2020. április 8. (szerda)
Lelkiség

„MEHRre megyünk, MEHRt jó az Úr!”

mehr2015. január 3-6. között néhányan egy konferencián vettünk részt többezredmagunkkal Augsburgban, ami „TÖBB” volt, mint egy konferencia. A „MEHR” Konferencia immár 8. éve került megrendezésre az augsburgi Imádság Háza szervezésében.

Az imádság háza mozgalomról úgy vélem, nem sokan hallottak még. Az elmúlt 30 évben az egész világon robbanásszerűen terjednek el azok a kezdeményezések, amelyek a napi 24 órás dicsőítést, imádást tűzték ki célul egyszerűen azért, mert az Isten méltó rá. Gondoljunk bele! Manapság napi 24 órában elérhetőek lehetünk, tankolhatunk, vásárolhatunk… Istennek is jár 24 órás figyelem, imádás! 🙂 Sőt, mi több, Neki jár igazán!

Az imaházaknak egyébként bibliai háttere, alapja is van, mégpedig Dávid király felismerése, aki egy új istentiszteleti formát vezetett be az áldozatbemutatás mellett. Jeruzsálembe vitette a frigyládát, egy egyszerű sátorban helyeztette el és megszervezte az Úr előtti 24 órás dicsőítést zenészekkel és énekesekkel. Erre valószínűleg az indította, hogy betekintést nyert a mennyei trónterem dicsőítésébe és azt szerette volna, hogy úgy legyen a földön is, amint a mennyben látta. Az augsburgi Imádság Háza az első olyan hely Európában, ahol valóban megvalósult a 24 órás dicsőítés. Az alapítói katolikus fiatalok voltak, a katolikus karizmatikus megújulás tagjai, de kezdettől fogva más felekezetekből is csatlakoztak a közösséghez. Ahogy az egész mozgalom, a konferencia is ökumenikus volt.

Több magyar csoport is részt vett a konferencián, kisbusszal vagy vonattal közelítették meg a célpontot. A vonatos csapatunk a következőképpen emlékezik vissza az eltöltött pár napra:

mehr2„Már a konferenciára való utazás során érezhető volt az Úr kegyelme az utolsó pillanatokban jött akadályok legyőzésében. Nekem különösen a tanítások tetszettek, és az egész lelkület, amivel az augsburgi Imádság Házát működtetik. Összefoglalva nagyon áldott volt ez az út és a konferencia.” Roland (25)

 „Nagyon jó, hogy ennyi ember jelen tudott lenni ezen a “TÖBB” konferencián. Nagyon tartalmas, mozgalmas, élményben gazdag napokat tölthettünk együtt! Fizikai fáradtság ellenére is megérte, mert hatalmas feltöltődést kaptam!! HÁLA AZ ÚRNAK!”
Györgyi (az idősebb)

„Most voltam először Ausburgban, és nagyon örülök, hogy egy ilyen konferencia miatt látogathattam el oda. Hatalmas volt a csarnok, amely teljesen megtelt és minden egyes alkalommal, mikor beléptem ebbe a “terembe” érezni lehetett az egységet. (Azt az egységet, amiről ott szó is esett.) Hogy nem vagyunk egyedül és, hogy végtelenül szeretve vagyunk. Nagyon élveztem az összes ott töltött napot, de a legjobb élményemet az ausburgi Imádság Házában kaptam. Hálás vagyok ezért az egész konferenciáért és az új barátaimért, akiket másképp nem ismerhettem volna meg. 🙂 ”
Györgyi (15)

„Elég személyes elhívást kaptam az útra. Jelentkeztem, de vissza akartam mondani, mert úgy éreztem, nem kell nekem mindenhova mennem. Kértem jelet az Úrtól, mit tegyek? Még aznap egy kölcsönkapott könyvben találtam a választ. Egy szentkép formájában, amin az augsburgi Szent Péter templom látható. Augsburg… Szent Péter templom… A vezetéknevem pedig Péter… Nem lehetett nemet mondani. A konferencián nagyon erősen lehetett érezni a Lélek jelenlétét mind testi, mind lelki értelemben véve, főleg a dicsőítések alatt. Az előadásokból leginkább az a gondolat fogott meg, hogy ne szűkítsük le a hitünket csak családunkért és magunkért szóló imákkal, ami ugyan fontos, de Isten mindannyiunkat be akar vonni az egész világot üdvözítő tervébe. Ennek megvalósulásához szükséges a mi felismerésünk, szándékunk, imaszándékaink és nap, mint nap kimondott igenjeink! Mernünk kell tágra nyitni a szívünket teljesen rá figyelni és odaadni magunkat.”
Melinda

