Ide jön majd a Dél-Duna Régió facebook oldala
szombat, május 25, 2019

Férfi és nő Tiszaföldváron, avagy tiszás tábor 2015

“Nem jó az embernek egyedül. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő” (Ter 2,18).

Idei tiszás táborunk mottója több szempontból meghatározó volt a táborra nézve. Egyfelől senkinek nem jó otthon egyedül töltenie a nyarat. Úgy tűnik, ezzel a tábor mintegy 80 résztvevője is egyetértett, amikor úgy döntött, eljön a plébániára, hogy együtt legyen velünk egy hetet (aug. 4-9.).

Másfelől a tábor témája a bibliai mottó szellemében a férfi-nő kapcsolat volt. A két nem különbségeitől kezdve a párkeresésen és együttjáráson át egészen a házasságig taglaltuk a témát.   
Hat tanúságtételt is hallhattunk, amikor egyének vagy párok (házasok és Laci atya) meséltek a saját életükről, tapasztalataikról, így a fiatalok hiteles példákat hallhattak. Nagyon fontos ez a téma. Nemcsak azért, mert a fiatalokat már egészen korán elkezdi érdekelni, hanem azért is, mert a világ gyakorlata jelentősen eltér az egyház tanításától, például a házasság előtti testi kapcsolat vagy összeköltözés kérdésében. Sőt, felmérések szerint még a hívők jelentős része is idejét múltnak vagy betarthatatlannak tartja az egyház tanítását ezen a téren. Remélhetőleg a táborlakók megérthették a tanúságtételek és kiscsoportos beszélgetések alapján, hogy az egyházi álláspont nem rideg eltiltást, korlátozást jelent, hanem az ő érdeküket szolgálja. A tanúságtevők saját tapasztalatuk alapján mondták el, hogy a kapcsolat akkor tud igazán elmélyülni, ha először a felek közötti barátság erősödik meg, s a szexuális kapocs csak a végleges elköteleződés (házasságkötés) után alakul ki. Ellenkező esetben a szeretet kifejezése megreked azon a szinten, amelyen a testi kielégülés előtt volt, és nem fejlődik tovább, nem keres új utakat, hiszen nem érzi szükségét. Ez pedig majd visszaüt, legkésőbb a házasság azon szakaszaiban, amikor egészségügyi okokból lehetetlen a nemi kapcsolat (pl. szülés utáni időszak). A partnerrel való szexuális kapocs elhomályosítja a józan ítélőképességet, így fennáll a veszélye, hogy olyan emberek kötnek később házasságot, akik nem illenek egymáshoz. Ha pedig egy olyan kapcsolat szétszakad, ahol a partnerek testileg is teljesen átadták magukat egymásnak, akkor az mélyen bevésődő sebeket okoz, melyek a későbbi párkapcsolatok kialakulását is jelentősen megnehezítik. A házasságra való tiszta készület mellett még sok más érv elhangzott, a fentiek azonban szinte minden tanúságtételben előjöttek. További érvekre és tapasztalatokra ajánlom a http://biztosut.blogspot.hu weboldalt.

Még egy beszédes adat a témához: a felmérések szerint azok a párok, akik a szexszel a házasságkötésig vártak, 95%-ban együtt maradtak, míg az országos átlag 50% körüli. Ha a párok a tiszta készület mellett ráadásul még minden nap együtt imádkoztak, akkor az együtt maradási arány 98%. Mindezek ismeretében az egyházi álláspont vitatása szerintem a valóság elől való menekülés kategóriájába esik.

Örültem, hogy többen is mondták: bár már nem először voltak idén tiszás táborban, a mostani is tartogatott számukra meglepetéseket, új, kreatív elemeket. Idén például az akadályversenyt a városban rendeztük meg, és bár félig elmosta az eső, mégis a változatosságot érzékelték az emberek. Meg persze annak is megvan a maga hangulata, ha az eső elől kell menekülni. Új elemnek számított még az éjszakai bátorságpróba, a Shrek c. animációs filmen alapuló tábori keretmese és a napindító színdarabok, amikor férfi és női erények napi gyakorlására biztattuk verses formában a táborlakókat. Idén az előadások alatt kétfelé osztottuk a csapatot, a kisebbek a témához kapcsolódó színi jeleneteket tekinthettek meg, melyek a Shrek világában zajlottak. Ezáltal lehetővé vált, hogy a nagyobbak a színdarabok alatt hosszabb és tartalmasabb tanúságtételeket hallgassanak meg, hiszen nem kellett attól tartanunk, hogy a kicsik unatkozni fognak.

Bár számos népszerű programot is megszerveztünk (strand, csapatjátékok, tábortűz, táborzáró buli) visszajelzések alapján sokak számára – köztük számomra is – a legmaradandóbb élmény a lelki nap volt. Minthogy a táborunk lelkigyakorlatos tábor, ezt az egyik legnagyobb sikerünknek élem meg. Jó volt látni, hogy sokan elmentek gyónni, hogy megérintette őket a szentségimádás és a közbenjáró ima. Most is élénken él bennem az a kép, mikor a közbenjáró ima alatt egyszer-egyszer a szentélyből végignézve a padsorokon tömegével láttam a könnyező arcokat, olyanokét is, akik tavaly nem is maradtak végig a közbenjáró imán. Érezhető volt, ahogyan a Szentlélek megérintette ezeket a gyerekeket – meg persze a felnőtteket is, engem is beleértve. Bízom abban, hogy erre az Isten-élményre mindannyian sokáig fogunk emlékezni, és hogy ebből meríthetünk erőt a hétköznapjainkban is.

Köszönjük mindenkinek a segítségét, aki bármilyen módon hozzájárult a tábor sikeréhez. Kérünk mindenkit, aki jelen sorokat olvassa, hogy imádkozzon a közösségünkért és a további programjaink sikeréért. Ez az imádság tartson meg minket a Sátán kísértéseivel szemben.

Végezetül pedig adjunk hálát mindannyian az Istennek, aki a mi gyenge emberi erőfeszítéseinkhez hozzátette a maga oroszlánrészét, és széppé tette a táborunkat. Hiszen amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy mi sem, ha nem maradunk meg Jézusban (vö. Jn 15,4).

ifj. Kovácsik Antal

  <strong style="font-size: 20px;">KÉPEK A TÁBORRÓL</strong><span style="font-size: 20px;">

A tábor utolsó estéjén ezt a kis képösszeállítást vetítettük le: