A menték történelemben először tartott közös találkozót a Dél-Duna- és a Galgamente december 5-én. A galgamenti testvéreink látták vendégül régiónkat Gödöllőn, ahol a „Miért ne lennék katolikus?” témában mélyedtünk el. A területileg máshova tartozó fiatalok hamar megtalálták a közös hangot, és élményekben gazdag, vidám napot töltöttek együtt. A következőkben egy-egy élménybeszámolót olvashattok, hogy a két közösség miként élte meg az első közös találkozót.
„Álmos odaút, ködben érkezés. Remek időzítéssel pont a DD-s busszal együtt sikerül befutni – szerencsére a hirtelen sokszorosára nőtt sor végén mindig akad egy kis hely az újonnan érkezetteknek. Napindítás, játék, felpörögnek az események…
Talán az előadás fogott meg leginkább. Azt hiszem, hogy a kézzelfoghatósága miatt. Mert ugyan helyet kaptak benne a fontosabb hittételek és némi „szakzsargon” is, de a jól megválasztott példák és szemléletes képek határozottan emberközelivé és emlékezetessé tették. Példának okáért szerintem a legtöbb résztvevőben megmaradt a fejtegetés Istenről, mint a „teljes mértékben végtelen” egyenesről és rólunk, mint véges szakaszokról… Nekem ez volt a személyes kedvencem, mindazonáltal azt gondolom, mindannyian megtalálhattuk azt a mozaikdarabot, ami akkor éppen a legtöbbet tudta adni. Köszönöm ezúton is.
A jó hangulatú kiscsoportos és egyéb beszélgetések után, a teaház végére már picit elfáradtam, ráadásul még várt a ködben indulás, meg egy álmos hazaút. De nem bántam – addigra kifejezetten feltöltődtem.”
(Somorjai Kinga, dél-dunás résztvevő)
És ugyanez galgás szemszögből:
„Már vártam a találkozót, hiszen gondoltam, hogy a vizsgaidőszak előtt ez egy lelki felüdülést fog jelenteni. Egy szokványos Galgás találkozóhoz képest sok új élményben volt részünk. Már maga a híradó (ez volt az indító színdarab-szerk.) és a beosztás is újdonság volt számunkra, ahogy az egész napos Mikulás-kihívás is egy kicsit más arculatot adott a találkozónak. Az előadás sok jó példával szolgált arra vonatkozóan, hogy mennyi embert meg tud mozgatni a hite – például a manilai ifjúsági világtalálkozón összegyűlt 5 millió fiatal.
A kiscsoportban az ismerkedős és témát átrágós beszélgetések igazán jól sikerültek. Az ebéd jó hangulatban telt el és az azt követő mikulásvárás keretében igen jól szórakoztunk. A Mikulás személye pedig gondolom nem csak számomra volt felejthetetlen. A mise után a teaházban tovább folytatódtak a beszélgetések, ahol a kisebb testvérek, ismerősök is kicsit kikapcsolódhattak.
Egy nagyon tartalmas napban volt részünk. Gazdagodhattunk mind testileg a finom gulyásleves révén, mind lelkiekben a szentségimádás közben, a misén és a kiscsoportos beszélgetések alatt is. Egy ismerősöm így jellemezte a találkozót:
”Sok ismeretlen arc, de ugyan olyan jó, mint egy Galgás találkozó.” Ugyanolyan jó közösségben lehettünk, mint egy Galgás találkozón. Végül is nem is vagyunk mások. Sokszínűek vagyunk, de egy közösségbe tartozunk. Mind arcai vagyunk az egyháznak.” (Varga Eszter, galgás kisebb testvér)
Köszönjük a lehetőséget, az új barátokat, a közös élményeket. Reméljük még sokszor lesz alkalmunk találkozni egymással, töltekezni Isten szeretetében. 🙂
A képek innen érhetőek el!
A fotósarok képei innen!
A cikket szerkesztette: Blaschke Sebestyén
