Július 6-án végre újra megtelt a nagymarosi plébánia. Közel ötvenen érkeztünk meg az Észak-Dunás nyári táborba: volt, aki régi barátokat ölelt meg hosszú idő után, és olyan is, aki úgy lépte át a plébániakert kapuját, hogy szinte senkit sem ismert.
Egy érzés viszont mindenkiben közös volt: alig vártuk, hogy elkezdődjön a tábor.
A következő hat napban együtt nevettünk, játszottunk, sportoltunk, táncoltunk, imádkoztunk, beszélgettünk, és közben olyan élményekkel és barátságokkal gazdagodtunk, amelyeket biztosan sokáig magunkban hordozunk.
A tábor mögött rengeteg munka állt: a KT-k, vagyis a Kisebb Testvérek hónapokon keresztül készültek arra, hogy ez a hét valóban különleges legyen.
Már az első nap sem maradtunk program nélkül
Nem sokat tétováztunk az érkezés után: rögtön kiscsoportokba rendeződtünk, majd jött:
- a délutáni városjáték,
- az esti számháború,
- a közös szentmise,
- és természetesen a dicsőítés.
A játékok közben egyre több nevetés hangzott el, és azok is hamarabb feloldódtak, akik az érkezéskor még senkit sem ismertek. Még a hirtelen nyakunkba zúduló eső sem tudta elnyomni a lelkesedésünket.
Sport, Duna, strand és egy kis chill
Másnap reggel napindító imával kezdtünk, majd irányba vettük a sportőályákat!
Volt, aki focizott, mások röplabdáztak, és persze olyan is akadt, aki inkább csak lélekben vett részt, miközben figyelte a többieket.
Ebéd előtt az „Almáskertben” Hadi Feri bácsi gondolataiból nspirálódtunk, majd délután végre jutott idő a pihenésre is.
A nagy melegben:
- volt, aki az árnyékban hűsölt,
- mások a Dunában fürödtek,
- vagy egyszerűen csak beszélgettek és élvezték az együtt töltött pillanatokat.
Később Hümpfner Erik atya tartott nekünk előadást és szentmisét.
A nap végén aztán különváltunk: a fiúk Nagymaroson maradtak, a lányok pedig Kóspallagra indultak, hogy ott töltsék az éjszakát a másnapi fiú-lány nap előtt.
A tábor egyik csúcspontja: a fiú-lány nap
Szerdán végre elérkezett a tábor egyik legjobban várt programja: a fiú-lány nap.
A lányok a délelőttöt lelki feltöltődéssel kezdték. A Bibliából három különleges női alakot ismertek meg közelebbről: Esztert, Sárát és Lídiát.
Közben arra is jutott idő, hogy:
- csendben Jézussal legyünk a templomban,
- kézműveskedjünk,
- és begyakoroljuk az esti táncunkat, amellyel a fiúknak készültünk.
Eközben a fiúk Nagymaroson maradtak. A belső tisztaságról hallgattak előadást, majd különböző csapatépítő programokon vettek részt. Délután még egy dalt is megtanultak, hogy este ezzel lepjék meg a lányokat.
Egy este, amikor mindenki kicsit elegánsabb lett
A fiú-lány nap egyik különlegessége, hogy estére egy kicsit elegánsabb ruhába öltözünk. A hétköznapi tábori viselet helyett előkerültek a szebb ruhák, és érezni lehetett, hogy valami különleges készül.
Miután a nemrég felszentelt Dobay Mikó atya újmisét mutattott be, jöhetett az este, amire egész nap készültünk.
Volt zene, tánc, előadás és rengeteg nevetés. Az ünnepi vacsorát asztaltársaságokban fogyasztottuk el, közben pedig megosztottuk egymással a nap legjobb pillanatait.
Nem véletlen, hogy sokunk számára ez a tábor egyik kedvenc napja. A közös tánc, a jó hangulat és az együtt megélt esti pillanatok még közelebb hoztak minket egymáshoz.
Egy nap, amikor végre lelassultunk
A negyedik napon már nem a pörgésé, hanem a lelki feltöltődésé lehetett a főszerep.
A délelőttöt csendességben töltöttük. Mindenki másképp használhatta ki ezt az időt:
- lehetett gyónni,
- betérni a templomba,
- végigjárni az imaösvényt,
- vagy egyszerűen csak csendben lenni és lelassulni.