„A konferencia minden várakozásomat felülmúlóan sokszínű volt! Johannes Hartl nagyon világos helyzetértékeléseket adott a mai világról, korszellemről és az elkövetkezendő időszak kihívásairól. Fontos igazságok kerültek kimondásra Isten és ember kapcsolatáról, az igaz istenfélelemről, és az isteni tekintély helyreállításáról, az imádság lényegéről, a megújulásról és az egységről. Johannes nagyon gyakorlatias módon vezetett minket az esti imaalkalmakon a közös és az egymásért való kisebb csoportos imádságokban. A dicsőítésekben az Istennel való kapcsolat és a testvéri szeretet élményét élhettük át. Külön élmény volt az augsburgi Imádság Házában tett látogatásunk, ahol 24×7 órában folyamatosan dicsőítik az Urat.”
Ottó

„Számomra nagyon fontos üzenet volt, hogy kontroll helyett nyitott kézzel, Istenre kell bízni a dolgokat, s ezáltal Isten hatalmát is jobban megtapasztalhatom, mert hagyom Őt működni. Azt gondolom, ez egy olyan feladat, amit át kell vinni a hétköznapokba.”
Zsuzsa

mehr3
„Megérintett a nyitott kezek életformája, amellyel nem akarsz markolni dolgokat, kontrollálni az életed területeit, hanem átadod mind Istennek.”

Orsi (35) 

„Alapvető álmunk volt a Magyarországért való ima beindítása Hazánkban, amely a szerveződő otthoni Imádság Háza mozgalomban megvalósulni látszik. Nagyon megerősítő az augsburgi testvérek példája, hogy Isten milyen csodálatosan tud működni abban, ahogy a sok-sok ima hatására a környék megszentelődik. Az ökumenikus szellemben történő közös imádság otthon talán még gyerekcipőben jár, ehhez nagy megerősítést és új lendületet jelentett a harmadik este imája a keresztények egységéért.”
Péter és Ági (28)mehr4

„Engem nagyon megérintett az, hogy ennyi ember sok felekezetből és sok helyről, országból tudott egységben Istenhez fordulni, nyitott szívvel Őt dicsérni. Megragadott az is, hogy az imádság háza világméretűvé válik, hogy Isten mennyire tökéletesen megtervezte ezt az egészet. Csodálatos érzés több ezer emberrel együtt imádni Istent.”
Lázár (17)

„Számomra a legnagyobb élményt a közös dicsőítések jelentették; amikor több mint négyezren együtt imádtuk az Urat. Emellett a látogatások az Imádság Házában, a magyar szentmise, a meghívott előadók és a kiscsoportos ökumenikus ima érintettek meg leginkább. A legvidámabb emlék a magyar csoport egy részének éjszakai kalandozása volt Augsburgban. Éjjel negyed egy körül hirtelen kellett összecsomagolnunk és átköltöznünk egy másik tömegszállásra.”
Anikó (49)

mehr5_1
„Több dolog megérintett. Nagyon világos volt Johannes Hartl tanítása az EGO legyőzéséről, és arról, hogy át kell adjuk az uralmat az életünk minden részlete felett Istennek. Sokan mondták ezt, de most végre a szívemmel is megértettem és az esti imán a Lélek vezetése alatt sikerült átadni az életem. Hatalmas szabadságot adott ez és örömmel töltött el, hogy nem nekem kell megoldanom a dolgokat, helyzeteket, hanem Istenre bízhatom magam, és Ő mindent elintéz, mert a gyermeke vagyok, és gondoskodik rólam. Ezt ott helyben többször is megtapasztaltam és azóta is. Például 51 tolmácskészüléket osztottam szét, és minden este ennyit is kellett visszavinnem. Egyik este csak 46 jött vissza. Rábíztam az Úrra a helyzetet. Négyet ott kaptam vissza az ajtóban, ahol le kellett adni, az ötödiket pedig már visszaadták azzal a felirattal, hogy a magyar csoporttól.
Tehát az Úr gondoskodott. Amikor második nap éjfélkor a szállásra értünk és közölték, hogy költözünk, egy tágasabb helyre kerültünk, ahol melegebb termet kaptunk, zuhannyal. Az Úr gondoskodott. Az egységért is imádkoztunk. Nagyon örültem neki, mert Isten régóta vágyódik erre, mert csak akkor tudja az áldását kiárasztani ránk, ha egység van a különböző felekezetek hívei között.”
Tünde

