Kovászoló. Vége? Neeem! A táborban mégis az a hangulat lett úrrá rajtam. Csak az segített a lezárás gondolatát elhessegetni, hogy időnként megjegyezték körülöttem: „Szeptemberben még találkozunk! Sőt! Augusztusban is”…
A tábor valahol folytatása volt az évközi hétvégéknek, valahol viszont egész másnak éreztem a helyzetet, talán éppen a tábor jellege miatt. Első felében a szervezés praktikus, gyakorlati részei értek el hozzánk az előadásokban. Néhány részével találkoztam már a korábbi években, de hasznos volt. Miért? Mert nem tudtam mindent: új információk napról napra kerültek elém. Mert egyben kerülhetett bele a füzetbe az összes olyan dolog, amire figyelni kell, ha közösségnek szervezek. És ha valami egyben megvan, és nem kell a darabok után kutakodni, az mindig jó.
A tábor második felében többet mozogtunk a szabadban, aktívabbnak éreztem a programokat. Vártam a tábort. Vártam a barátok miatt, de azért is, mert idén ez volt az első nyári táborom a Mente szervezésében, ahova a tanév végi csinos ruhát és cipőt nagy lendülettel felválthatta végre a bakancs, és a kényelmes közis póló. És a tábor második felére átjárt a Börzsöny friss levegője, természetessége és szabadsága, ahol sportolunk, zenélünk, versengünk egymással, csapat csapat ellen vállvetve. Ahol felszabadult nevetések és izgatott kiáltások szállnak a levegőben, fagyit nyalunk, és beletáncolunk az éjszakába a tábortűz körül. Mintha kicsit újra gyerek lehettem volna egy rövid időre a felnőttség komolyságának burkában.
Mennyit kaptam ott! Mélység és magasság, játék és tanulás, test és lélek találkozott Isten ölelésében azon a héten.
Ha nem is a Kovászoló képzés vége volt ez a tábor, mégis megkoronázta az egész éves munkát.
És vége? Neeem! Szeptemberben még találkozunk! Sőt! Augusztusban is…
További képek a táborról ITT vannak.
