Miért jó, ha egy papnak elmondjuk a bűneinket? Bőven elég csak magamban megbánni. Isten úgy is megbocsájtja.
Azért, mert maga Jézus adja át húsvétkor a bűnbocsátó hatalmat apostolainak és azok utódainak, a püspököknek és papoknak: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Lásd Jn 20,22-23).
1. A bűnbocsánat szentsége visszaadja Isten kegyelmének ajándékát, amit a halálos bűnnel elvesztettünk. Kibékít minket az Egyházzal.
2. A bűnbocsánat szentsége megelőzi az utolsó ítéletet, mert aki halálos bűnt követett el, a bűnbocsánat szentsége által elkerüli a kárhozottak ítéletét. A bűnös megszabadul a pokoltól.
3. Akik nincsenek halálos bűn állapotában, azokban a bűnbocsánat szentsége az isteni életet erősíti és élénkíti.
4. A bűnbocsánat szentsége abban is segít, hogy érzékennyé váljunk a bűnnel szemben, és hogy lelkiismeretünk helyesen alakuljon.
A gyónás tehát nem egy egyszerű vallomás, amit otthon is megtehetsz, hanem egy szentség, melyben új teremtés történik. A semmiből világot teremteni kisebb csoda, mint a rossz „semmiből” Isten ellenségéből és egy lelkileg hullából Isten barátját formálni. Ezt viszi végbe a Szentlélek egy őszinte Szentgyónás és a feloldozás által, ha a gyónó halálos bűnben volt. Ezt magának otthon a szobájában senki nem tudja megadni. Ehhez Isten elé kell járulni. Isten pedig Egyházának papjához küld, Fia által. A kiengesztelődéshez a tékozló fiúnak is el kell határoznia, hogy „felkelek és Atyámhoz megyek”. Nem elég, hogy küld egy sms-t a disznók közül: „Fater, küldjél pénzt, mindenem elfogyott, bánok mindent.” Apja elé kell állnia és Apja családja (az Egyház elé), s ki kell mondania, hogy valamit rosszul tett. Ebben is az Atya szeretete van benne. Tudja, hogy ha nem mondjuk ki bűneinket, akkor bennünk marad valami lezáratlan szorongás, hogy azért valamit mégiscsak rosszul tettünk. A Szentírásban is ezt olvassuk: „Valljátok meg egymásnak bűneiteket!” (Jak 5,16). Gyóntató papként már sokszor jeleztek vissza nekem a gyónók arról, hogy a feloldozás szavai után micsoda megkönnyebbülést kaptak Istentől. Nemcsak Istennek kell megvallanunk a bűneinket szobánk sarkában, hanem egymásnak is, mert nemcsak Istent bántottuk meg vétkeinkkel, hanem megsebeztük az Egyházat is. Ezért a kiengesztelődés még nem teljes, ha valaki Istent akarja, de Isten családját, az Egyházat nem; ha Istentől bocsánatot kér, de Isten családjától, az Egyháztól nem. Ezért is van ott az Egyház képviselője a gyónásban, hogy lehetőséged legyen az utóbbira is. A tékozló fiú nemcsak apját sértette meg azzal, hogy otthagyta, hanem az egész családot. Régen az ősegyházban nyilvánosan kellett megvallani az egész egyházi közösség előtt a súlyos bűnöket. Az Egyház irgalma és a Szentlélek vezetése van abban, hogy hamarosan kialakult a fülbe gyónás. Gondolj arra, hogy titokzatos kegyelmi összeköttetés van köztünk: ha egy rohadt almát beteszel egy kosár egészséges közé, az egészet kezdi megrohasztani. A te legtitkosabb bűnöd is hat a keresztény közösségre, rohasztja, fertőzi őket is. Gyengébbek lettek ők is általad, mert rajtad keresztül nem áramlott hozzájuk Isten életadó szeretete, kegyelme, mert közönyösségeddel, vétkeiddel inkább csak fertőzted őket.
