Régiók

A nagyböjti idő első ifitalálkozója Etesen volt….

„Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és HŰSÉGgel élj.”
                                                                                                                                              Zsolt 37,3

Egy kezdetben kissé ködös, azonban később gyönyörű napsütéses napra ébredtünk 2014. március. 8.-án az etesi ifjúsági találkozó napján.  A helyiek már kora reggel energiát nem kímélve sürögtek, forogtak, hogy az érkező fiatalokat forró teával kínálhassák meg.DSCF4152
Mikor mindenki megtalálta a helyét, kezdetét vette a reggeli ima, aminek keretein belül szívhez szóló versek és énekek hangzottak el, ezzel kellőképpen ráhangolva a fiatalokat az előadásra, aminek témája a hűség volt. Ennek kifejtése egészen új módon történt. Az előadók négy különböző színdarabot, szituációs játékot előadva mutatták be a hűség fontosságát, és azt, hogy milyen nehéz is hűségesnek maradnunk Istenhez, a barátainkhoz, és persze önmagunkhoz is.

Nőnap lévén az Ipolymente férfitagjai saját két kezükkel készített képeslapokkal, és egy Ároni- áldással kedveskedtek a lányoknak, ami igazán szép gesztus volt a részükről, és természetesen mindenki örömmel fogadta, ezt elárulták a mosolygó, halvány pírba borult arcok.

A kis csoportos beszélgetések, mint már megszokhattuk, segítettek megérteni, illetve még jobban elmélyülni a korábban elhangzottakban.
Az ebéd után rövid pihenő következett, adódott lehetőség szabad játékra, illetve beszélgetésre és ismerkedésre is. A délután pedig az önfeledt játék jegyében telt. A közösségi házban activity zajlott, a kertben pedig egyéb szabadtéri játékokon vehettek részt az arra vágyók.

DSCF4229

Mivel közeleg a Húsvét, a szentmise előtt egy különleges keresztúton vehettünk részt. A különlegessége abban rejlett, hogy a délelőtt folyamán beosztott kiscsoportok jelenítették meg az egyes állomásokat, ezáltal ők is átélhették, közelebb érezhették magukhoz Jézus szenvedését, és ennek jelentőségét, a mi életünkre nézve.

 

A szentmise után egy emléklappal és remélhetőleg lelki ajándékokkal telve bocsáthattuk útjukra a fiatalokat.

Szegner Dóri