Kedves Olvasóink!
Az új évvel megújult a weblap, így mi, szerkesztők is úgy döntöttünk valami újat hozunk nektek. Eddig megszokhattátok, hogy egy zenét mutatunk be pár sorban, és cikk formájában tesszük közzé, azonban idén egy új színt szeretnénk. Ez évtől blogbejegyzéseket olvashattok tőlünk, melyek együtt alkotnak egy cikksorozatot és természetesen hozunk nektek egy zenét, mely a témát és az erőt adja. Olyan témákat fogunk érinteni, melyek a mai kor fiataljainak komoly nehézségeket okoznak, és kérdéseket vetnek fel bennetek. Igazi válaszokat, igazi gondolatokat. Fogadjátok sok szeretettel legújabb írónk, Tamásfalvi Hanna gondolatait ! 🙂
A SZÉPSÉG SEBEI
1. rész
Pár éve még nem sejtettem, hogy ma azon fogok gondolkodni, hogy az emberek miért teremtenek maguknak hamis világot, és miért vállalnak hamis szerepet benne. Talán azért, mert én sem láttam igazán azt, amit néztem. Nem láttam a dolgok mögé, amikre szemeimet vittem. Hiszen mindaddig csak illúzió az élet, amíg az ember nem lát tisztán. Talán megkérdezed, hogy mit kéne látni? Mi van a valóságban, amit látni kellene? Olyan sivár és szürke minden, és ez a photoshop nélküli természet nem kelti fel az érdeklődést. Mi az, az egyetlen dolog, amit nem láthatunk sehol máshol, csak a valóságban? Vagy pontosabban ki az, akiért megéri kilépni a cukormáz és a festék alól? Érte, aki máshol nem létezik, a képernyőn nem találhatjuk meg. Ez a valaki, Te magad vagy! Egy olyan titok, amit talán még sosem próbáltál megfejteni, egy egészen egyszerű okból: azért, mert fontosabbnak tartottad mindenki más titkát! Azt hitted, csak önmagadon kívül van újdonság, pedig az igazság az, hogy az a díszes világ nem rejt semmi olyat, amit nem múlna felül az, ami benned van.
Voltál már olyan nagy tömegben, a sürgés-forgás kellős közepén, ahol mindenki nyüzsgött, csak te voltál nyugodtan egy helyen? Amikor a közösségi oldalakon töltöm az időmet, akkor pontosan így érzem magamat, mintha mindenki élne, csak én nem. Mintha mindenki tartozna valahová, mindenkinek lenne útja, csak nekem nem. Pedig ez csak megtévesztés, ami napjainkban különösen hatással van a fiatalokra. Fiúkra, és lányokra egyaránt, de most mégis kifejezetten a lányokhoz szeretnék fordulni. A fiúk sokszor vicces videókat és olyan képeket néznek, amivel szórakoztatják magukat, vagy elképesztő dolgokat keresnek, ami által még szélesebb körben ismerik meg a világot, tehát arra használják az oldalakat, hogy jobban érezzék magukat, és többek legyenek. De ahogy általánosságban is, a Világegyetemben mindennek két oldala van! Adhat fényt, ha nem ragad be az ember a mögéje vetült sötét árnyékba. A rossz, és a jó oldal között létezik átjárás és nem kell a sötét vakságban maradnia senkinek. Sajnos sok lány észre sem veszi, hogy ott van, ezért meg sem próbál váltani… Szükség lenne olyan emberekre, akik megtalálták a hidat és elindultak rajta. Bár nem egyszerű az út, hiszen egy megfoghatatlan hídról beszélünk, ahol a lelkünk a vándor. Fényképet sem készíthetünk, hogy könnyebb legyen másoknak odatalálni. Vagy mégis? Igaz, nem a bekeretezhető változatban, de én találtam egy „fényképet”, egy olyan „fotóstól”, aki átkelt ezen a hídon és megosztotta velünk tapasztalatait. Itt szeretném megerősíteni mindenkiben, hogy a zenének milyen nagy hatalma van! Képes megmutatni a láthatatlant, nem rajtunk, hanem a bennünk végbemenő folyamatot, egyszerűen az érzéseinket. Tulajdonképpen ez a dolga a zenének, hogy olyat mutasson, amit a szem nem talál meg.
Több ilyen művészre lenne szükség, mint Alessia Cara, aki fiatal kora ellenére felveszi a hangot az idősebbekkel, és kiáll a természetes értékek mellett, melyet születésünkkor mindannyian megkapunk.
A szépség valami, amire mindenki vágyik, de mindenki másképp értelmezi. Sokan lenézik, ha valaki a szépségért él, mert nem veszik észre, hogy ők maguk is a szépségért élnek, csak mást jelent számukra ez a szó. Az embereknek ismerniük kellene a szépséget, hogy ez kiárad és átjár mindent. Hadd hozzak néhány példát… A nagymamám a szépségért él, hatalmas kertje van, amit élvezettel gondoz, az ő kis világa áll a kerítések mögött. Tavasszal csodálja a színes virágokat, nyáron ízleli a finom gyümölcsöket, ősszel megtalálja a változó levelekben a szépséget, ahogy télen is a meztelen ágakon ülő hópelyhekről visszacsillanó napfényben. Az apukám a szépségért él, minden útja után tisztára törli az autó ablakait, átmossa az ajtókat, kiporolja a szőnyegeket és a gumik rései közül kiszedi a kavicsokat, amik oda beszorultak.
Az anyukám a szépségért él, minden hétvégén a piacról a legszebb húst, és legérettebb gyümölcsöt válogatja ki, hogy az ünnepi ebéd méltó legyen a családi asztalra. A nővérem a szépségért él, két éves kisfiának megtanítja, a „kérem” és a „köszönöm”-öt, a „bocsánatot”, és hogy hogyan vessen keresztet. A legjobb barátnőm a szépségért él, folyamatosan viccelődik, és nem lehet vele unatkozni, annyira szórakoztató. Én is a szépségért élek, szeretném megragadni a dolgok lényegét, és írásaimban tükröt tartva megmutatni. Folytathatnám a felsorolást…, és hogy hova szeretnék eljutni? Oda, hogy nem közhely az, hogy mindenben van szépség, és a természetes szépségnek nincsenek sebei. Mindenkinek saját magának kell feltennie a kérdést, hogy mit hall a „Szépség” szóban! A lányok előszeretettel kérdezik meg erről a divatlapokat, a tv-t, és az üzletek eladóit, de mikor kérdezik meg saját magukat? Ha megkérdezik, akkor már nem trendi akar lenni, hanem egyedi, nem divatos, hanem önmaga. A különbség a kettő között, hogy az egyik szépség mulandó, a másik viszont örök, mert velünk együtt nő. Talán változik, de az a tény, hogy az bennünk van és a miénk, az nem változik. Szeretném, ha a lányok tudnák, hogy minden szép, amit szeretünk, és semmi sem lehet szép, ha nem ad nekünk jó érzéseket.
Írta: Tamásfalvi Hanna
(A Nyitott Fül csapata: Blaskó Rebeka,Blaschke Sebestyén,Dudás Bernadett, Kis Domonkos, Kasza Boglárka, Nyulas Tamás, Ponyi Ferenc, Tamásfalvi Hanna, Kis Dalma Róza )
KERESS MINKET MÁR INSTAGRAMMON IS! 🙂