Van még egy hátránya, hogy ha csak magadban bánod meg a bűneidet: könnyen önmagad mércéje leszel, vagy másokhoz méred magad. A Szentgyónásban a pap Jézus mércéjéhez mér téged, s így korlátlan fejlődési és növekedési lehetőséget kapsz, s megkapod hozzá a belső erőt is a Szentlélek kiárasztásával. 10 éve vagyok pap, s azt látom, hogy akik csak nagyon ritkán gyónnak, vagy felületesen, azok nem fejlődnek a szeretetben és Krisztus követésében, azok úgy érzik, hogy nincs is bűnük, akik rendszeresen gyónnak, azok érzékeny, finom lelkűvé válnak a szeretetben. Akik nem gyónnak rendszeresen, gyengébbek lesznek a kísértéssel szemben, mert nem kérik Jézus irgalmából az Ő szentségi erejét, s nem tudják magukhoz venni az Ő Legszentebb Testét és vérét, ha valami súlyos „dögséget” követtek el. Aki veszi ugyanis, azzal szemben a Sátán gyengébb lesz.
A bűnbocsánat szentsége a gyógyulás szentsége is. Aki meg akar gyógyulni, annak el kell mennie az orvoshoz és el kell fogadnia a gyógyuláshoz vezető terápiát. A bűnök megbocsátása után azért még maradnak bűnös hajlamok és rossz beidegződések, esetleg félelmek vagy rossz következmények, kapcsolati sebek, amiknek gyógyulnia kell. Jézus szeretete van abban, hogy Egyházának szolgáját állítja mellénk, hogy szentségi feloldozásával közvetítse az Úr békéjét és gyógyító szeretetét, esetleges tanácsaival pedig a terápiáját.
Végül elmondok egy tragikus történetet egy lányról, aki elsőáldozása után eltávolodott Istentől, s belecsúszott egy zűrös kapcsolatba egy fiúval, akit aztán a vonatsínen találtak meg holtan, egy búcsúlevéllel. Hiába mondták neki, hogy ez csak baleset volt, nem öngyilkosság, a lány mégis önmagát okolta szeretetlenségéért, s úgy gondolta, hogy ő az oka mindennek. Hetekig nem jött ki a szobából. Állandóan azt a pulóvert hordta, amit ettől a fiútól kapott. Ezzel mintegy „feszt” „gyónt”. Vádolta magát. Talán Istennek is kimondta nap mint nap ezerszer, hogy mennyire bánja, ami történt, s bárcsak visszacsinálhatná az egészet. Ez a lány nem jött el a templomba, hogy kérje Jézus feloldozását. Tulajdonképpen szüntelenül gyónt, csak éppen nem hallotta a feloldozás szavait. Végül felkötötte magát. Harmadik kísérlete drámaian sikerült. Már nem tudták megmenteni. Dühös voltam az Ördögre, aztán a szüleire, hogy miért csak most jönnek, miért nem hozták el egykor még elsőáldozó lányukat hozzám, miért nem ismerték fel, hogy ennek a lánynak Isten irgalmára, szeretetére és feloldozására lett volna szüksége. Meggyőződésem, hogy, ha akkor találkozhattunk volna ezzel a fiatallal, még ma is élne. Szülei hiába nyugtatgatták, hogy „nem a te hibád”, a megbocsátás garanciáját nem adhatják neki, egyedül Isten oldozhatja fel őt.
Szép dolog magadban megbánni tehát a bűneidet, szükség is van rá minden este, lefekvés előtt, de garanciát csak Jézus szavai adhatnak arra, hogy el is nyerted a bocsánatot. Az Egyháznak adta ugyanis a hatalmat és papjainak, hogy meghirdessék a feloldozás örömhírét, hogy nincs többé a bűnöd. A bűnbocsánat Szentsége tehát egy örömhír-hirdetés: Isten többé nem emlékezik a bűnödre, mert nincs többé, örökre megsemmisítette azt, Jézus vérével eltörölte az ellened szóló adóslevelet.
Farkas László atya
