipari vállalatnál helyezkedett el. 1941. februárjában elhunyt édesapja is, ami nagyon megviselte. 1942-ben Wojtyła belépett egy titkos szemináriumba. Reggelente segédkezett Adam Sapieha metropolita miséje alatt, majd elment dolgozni a vegyi művekbe, munka után pedig tanulással töltötte az idejét.
Wojtyła a háború után nem folytatta a lengyel szakot. 1946. augusztusában teológiai tanulmányokba kezdett. Még az év novemberében megtörtént pappá szentelése is: első miséjét a krakkói Wawel Szent Leonard kriptájában tartotta.
(forrás: pinterest)
Két héttel később már Rómában, a domonkos rend által fenntartott Angelicum Pápai Egyetem hallgatója volt. Római tanulmányai alatt részt vett Pio atya miséin. Egyes visszaemlékezők szerint Pio atya megjósolta, hogy Karol később pápa lesz.
A krakkói Szent Flórián-templomban Wojtyła nagy népszerűségnek örvendett, az általa vezetett felolvasásokra több százan jártak, köztük rengeteg fiatal. Aktív plébános volt a templom falain kívül is. Kirándulásokat, zarándoklatokat szervezett, de kajakozni is eljárt a fiatalokkal.
Karol Wojtyła csak 1957-ben kapta meg docensi kinevezését a Felsőoktatási Minisztériumtól. Nemcsak Krakkóban tanított, hanem a Lublini Katolikus Egyetemen is, ahol hamarosan átvette az Etika Tanszék vezetését is. Előadásai olyan népszerűek voltak, hogy a hallgatók nem fértek el a teremben. 1958 nyarán érkezett meg Rómából XII. Pius pápa levele, miszerint Wojtylát segédpüspökké nevezi ki. Az új püspök jelmondatául a Totus Tuus-t választotta (Egészen a Tiéd), amelyet később pápaként is megtartott. (forrás: Bölcsészettudományi Kutatóközpont)
Jelentős részt vállalt a II. Vatikáni Zsinat előkészítő munkálataiban, majd a „Gaudium et spes – Az Egyház a mai világban” című lelkipásztori konstitúció kidolgozásában. 1964. januárjában Krakkó érseke lett. A sokat üldözött lengyel prímás, Stefan Wyszynski és Wojtyla kapcsolata igen mély volt, mindketten a lengyel kereszténység védelmét eredményesen szolgálták. Wyszynski bíboros elérte, hogy Lengyelországban engedélyezzék az iskolai és a templomi hitoktatást, a hadseregben, a börtönökben és a kórházakban is engedélyezték az egyházi tevékenységet.
Stefan Wyszynski és Karol Wojtyla (forrás: www.pinterest.ca)
Karol Wojtylát 1967. nyarán bíborossá nevezte ki VI. Pál pápa. Az új bíboros szívén viselte krakkói feladatait, ugyanakkor Rómában VI. Pál pápa mellett aktív teológiai munkát végzett, s nagy hatása volt többek között az 1968-as Humanae Vitae kezdetű – a helyes születésszabályozásról szóló – enciklika tartalmára.
1978-ban meghalt VI. Pál pápa. A megválasztott I. János Pál pápa csak 33 napig vezette egyházunkat, majd elhunyt. Az újra összehívott konklávé Karol Wojtylát választotta meg. Az új egyházfő megválasztása nagy szenzáció volt. Ő maga ezekkel a szavakkal köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt tömeget: „Messziről jöttem. Ha majd elhibázok valamit olaszul, ti kijavítotok!”
Mint minden pápa, II. János Pál is olyan címert és jelmondatot választott, ami kifejezi küldetése lényegét. Ő megőrizte az 1958-ban, krakkói segédpüspöki kinevezésekor választott jelmondatát: „Totus Tuus ego sum, et omnia mea tua sunt.“ (Egészen a Tiéd vagyok, és mindenem a Tiéd.) Ez a jelmondat Montforti Szent Lajostól ered, aki pedig Szent Bonaventurától kölcsönözte a gondolatot. Címerében a kereszt és egy „M“ betű látható, ami Mária monogramja. A pápa ily módon jelzte, hogy Mária által Krisztusnak szenteli magát. A Krisztus keresztje alatt álló Mária az út, ő visz el Krisztushoz. (ujember)
Összesen 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté, többek között Teréz anyát. Magyar szempontból érdemes megemlíteni, hogy II. János Pál pápa avatta szentté III. Béla unokáját, Prágai Szent Ágnest (1989), a “három kassai vértanút”, Márkot, Menyhértet és Istvánt (1996), Nagy Lajos király lányát, Hedviget (1997), IV. Béla király lányát, Kingát (1999), valamint ő avatta boldoggá Apor Vilmost (1997), Batthyány-Strattmann Lászlót (2003) és IV. Károly királyt (2004) is.
Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. lment a római zsinagógába, a jeruzsálemi siratófalhoz, a damaszkuszi mecsetbe. Bangkokban a buddhistákkal, Canterburyben az anglikánokkal imádkozott.
II. János Pál Tibet spirituális vezetőjével, a dalai lámával, 1982-ben, a Vatikánban. Fotó: Getty Images
Bocsánatot kért a protestánsok és a zsidók elleni bűnökért, Konstantinápoly keresztes kifosztásáért, a latin-amerikai és ázsiai erőszakos hitterjesztésért, az egyház összes múltbéli bűnéért elnézést kért, Galileit is rehabilitálta, illetve megbocsátott Ali Agcának, aki merényletet kísérelt meg ellene.
Erkölcsi tanításában kiállt az emberi élet és méltóság, az örök érvényű isteni parancsok, normák mellett, így könnyen vádolható konzervativizmussal. A pápa az élethez való jog nevében felemelte szavát az abortusz, az eutanázia, a halálbüntetés és a fogamzásgátlás ellen, valamint ellenezte az azonos neműek házasságát.
Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a „létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen.
Bicol, Fülöp-szigetek 1981. (forrás: pinterest)
Utazó pápának hívták, mert több, mint száz utazást tett külföldre.
1991-ben állapították meg, hogy Parkinson-kórban szenved. Betegségének súlyosbodásakor többen javasolták, hogy mondjon le hivataláról, de ő kitartott mondván, Isten kezében van, és majd Isten rendelkezik felette. 2005. februárjától több fertőzést kapott. Állapota egyre romlott, és április 2-án este halt meg, temetésére április 8-án, a Szent Péter-bazilikában került sor. Temetésén hozzávetőleg 300 ezer hívő jelent meg.
2014. április 27-én, az Irgalmasság vasárnapján avatta szentté XXIII. János pápával együtt Ferenc pápa.
„Ne féljetek!”
