A Teremtő – Szükségszerűen van a világ, vagy valamikor kezdődött?
„A keresztény hit kezdettől fogva szemben találta magát olyan tanításokkal, melyek az eredet kérdésére az övétől eltérő válaszokat adtak. Az ókori vallásokban és kultúrákban számos mítosz szól a világ keletkezéséről.
Egyes filozófusok azt mondták, hogy minden Isten, a világ Isten, vagy a világ keletkezése az Isten keletkezése (panteizmus). Mások azt mondták, hogy a világ Isten szükségszerű kiáradása, belőle árad ki és beléje ömlik vissza. Ismét mások azt tanították, hogy két örök principium van, a Jó és a Rossz, a Világosság és a Sötétség, e kettő állandó harcban áll egymással (dualizmus, manicheizmus). Bizonyos fölfogások szerint a világ (legalábbis az anyagi világ) rossz, bukás eredménye, ezért el kell utasítani vagy meg kell szabadulni tőle (gnózis); mások megengedték, hogy a vilá
got Isten teremtette, de csak úgy, mint egy órásmester, aki elkészítése után magára hagyta (deizmus); végül mások tagadják a világ természetfölötti eredetét, és csak az öröktől létező anyag puszta játékát látják benne (materializmus).” (KEK 285) Ezzel szemben valljuk: a világ nincs öröktől fogva, hanem valamikor kezdődött, méghozzá Isten teremtő aktusával. „A világ nem valamiféle szükségszerűség, vak sors vagy a véletlen eredménye. Hisszük, hogy Isten szabad akaratából származik, aki a teremtményeket részesíteni akarta a maga létében, bölcsességében és jóságában.” (KEK 295) „Istennek a teremtéshez nem volt szükséges semmiféle korábban létező dologra vagy segítségre. A teremtés nem is szükségszerű kiáradás az isteni lényegből. Isten szabadon, szeretetből teremt, a semmiből.” (KEK 296)
Farkas László atya