A délelőtt végén Kovács Zsolt atya mutatott be szentmisét.
Délután egy kis játék után több előadás közül választhattunk a „misszió a hétköznapokban” témájában. Együtt gondolkodtunk arról, mit jelent a hitünket nemcsak a templomban, hanem a hétköznapjainkban is megélni.
Imádkoztunk egymásért
A nap végén egy olyan program következett, amelyre valószínűleg sokáig emlékezni fogunk.
Közbenjáró imára és szentségimádásra gyűltünk össze. A templom megtelt a fiatalok énekével. Imádkoztunk, dicsőítettük az Urat, és egymásért is közbenjárhattunk.
Ezúttal nem kellett rohanni egyik programról a másikra. Nem kellett versenyezni vagy teljesíteni. Egyszerűen csak megálltunk, hogy együtt lehessünk Istennel és egymással.
A csend, az ének és a közös imádság különleges hangulatot teremtett. Talán ezért is lett ez az este a tábor egyik legmélyebb pillanata, amely sokakat lelkét érintette meg.
Kiscsoportban együtt, egyre mélyebb barátságokkal
Pénteken a kiscsoportoké lett a főszerep.
A nap középpontjában a csapatmunka, az összefogás és az egység ereje állt. A reggeli imát is kiscsoportokban kezdtük, majd délelőtt különböző állomásokon haladtunk végig.
Együtt gondolkodtunk az adott igékről, tanításokról és feladatokról, miközben egyre jobban megtapasztaltuk, mennyi mindenre képes egy közösség, ha mindenki hozzáteszi a saját részét.
A délelőtt végén Zsolt atya szentmisét mutatott be, amelynek keretében új Kisebb Testvért és Bojtárokat* is avatott.
*A Bojtár a KT-hivatásra felkészülő fiatalok megnevezése.
Színesest: amikor elszabadult a kreativitás
Délután már minden kiscsoport az esti színesestre készült.
Ötleteltünk, próbáltunk, alakítottuk az előadásokat, és közben kíváncsian találgattuk, vajon a többiek mivel készülnek.
Este aztán minden lelepleződött!
A kiscsoportok egymás után adták elő saját rövid színdarabjaikat. Kreatív, vicces és igazán ötletes produkciók születtek, így a nevetésből ezen az estén sem volt hiány.
És persze egy Észak-Dunás színesest nem lehet teljes táncház nélkül és a tradicionális Észak-Dunás finomság, a hucipuci nélkül sem.
Az utolsó nap, amikor még maradtunk volna egy kicsit
Az utolsó reggelen már kicsit fáradtan ébredtünk. Hat nap együtt töltött idő után azonban nemcsak a kimerültséget éreztük, hanem azt is, hogy milyen gyorsan elrepült a tábor.
A napot szentmisével kezdtük, majd reggeli után következett az utolsó kiscsoportos program. Jó volt egy kicsit megállni, visszagondolni arra, mi mindent éltünk át együtt, és megfogalmazni azt is, mit viszünk magunkkal ebből a hat napból.
A délelőtt folyamán még tornazsákot is festettünk, és természetesen maradt idő beszélgetésre is.
Aztán elérkezett az a rész, amit egyikünk sem várt igazán: a pakolás.
Lebontottuk a sátrakat, közös erővel kitakarítottuk a táborhelyet, és igyekeztünk rendet és tisztaságot hagyni magunk után.
Majd jöttek a búcsúölelések, az utolsó beszélgetések és a nehéz elköszönések.
Fáradtan, de annál több élménnyel és emlékkel a szívünkben indultunk haza.
Köszönjük, hogy együtt lehettünk!
Egy ilyen tábor mögött rengeteg ember munkája, szolgálata és imája áll.
Hálásan köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult ahhoz, hogy az Észak-Dunás tábor létrejöhessen.
Köszönjük:
- a jelenlévő atyák szolgálatát,
- a tanúságtevők és közbenjárók segítségét,
- a konyhások munkáját,
- a Váci Egyházmegye anyagi támogatását,
- és minden imát, amely elkísérte a táborunkat.
Mi pedig hazavittük mindazt, amit ez a hat nap adott nekünk: közös élményeket, új barátságokat, sok nevetést, mély imákat és egy közösséget, amelyhez jó volt újra és újra visszatérni.