1. Az első Ipolyos találkozó április 1.
Ez volt az első ipolyos találkozó, amit mi csináltunk, helyszíne az egyik balassagyarmati iskola volt. Nem voltunk túl sokan, de mégis ez az 50 alatti létszám nagyon jó volt arra, hogy megismerjük az új embereket és a régieket is, hiszen mi is új emberek voltunk. Jó volt látni, hogy hogyan épül fel egy találkozó, és hogy a Szentlélek mennyi mindenben segíti a munkánkat. Hálásak vagyunk a helyieknek, hogy befogadtak minket és Polcz Zoltán atyának, aki igazi pásztorunk volt ezen a napon. (Patrik)
2. Összrégiós találkozó Fót, március 24-26.
Március 24-én kezdődött az összrégiós találkozó Fóton, ahol sok különböző előadásban mutatták be nekünk a tábor témáját. Számomra ez egy újfajta élmény volt, rengeteg új embert ismertem meg. Az ismerkedős játékok segítettek kimozdulni a zárkózottságomból és jó érzés volt, hogy a többiek nyitottak felém. A legérdekesebb program szerintem az volt amikor a régiók együtt beszélték át a tábor programját. Érdekes volt megismerni más régiók szokásait. Nekem ez az összejövetel a legnagyobb tanítást a barátságról adta, mert nagyon szoros barátságot kötöttem egy számomra azóta is fontos emberrel. (Az éjféltől hajnali egyig tartó sikertelen matracpumpálás csodákra képes, ha jó barátot akarsz szerezni.)
3. Mentés túra június 3.
Családias hangulatban, a lelki-testi egészségünkre fókuszálva tettünk egy 15 kilométeres túrát Hontra. Egy kedves család látott minket vendégül, ezúton is köszönjük a finom ebédet.
4. Ipolyos tábor július 10-14.
A táborról a bevezető mondatom az lenne hogy semmi sem lehetetlen. Négyen szerettünk volna egy sátorban aludni, de kiderült, hogy a sátrunk csak három személyes. Ennek ellenére sikerült bepréselni a matracokat, sőt a tábor végére már öten aludtunk abban a sátorban. Nekem a táborban az volt a legkiemelkedőbb élményem, amikor a szentgyónás után letérdeltem egy Jézus kép elé és elkezdtem imádkozni. Egyáltalán nem figyeltem az énekre vagy bármi egyébre de egyszer csak meghallottam a dalt- ,,Várj és ne félj az Úr jön már! Várj és ne félj hű szívvel várj.”- és úgy éreztem, hogy ez most nekem szól. Valahogy választ adott az akkori aggodalmaimra, kérdéseimre. A táborban sok tapasztalatot szereztem, hiszen ez volt az első mint régiófelelős. Sok feladat és kihívás volt. Nem voltam benne biztos, hogy bírni fogjuk ezt a terhet, ami ránk rakódik. És akkor, a tábor harmadik napján, a lelkinapon bementem a templomban és egy dalt énekeltek a táborozók: „Várj és ne félj, az Úr jön már, várj és ne félj, hű szívvel várd!” Kimentem és egy lány azt mondta nekem: ,,Patrik, tudom, hogy sok teher van a vállatokon és a te válladon. Szólj, és segíteni fogunk bármiben.” Akkor éreztem igazán az Isten jelenlétét, tudtam, hogyha egyedül akarom és akarjuk megoldani a dolgokat, az Isten nélkül, akkor mindhiába. Ám, ha teret engedünk neki, akkor hatalmas ajándékokban lesz részünk. Így is történt, ezért Istennek örökké hálás leszek! (Patrik)
Nekem a táborban volt lehetőségem először ministrálni és az első térdelésnél, amikor a pap fölemelte a szentostyát és én ott térdelhettem mellette az egy nagyon felemelő érzés volt számomra. (Janka)
5. Szentkúti összrégiós lelkigyakorlat október 20-22.
Szombaton a második napon, a kiselőadás után volt egy óránk csendes elmélyülésre. Az elején még furcsa volt, hogy egyedül voltam, de aztán elsétáltam a kinti oltár előtt és úgy éreztem, hogy már nem vagyok egyedül. Este a közbenjáró imánál, amikor visszaértem a terembe, éppen a „Lelkem áldd az Urat” című dalt énekelték és akkor megint azt éreztem, hogy vigyáz ránk az Úr. (Janka)
Érdekes élmény volt számomra ez a lelkigyakorlat mert közben nem igazán éreztem hogy közelebb kerülnék Istenhez. Viszont amikor hazaértem már aznap este éreztem, hogy úgymond fellendült az Istennel való kapcsolatom. Lehetőségünk volt Szentlélek keresztségben részesülni. Ezelőtt még nem is hallottam erről és bizonytalan voltam hogy kérjem e. Végül úgy döntöttem hogy kérem, mert sokszor azt érzem, hogy az evangélium arra buzdít, hogy legyek bátor.
6. Őszi találkozó november 25.
Varsányban került megrendezésre az ipolyos őszi találkozó ahol egész sokan összegyűltünk. Különböző kiscsoportos foglalkozásokon vehettünk részt. Voltak játékok, bibliakör és csendes elmélyülés. Szentmise, finom ételek és közös tánc is színesítették ezt a napot. Stresszesen és szomorúan érkeztem, de boldogan és feltöltődve távoztam. Istennek semmi sem lehetetlen!
7. Évzáró találkozó december 29.
Salgótarjánban kis létszámmal ugyan, de jókedvűen töltöttük együtt a délutánt. Énekeltünk, imádkoztunk és beszélgettünk Jézus születéséről. Kisétáltunk a salgótarjáni Kálváriára, majd a bőséges és finom uzsonna elfogyasztása közben beszélgettünk és társasjátékoztunk. A délutánt és a 2023-as évet közös koccintással és tánccal zártuk.
Írta: Bunder Zita
