Ide jön majd a Dél-Duna Régió facebook oldala
szerda, július 24, 2019
Nyitott fül

Benned is van Valami! – Évadzáró és nyárköszöntő cikk

Kedves Olvasóink! Kedves Nyitott Fülűek! 

Hangerőt feltekerni! Limonádékat behűteni! Strandlabdákat felfújni, naptejet otthon nem hagyni! 

Hivatalosan is vége az idei tanévnek, röpüljenek a sapkák az égbe! Most, hogy javában tombol a hőség, mi is tombolni hívunk titeket legújabb dalunkkal! A bizonyítványokat a kezünkben szorongatva-főleg az idén érettségizők- mindenkiben felmerül a kérdés, hogyan tovább? Mi lesz velem? Mi van, ha rossz szakot választottam? Ha valami nem úgy történik, ahogy lennie kell? Ezeket a kételyeket jöttünk eloszlatni bennetek, amiben Hanna írása és Hawk Nelson dala segít! Mert benned is ott van az a VALAMI, ami képessé tesz BÁRMIRE! 🙂 

Van valami bennünk. Valami, ami természetesen bennünk van. Nem szükséges hozzá valamit megvásárolnunk, vagy előfizetnünk rá. Létezik egy olyan részünk, amit alig merünk használni. Nem vesszük igénybe a szolgáltatásait, mert napjainkban nem népszerűsítik, és nem reklámozzák. Ez azonban még nem változtat azon a tényen, hogy van bennünk valami. Azért írom, hogy „valami”, mert sokan sokféleképp nevezik, pedig egyáltalán nem is szükséges megneveznünk, hiszen nem az a lényeg, hogy hogyan hívják. Fontosabb inkább az, hogy hogyan találunk rá és miképp tudjuk felszabadítani magunkban. Ahogy látszik, ez egy belső utazás, a megoldás nem a külvilágban keresendő, bár ha tudunk olvasni életünk jeleiből, akkor nagyon sokat segít nekünk az, ami körülöttünk van. Oprah Winfrey (író, amerikai televíziós műsorvezető) az mondta: „Ami Veled történik az Érted is történik!” Azt gondolom, hogy ez összefoglalja az egészet. Soha semmi sem hiábavaló, vagy rossz. Ami rossznak érződik az csak egy még kiforratlan, kidolgozatlan helyzet, ami később nyer értelmet. Ezért csak türelemmel érthetjük meg, hogy ami velünk történt az miben használ nekünk.  Ez a bizonyos bennünk lévő „Valami” lesz az, ami meghozza a felismerést.

Jézus azt mondta: „Aki Bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amiket én magam cselekszem, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek… Én pedig kérni fogom az Atyát és más vigasztalót ad nektek: az Igazság lelkét, aki mindörökké veletek marad.” (János 14, 2)

Tehát nem értem miért viselkednek úgy az emberek, mintha a világ a pusztulás felé haladna. Ha valami a pusztulás felé halad, akkor az, nem a világunk, hanem a régi eszme, mely szerint az ember pusztán anyag és kémiai vegyületek keveréke. Az emberek próbálnak összefogni, hogy megmentsék a bolygót, pedig elegendő lenne önmagukat megmenteniük. Ez pedig annak a „Valaminek” a megismerésével lehetséges, amiről Jézus is beszélt, már több mint 2000 éve. A feltétel pedig, ami a hozzájutáshoz szükséges az egyszerű hit. Nem kell sanyargatnunk magunkat, önostorozó bűnbánatba kezdeni és ismételgetni magunkban, hogy apró, pici, lényegtelen, bűnös emberek vagyunk, akik semmire sem képesek. Jézus egyértelműen megmondta, hogy akár még nagyobb dolgokat is tehetünk, ha olyanokká válunk, mint Ő! Miben különbözött Ő nálunk? Abban, hogy Isten Fia volt és abban, hogy ezzel tisztában is volt. Tehát tisztában volt azzal, hogy Ő kicsoda és hitt önmagában, a benne lévő erőben. Megmondta, hogy az Atya nem valaki, rajta kívüli nagyhatalom, hanem olyan hatalom, ami bennünk van. Persze ez nem azt jelenti, hogy istenek vagyunk, de azt igen, hogy Istennel együtt teremthetünk!