„Amikor hazaértem, öcsém pár perc után megkérdezte: „Mitől pörögsz ennyire? SPEED-ezel?” Azt válaszoltam: „Az SZ’ stimmel, de ’ENTLÉLEK a folytatása…” (Ja, azóta is tart ám a hatása, úgyhogy ajánlom mindenkinek! Egyébként elég könnyen ’beszerezhető’, csak kérni kell…  Ha látni akarod a jót is a világban, legyél te is SZENTLÉLEK-függő! 😀 )
Valahogy úgy érzem, ez mindent elmond és elég is lenne… Annyit azonban engedjetek meg hozzáfűzni, hogy úgy mentem el, mint egy roncs, aki árnyéka önmagának, és úgy jöttem haza, mint az igazi Detti, aki vagyok… A konferencia elején úgy éreztem, hogy feleslegesen vagyok ott, elpazarlom az időt, mivel igazából nem is vagyok ott… nem élek a lehetőséggel, amit mindez adhat. Képtelen voltam teljes szívvel imádkozni, dicsőíteni vagy gondolkodni azokon a dolgokon, amik ide vezettek az elmúlt időszakban… ez még inkább rontott a helyzeten. Aztán elmentünk az Imádság Házába. Gábriel Zoli mondta, hogy annyira ’beimádkozott hely’, hogy ő ott mindig nagyon érzi Isten jelenlétét. Én meg mentem, és semmi… ugyanaz a leláncolt, nyomott állapot, csak ülök és semmi sem történik, nem tudok imádkozni, nem tudok énekelni, sem azon töprengeni, miért..… Aztán egyszer csak valami átkattant bennem. 😀 És minden helyrejött. mehr6
A hazafelé út is remek volt!  1 órát kellett volna várnunk a hidegben, mivel pont nem értük volna el a csatlakozást. Azonban imádkoztunk és hittünk benne, hogy az Úr ’elintézi’ nekünk valahogy: előbb érünk be, vagy késik a csatlakozás, vagy mindkettő… 🙂 Előbb értünk be. Tudtuk, hogy így is nagyon kiszámolt lesz az időnk. Még út közben kiterveltük az átszállást: Györgyi (az idősebb) előreszaladt, hogy irányítson minket. A csomagokat remek összefogással fantasztikus gyorsasággal adogattuk le.
Már ez is nagy élmény volt, de… Éppen futásnak eredtünk, mivel több vágánnyal arrébb lett volna a csatlakozásunk, amikor Györgyi kiabált, hogy álljunk meg, mivel ott a vonat mellettünk. Másik vágányra jött be. Nekünk nem volt több dolgunk csak leszállni az egyikről, és pár lépéssel arrébb felszállni a másikra. Így lazán elértük az előbbi vonatot, meg sem kellett erőltetni magunkat, az Úr annyira jól előkészített mindent! 🙂 Hálából pedig elfoglalva az utolsó vagont, hazáig hangosan dicsőítettük az Urat. Felemelő és méltó befejezése volt a konferenciának. Dicsőség az Úrnak!”

Detti (23)

„Az egész fantasztikus volt!! Nagyon jól éreztem magamat, és hálás vagyok Istennek, hogy úgy intézte, hogy én is mehessek!! A legjobban nekem az tetszett ebben a 4 napban, hogy mindenki nagyon kedves volt, és akárkit megszólítottál hatalmas szeretettel válaszolt!! Úgy érzem, az életem egy hatalmasat fordult azóta!! Na meg a tanúlságtétel, hogy elértük a vonatot!! Hálás vagyok azokért az emberekért akiket ott megismertem, és nagyon jó barátok lettünk. Remélem tartjuk majd a kapcsolatot!”
Vivien (12)

„Hálás vagyok a Szentlélek Úristennek, hogy ilyen nagy erővel nyilvánította ki Önmagát ezen a lelkigyakorlattal felérő konferencián. Az imádság erejével a tiszta és hiteles tanítások erejével. A szeretet erejével adott számomra útmutatást és életprogramot, amelynek megvalósítása csak a saját, önző EGO-m lebontása révén lehetséges. Ez fájdalmas, de szükséges lépések sorozatából áll – ha valódi önmagamhoz és Isten realitásához akarok eljutni. ÁMEN”
György