Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel:
„Vak vagyok, kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez és látta: a kalapban sok pénz van.
A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit?
A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit?
Az újságíró így válaszolt:
„Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.„
Mosollyal az arcán távozott.
A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:
„Tavasz van, és én nem láthatom.”
Címkék:lelki apró