Az emberek elméjét összezavarták a tudományok, melyek szerintem igazából szintén Istent keresik. Sajnos azonban többen elvetették a hit értékét, így a valóságot pusztán lekorlátozták a látható, kézzel fogható dolgok világára. Az Igazság azonban ennél sokkal részletesebb. Mint ahogy valójában az anyag is mozgó részecskékből áll, és a legtömörebb test sem szilárd. Tehát Istent sem csak a látható világunkban kell keresnünk, hanem önmagunkban és a többi élőlényben: emberekben, állatokban, a természetben… Mindenben, ami TERMÉSZETES.

A természetesség az a valami, ami bennünk van és mégis hatalmasabb nálunk. Manapság könnyen elbizonytalanodunk önmagunkban a külvilág ingereinek következtében és elrejtjük természetes személyiségünket. A természetesség alatt a különlegességre is gondolok, az egyediségre. Mindenkinek más a természete és ezért nem lehet összemosni a természetesség fogalmát semmivel. Ahogy nem mondhatod meg a virágnak, hogy legyen fa, hiszen a fák olyan természetesek. A virág virág, és Ő a szirmaival és az illatával természetes, a fa pedig ágaival és törzsével.  Együtt pedig megalkotják a kertet, ahol minden élőlény természetesen felvállalhatja önmagát. Ha a virág is fává akarna változni, akkor erdő születne, ami már sokkal sötétebb, sűrűbb és vadabb, nem olyan barátságos és otthonos, mint a kert… a Paradicsomi kert…

Próbáljunk meg természetesen önmagunk lenni. Nem szabad elfolyatni az érzéseinket, még akkor sem, ha negatívak, mert úgy ismét természetellenesen viselkedünk.  A fájdalom, a düh ugyanúgy emberi, mint a kedvesség és az öröm. A lényeg az, hogy az előbbieknek ne hagyjuk pusztítani, vagyis megsebesíteni magunkat vagy másokat. Vállajuk fel, majd engedjük el őket, hiszen így tisztulhatunk meg, ahogy a patak is magába engedi a saras lábú madarat, de nem tartja meg a piszkot, hanem az új áramlattal elsodorja azt.

Végül pedig Jézusra utalnék vissza: „Bármit kértek majd…”, tehát bátran merjük kérni azt, amiből úgy érezzük, hogy hiányt szenvedünk, hiszen a Teremtő szeretet, ezért a legjobbat szánja nekünk, megajándékoz bőségével, de ehhez tudtára kell adnunk, hogy mit is szeretnénk. Sosincs távol tőlünk, hiszen bennünk van, és a természetes énünk mindenki másnál jobban ismeri Őt, ezért nyugodtan éjük meg ezt a „Valamit”, ami Egy Vele.

Írta: Tamásfalvi Hanna 

Hawk Nelson dala, a He Still Does arról énekel, hogy bármilyen elveszettnek is érezzük magunkat a világban, az Isten ott van, mint a tűz az éjszakában, és folyamatosan működik. Ezek a megfejthetetlen rejtélyek bennünk kezdődnek, az Ő teremtményeiben. Talán észre sem vesszük, de Ő munkálkodik, és azon az úton tart minket, ahol lennünk kell! Hallgassátok és higgyétek! 

Utóirat a szerkesztőtől: Engedjétek meg, hogy az évad zárásaként, lezárjunk valami mást is. Egy fejezetet az életembe, ami többet jelentett, mint egy zenei rovat vezetése. Egy fejezetet, ami megmutatta számomra, hogy mi tesz boldoggá igazán. Ami olyan “munkát” adott, amit valóban csinálni szeretnék a jövőben. Egy csapatot kaptam a Jó Istentől az ország különböző pontjairól, akiket összekötött a zene és az, hogy szeretnek írni. Köszönöm, hogy 3 éve ezt a kivételes rovatot vezethettem a mente.hu-n, apró színfoltként. Itt az ideje, hogy átadjam a stafétát a következő nemzedéknek! Búcsúzom a Nyitott Fültől, az új szerkesztő(k) pedig szeptemberben folytatják azt, amit elkezdtünk évekkel ezelőtt. Addig is a nyáron, HALLGASSATOK ÉRTÉKET!

(Szerkesztő, rovatvezető: Kis Dalma Róza)

(A Nyitott Fül csapata: Blaskó Rebeka, Blaschke Sebestyén, Dudás Bernadett, Kis Domonkos, Kasza Boglárka, Nyulas Tamás, Ponyi Ferenc, Tamásfalvi Hanna, Kis Dalma Róza )

KERESSETEK MINKET INSTAGRAMMON IS!

@nyitottful