„Jézus keresztje alatt ott állt anyja” (Jn 19, 25 a)
Eljön az életünkben egy óra, amikor olyan hitre és olyan reményre van szükségünk, mint amilyen Máriának volt. Amikor úgy tűnik, mintha Isten már nem hallgatná meg az imádságainkat, megcáfolná ígéreteit. Emlékezz Mária hitére és te is kiáltsd: „Atyám, nem értelek már, de bízom benned!” Talán Isten épp most kéri tőlünk, hogy áldozzuk fel Neki a mi Izsákunkat, vagyis azt a személyt vagy dolgot, azt a tevékenységet, tervet, ami oly kedves nekünk, és amit maga Isten bízott ránk egy napon, amiért annyit dolgoztunk, hogy megmutassuk, Ő drágább nekünk még az ajándékainál is.
Isten próbára tette Máriát a Kálvárián – miként próbára tette a népét a pusztában –, hogy megvizsgálja, mi van a szívében. És Mária szívében ott találta érintetlenül, sőt, még erősebben az angyali üdvözletkor kimondott igen-t. Máriának minden oka meglett volna, hogy azt kiáltsa Istennek: „Becsaptál engem!” Futva menekülhetett volna le a Kálváriáról, de ő állva maradt csendben. Egészen sajátos módon a hit vértanúja. Az Istenbe vetett bizalom legnagyobb tanúságtevője lett a Fia után. Mária igenné lett Isten számára. Isten ezt mondta Ábrahámnak: „Mivel ezt tetted, és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait, és mint a tengerpart fövenyét… népek atyjává teszlek téged” (Ter 17,5; 22,16). Most ugyanezt mondja az Úr Máriának: „Népek anyjává, az én Egyházam anyjává teszlek! A te nevedben megáldom a föld összes faját. Boldognak fog hirdetni téged minden nemzet!”
Mária ráhagyatkozott és kitartott Fia mellett. Számunkra is fontos példaként áll, hogy tudjuk, a legsötétebb óráinkban hova kell fordulnunk igazán. A héten éljünk Krisztus felé fordulva!
A korábbi táborra készülő cikkeink itt érhetőek el!
