2023. augusztus 6., ragyogó napsütés Lisszabon felett. Ferenc pápa az Ifjúsági Világtalálkozó zárómiséjének végén bejelenti a következő találkozót: Szöul, 2027. Kisebb értetlenség a résztvevők között, hiszen a megszokott időköz eddig 2-3 év volt. Valakinek aztán eszébe jut, hogy az előző jubileumon II. János Pál pápa 2025-re Rómába hívta a fiatalokat.
Gyors számolás: éppen beleférek a korhatárba, még egyszer, utoljára. Az Örök Városba még nem jutottam el, itt az ideje. Az öreg kontinens találkozóira a Váci Egyházmegye Ifjúsági Lelkészsége szervez kiutazást. Idén is száznál többen gyűlünk össze, pár, máshonnan hozzánk csatlakozó fiatallal együtt. Indulás pontban 22:22-kor.
Reggel már Itáliában ébredünk. Útközben gyönyörködünk az ősi városkákban. Valószínűleg a templomon kívül nincs nagy látványosságuk, de szívesen sétálnánk pár település utcáin. Sienába egy üdvözlő leégésért be is tértünk. Az Olaszországban játszódó filmek kedvelt vágóképe, amikor a domb tetején lévő kúriába vezet fel a köves út, kétoldalt az oszloptuja-sorral. Eddig klisének gondoltam. Valójában általános tájképi elem, mint az Alföldön a falu fölé magasodó barokk templom.
Sosem csak a főtalálkozóra megyünk. Ott tömeg és rohanás van, kevés dolgot lehet megnézni. Az előtalálkozó ráhangolódás, jobban megismerjük útitársainkat és az adott ország kultúráját. Minket Umbria tartomány Foligno egyházmegyéje fogadott be, több másik hazai egyházmegyével és a kerékpáros csapattal együtt. Csapatunk egy része egy kis faluban kapott szállást, Simone atya plébániáján.
Folignóban próbálnak kitenni magukért. Délelőtt túra, este Domenico Sorrentino püspök prédikál nekünk. Utána a Giostra della Quintana nevű lovagi torna bemutatóját és a hozzá tartozó zenés-zászlós előadást tekintjük meg. Mi megtapsoltuk volna az egyre kisebb gyűrűket eltaláló lándzsásokat, de a szervezők csöndet kérnek, hogy ne zavarjuk meg a lovakat.
A következő két napunk nagyrészt Assisiben telik. Meglátogatjuk a Szent Ferenc tiszteletére épített bazilikát, majd az óvárost fedezzük fel. A nap végén a magyaroknak a Santa Maria Maggioréban előadást tart egy atya a város történelméről, illetve Szent Ferencről, akinek élete részben ehhez a templomhoz kötődött. Külön kitér az első Y generációs szentre, Carlo Acutisra, aki ebben a templomban várja a feltámadást, és akinek szentté avatását Ferenc pápa elhunyta és a konklávé miatt tavaszról őszre halasztották. Többekben felmerült egy kérdés: mi van azzal, aki az idei pünkösdi bérmálásához Acutist választotta védőszentnek?
Később az atya arról beszél, hogy a települést a város német katonai parancsnoka miatt nem érte támadás a második világháborúban, és állítólag a tudtával hogyan rejtették el a környékbeli zsidókat egyházi területen. A források szerint nem egyértelmű, hogy tudott róla, mindenesetre a helyiek a háború után hősként ünnepelték a város megmentéséért.
Az előadás után nyakunkba zuhan az ég. Csuromvizesen, de jó hangulatban vonulunk le buszainkhoz. Egy vacsora, két templomlátogatás és három további megázással később már alábbhagy a lelkesedésünk. A helyiek vendégszeretetét és a finom vacsorát csapatunk táncbemutatóval próbálja viszonozni.
Utolsó napunkon irány Assisi, a búcsúztató fesztivál. A változatosság kedvéért ismét elázunk, ezért mindenkit beterelnek a bazilikába. Itt találkozunk Fábry Kornél püspökkel. Valamit tud, mert a ruhája teljesen száraz. A program végén egy Bolognában tanuló magyar lány örül, hogy hazaiakkal találkozik.
Assisiben látok először miseruhaboltot. Kérjük az eladó hölgyet, hogy fotózhassunk. Büszkén hozza a katalógust, és mutatja, hogy melyik pápa melyik miseruhájukat viselte. XIV. Leót is öltöztették már.
