2013. február 9-én rendezték meg az idei év első Észak-Dunás találkozóját, amelynek Dunakeszi adott otthont.
Egy ifjúsági találkozó minden résztvevő számára mást jelent. Nekem azért volt nagyon különleges a mostani találkozó, mert nem csak résztvevőként, hanem úgynevezett kisebb testvérként (szervezőként) is tevékenykedtem. Így már januárban, az előkészítés során is volt alkalmam megismerkedni a találkozót vendégül látó Szent Mihály plébániával és Kozsuch Zsolt plébános atyával.
Kilencedikén reggel, a vonatra felszállva már ismerős hangokat hallottam, és boldog voltam, hogy ennyi fiatal érkezik majd a találkozóra. Megérkezve a vonatállomásra, dunakeszi fiatalok vártak minket táblákkal, akik megmutatták a plébániához vezető utat.
A helyszínre érkezve nagy volt a sürgés-forgás. Éppen a reggeli készítése folyt a helyi nénik által, finom zsíros kenyér hagymával, vajas kenyér és egy nagy fazék, forró tea. Egy másik teremben a helyiek regisztrálták a megérkező fiatalokat, névtáblákat írtak, majd egy nagy terembe invitálták őket, ahol találkozhattak már régi ismerőseikkel vagy éppen újonnan érkezőkkel. Mire a program elkezdődött, már közel kilencvenen gyűltünk össze a közösségi teremben.
A nap kezdetén három lelkes kisebb testvér csapatépítő játékait játszottuk, ami alatt sikerült az emberek nagy részével pár szót váltani. Ezután átvonultunk a templomba, ahol előadást tartottak nekünk. A kezdése nem volt szokványos, sokkal inkább megdöbbentőnek mondanám, hiszen a Keresztapa című filmből láttunk egy részletet. A nap témája, ’Jézus isteni és emberi mivolta’ sem volt éppen könnyű, és ahhoz, hogy megértsük, figyelnünk kellett minden részletre.
Az előadás után a kisebb csoportokban beszélgettünk, ahol a fiatalok megoszthatták véleményüket az előadásról. A színes diás vetítés a mai életből, illetve filmekből vett példákkal mély nyomot hagyott bennük és mindenki szívesen beszélt arról, hogy mi tetszett és mi nem.
Mire végeztünk a kiscsoportos beszélgetésekkel, már elkészült az ebéd, ahol a nagy virslievés mellett újra lehetőségünk nyílt beszélgetni. Meg kell említenem az ebéd utáni desszertet, amely kb. 20 tálca süteményt jelentett a helyi anyukák és asszonyok jóvoltából. Nagy meglepetés volt számunkra, és nagyon hálásak voltunk érte.
A nap újdonsága következett; a téma kapcsán úgy döntöttünk, rendezünk egy fórumot, ahol a bennünk levő kérdéseket feltehetjük. A jóhangulatú beszélgetésben Farkas László, Fejérdy Áron, Marton Zsolt és Vízi G. András atyák játszották a főszerepet, akik megpróbáltak minden kérdésre válaszolni, nem is volt olyan, amire legalább az egyikük ne tudott volna hiteles magyarázattal szolgálni. A résztvevők egy másik része ezalatt a Radnóti Miklós Gimnázium pályáján focizhatott a mindenre gondoló dunakeszi hittanosok jóvoltából.
A nap további részét a templomban töltöttük. Gitáros zenés dicsőítésen vettünk részt, amely a lehető legjobban ráhangolt minket, az azt követő szentmisére. Ez a fél óra alatt lehetőségünk volt arra, hogy megpihenjünk, feldolgozzuk a nap eseményeit, és aztán nyitott szívvel vegyünk részt a szentmisén, amit Farkas Laci és Kozsuch Zsolt atyák tartottak közösen. A mise alatt lehetőség nyílt szentgyónást is végezni, gondolva a nagyböjt közeledtére.
A nap zárásaként, egy hatalmas csoportképet készítettünk, valamint búcsúajándékként apró kis agyag kereszteket kaptunk, hogy sose felejtsük el, milyen jól is telt 2013. február 9-e.
Bodonyi Bogi
