Ide jön majd a Dél-Duna Régió facebook oldala
vasárnap, február 23, 2020
Uncategorized

Ipoly menti nyári tábor 2012

Nehéz értékelni egy tábort, amiben az ember szervezőként vesz részt. Jó volt, tetszett és éreztem, hogy köztünk jár a Szentlélek és átjár bennünket, vigyáz ránk, és amikor kell, mindig jó időt ad nekünk az Isten. Éreztem szent Pál szavainak mély értelmét, hogy „Isten az őt szeretőknek mindent a javára fordít…” Ezen felül még többet mesélni nem nagyon tudok, így kérek mindenkit, hogy nézze el nekem, hogy nem részletes leírást adok, hanem cseppeket, képeket az életünkből ez alatt az egy hét alatt.

Szervezőként visszagondolni egy táborra, vagy rendezvényre mindig olyan, mint fogni egy mérleget és felpakolni rá minden egyes momentumot. Hogy kinek mi a mérleg két oldala, az szerintem változó. Nálam a kihívások és az örömök képezik a két serpenyőt. Tábor elején jött a gondolat, hogy egy megbeszélésen sem mondjuk azt, hogy valami „BAJ”, ezért mindig azt mondtuk „az a kihívás”, és egy idő után az embernek a részévé válik, és magáévá teszi ezt a nézetet, és sokat segít megtalálni Istent a hétköznapokban. Könnyebb azt mondani, hogy „Uram, észrevettem, hogy te állítottál kihívás elé, és azt is, hogy segítettél megfelelni is azt.” Hát, részemről ez volt a tábor legnagyobb felismerése. Megragadt bennem Szegedi Laci atya tábornyitó szentmisés gondolata: „Tanuljátok meg gyerekek az Istenre bízni magatok, és azt mondani, hogy ‘Uram, oldd meg, ahogy akarod’ és ő meg is oldja.”

Maradnék ennél a vonalnál. Jó katonává kellett válnunk egy hét alatt, ami lehetetlen, de ennek ellenére megtöltöttük tarisznyánkat erényekkel, és felvérteztük, felfegyvereztük magunkat Isten fegyverzetével. És Farkas Laci atya bátorítására saját képességeinkhez mérten tudtuk átadni az életünket az Istennek.

És akkor néhány szót a táborról: fociztunk, strandoltunk, kézműveskedtünk, vetélkedtünk, okosodtunk, sokat beszélgettünk és rengeteget nevettünk. De beszéljenek a résztvevők visszajelzései:

„Nagyon jól érzetem magam a táborban. Jó volt a hangulat, na meg persze a társaság is. Nagyon sok új barátot szereztem. Olyan emberekhez tudtam közelebb kerülni, akikről sosem gondoltam volna, hogy mi ilyen jó barátok leszünk. Szerintem ez volt az eddigi legjobb tábor, amiben voltam. Nagyon várom már a következőt.”
Pifka Viktória

„Első mentés táborunk volt, sokat hallottunk már róla, de vegyes érzelmekkel vártuk, milyen is lesz majd. Minden várakozásunkat felülmúlta, nem éreztük, hogy mi itt “újak” vagyunk, öröm volt a közös szolgálat, még ha nem is mindig voltunk túl aktívak. “Bevallom”, mi is pihentünk közben kicsit. Sok lelkes, nyitott és mindenképp bátor (!), viharoktól sem rettenő:) fiatal táborlakót ismerhettünk meg. Készülünk jövőre is!”
Kuris Enikő és Tibi

„A tábor nagyon- nagyon jó volt számomra és hiányzik is. Élveztem a miséket, az énekeket, az előadásokat, a kiscsoportokat, a sportnapot, az Ubulos történeteket, a hatalmas esőt, hogy bent aludhattunk és a jó társaságot is. Jó volt a hangulat, és remélem, ISTEN megadja, hogy jövőre többen is jönnek, és hogy még ettől is jobb legyen!”
Kiss Mária Krisztina

„Én nagyon jól éreztem magam a táborban, tetszettek a programok és jó volt a társaság. Az előadások nagyon ötletesek, és érdekesek voltak. Ami még a legjobban tetszett, az a tábor “témája” volt, és a logo, hogy mindannyian váljunk a hit harcosává. Mióta eljöttünk, azóta nagyon sokat gondolok a táborra, és arra, hogy milyen jó lenne visszamenni. Köszönöm a szervezőknek, hogy ilyen szép hetet szereztek a tábor lakóinak.”
Bodonyi Viki

Hát nem maradt más hátra, mint némi magyarázat az előttem szólókhoz.

Ubul a hit jó harcosa, aki mindig betartja a tábor szabályait, és Egon a gonosz lélek szolgája. Sokat tanultunk Ubultól.

Az éjszakai szentségimádás közben esett, sőt zuhogott, sőt vihar volt és bár nem állt minden sátor erősen, de az emberek, és főleg a gyerekek hite és bátorsága viszont erősebb volt minden földi építménynél. Amikor a kisebbeket betereltük a nagyterembe, és a nagyobbak még a templomban imádkoztak, akkor a kisebbek körben álltak a nagyteremben, megfogták egymás kezét és imádkoztak azokért, akik féltek a viharban, és azokért, akik az esőben mentették a menthetőt. Ha ez eszembe jut most is megkönnyezem, megható volt.

Enikő és Tibor házaspárként szolgáltak velünk, és sok fiatalnak volt áldásos látni azt a példát, amit ők mutattak nekünk szeretetből, és tisztaságból.

Ezúton köszönöm mindenkinek, aki részt vett, segített vagy akár csak imádkozott értünk.

Heinczinger Zorán


A képeket itt találjátok.

Táborunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.