Indulás Rómába. Útközben mise egy kisvárosban, Spoletóban. Esik, városnézés nincs, de a kávézó nyitva. A tévében képek a tegnapi fesztiválról. A mieink közül ketten látszódnak a közvetítésben.
Róma, expo. A szállásunkként szolgáló pavilonban ismerkedünk a zarándokoknak szánt nyakbavalóval, a mobilos applikációkkal. Lisszabonnal ellentétben a legfontosabb még működik is, amellyel ételhez tudunk jutni. A fürdővíz jéghideg – 40 fokban esne jól, nem most.
Reggel indulás a városba. A Colosseummal kezdjük, majd a találkozó nyitómiséjén a Szent Péter téren belülre jutunk. Körülöttünk jó, ha az emberek harmada követi a szertartást. Ők akkor minek jöttek? A végén egy helyre csoportosulnak az emberek. Leó pápát körbeviszik a teljesen nyitott autóval. Odafelé csak örülök neki, visszafelé megpróbálom lefényképezni. Sikerül.
Városnézésre a további napokban sincs nagyon idő. A Szent Pál-bazilikában a magyaroknak tartott misén Fábry Kornél püspök prédikál, Törő András és Böcskei László koncelebrál. Erős beszéd, fel is került a Youtube-ra. Átlépjük a Szent Kaput, sokan meg is kapják a teljes búcsút.
Még a Szent Péter-bazilikába és a Santa Maria Maggioréba jutunk el, miután kiálltuk a több száz méteres sorokat. Két másik Szent Kapun is átjutunk kis csapatunkkal. A bejáratoknál nagy halmokban állnak a biztonsági ellenőrzésnél elvett dolgok. A biztonságiak nem viccelnek. A Vatikánban svájci gárdisták színes egyenruhában őrzik a rendet. Jön egy svájci csapat, megtapsolják őket. Az őrök nem tudják leplezni a mosolyukat. Láthatóan jólesik nekik az otthoniak elismerése.
Eljutunk a tengerhez is. A helyi pubban van Unicum, az olaszok ismerik. A Zwack család az államosításkor hamis receptet adott át a kommunistáknak, a Nyugatra menekült családtagok pedig Olaszországban indították újra a gyártást, az eredeti recept szerint.
Az utolsó program következik. Irány a Tor Vergata Egyetem kampusza, a zárómise. Különvonat, majd 4 óra és 11 kilométer gyaloglás után meg is érkezünk. Már nem is számoljuk lábunkon a vízhólyagokat. Közben tűnik fel igazán, hogy mennyi rendőr és más biztonsági szervnél dolgozó ember figyel ránk. És mennyire kedvesek. A következő órákban folyamatosan érkeznek csoportunk tagjai, majd Leó pápa is helikopteren. Nem sokkal rá a nyitott autóból integet szektorunk mellett. Tíz perccel később ismét. Ekkor kezdte sokaknak megérni az aznapi megpróbáltatás.
Szervezés, hogyan jussunk ki minél hamarabb a mise után. Még világosban kellene hazaindulni az expóról, a buszsofőröknek telik a munkaideje, mely a szigorú előírások miatt sérthetetlen. Indulás.
Lábfájásomra és lassúságomra megtalálom a megoldást. Én viszem elől a nagy megyei zászlót, így a tempót én diktálom. Az olasz civilek még mindig dudálnak és integetnek. Sokkal kedvesebbek, és jobban tűrik a tömeget, mint bármelyik másik találkozó idején a helyiek. A vasútállomáson azonnal ugranak a szervezők, hogy elérjük a vonatot az expó felé. A tűzoltók kérdés nélkül adnak vizet. Tudják, hogy tíz kilométer gyaloglás van mögöttünk.
Utolsó fürdés a jéghideg vízben. Most a nagy melegben és két nap pora, izzadtsága után jólesik. Megjönnek a buszaink. Épp hogy beférünk, annyi a csomagunk. Hazaindulunk. Átérünk Szlovéniába, majd a magyar határt is átlépjük. Az utolsó megállónál a Balaton mellett páran leszállnak, így ott veszünk búcsút egymástól. Érkezés terv szerint, fáradtan, de élményekkel telve a Népligetbe. Csak győzzük feldolgozni őket.
A beszámolót köszönjük Helméczy Karesznek
